A bánat kihordása- 1. rész
Látogatók száma: 67
Kedves Olvasó! Szeretném megosztani Veled az elmúlt egy év érzelmi viharainak produktumát. Annak a 21 darabból álló láncnak az első szemét, ahonnan indult egy szeretett férfi elengedésének eseménye.
Az egész láncot szemlélve látható az ív, amiket bejártam.(Menny & Pokol) Szeretem, amire megtanított, míg bennem volt és azt az erőt is szeretem, ami a művek megszületése óta él fejemben.
Egy kedves ismerősöm jóvoltából ismerkedtem meg Oravecz Imrével. Szerzeményem inspirációjának egészét az 1972. szeptember című műve adta, mely előszavában így nyilatkozik az írásban meglelt és követett célirányról:
„… némi távolságot is teremtett köztem és a tárgy között. Olyan nézőpontra találtam, ahonnan több látszott és jobban. És ha csak pillanatokra is, de sikerült magamon kívülre kerülnöm, kívülről szemlélni magamat…”
Jómagam is éppen ezért találtam kiváló táptalajnak a versektől való elrugaszkodást és leltem olyan eszközt, mellyel élesebben vethettem bele emlékeimet a borostyántömbök közé.
Elvesztél testestől-lelkestől, mert mindent elvettél és megtagadtál tőlem. Tőlem, aki Rád szorultam. Akinek kellettél. Minden, ami Te voltál már csak halovány derengés. Sokszor kételkedem, hogy talán meg sem történtünk. Talán álmodtam az egészet.
Mikor hajnalban a plafont bámulom, még fölém hajlik sziluetted, de amint tovább gondolom az aktust, elsírom magam. Bárkit próbáltam fölém hajolva bennem létezve elképzelni, kivetettem magamból. Hiszen hogyan is őrizhetnék emlékeket a múltból, ha minden egyes nosztalgiához Téged kell felidézzelek. Ez vagy Te. Ekkor és ekkor ezt mondtad és cselekedted. Mert Neked elveid vannak. És egy részük engem is megfertőzött. Nem védekezem ellene, hagyom, hogy bennem elburjánzva valami egészen újat, valami jobbat hozzon létre, mint amit benned sikerült a jóistennek. Jó érzés magadból valamit magamban hordozni.- nem tagadom. Ám zaklatottan idézem fel minden áldott nap a Te milyenségedet, hogy véletlenül se kopjon ki belőlem talpad lábnyoma, amit szívembe megtörölve itt hagytál nekem…
A cikket írta: Lulu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem tudom kedves Lulu, mennyi, de idő kell, amíg feldolgozod, amíg mást is el tudsz képzelni fölötted, magad mellett. Sokáig fogod keresni benne őt, de rá fogsz jönni nincs két egyforma sziluett. Ne legyél a rabja. Neked is vannak elveid, csak elnyomtad hosszú időre magadban, miatta... Most kezdesz felébredni ebből az álomból. Kívánom, hogy sikerüljön!
Pussz,
Éva
Pussz,
Éva
Már a címe is vonzott. Várakozással kísérem figyelemmel a folytatást.