A bánat kihordása- 10. rész

Látogatók száma: 38

Önámítás vagy tényleg vége...és felszabadulok?

Kigyomláltam
a húsevő virágot szívemből. Hosszú harc volt, de Én győztem. Végérvényesen és visszavonhatatlanul: Győztem.
Te és te, akik annyi mindennel áltattatok, agyakat mostatok s térítettetek. Ti, épp ti most ott csücsültök a mindenki meg nem valósulásának kispadján. Fejet leszegve- bár elveitekhez még mindig hűen- ujjal mutogatva magatok mentegetitek. Én pedig cinikusan bámulok a világba és nem hiszlek el benneteket. Az értelmes és a diplomás, az érzelmi gazdag és a meghasonlott konok emberek, kik taposnak másokon, mert őket is megtaposták…
Minden nemű rám maradt hagyatékodat, utánad való korcs ragaszkodásomat a szakadékba dobtam. Nincs a kezemben rólad semmi. Könnyebbnek gondoltam így az életet. De egy hét után kis híján magamat is a szakadékba vetettem, hogy visszahozzak belőled néhány kis darabot. Mert kezdesz kikopni belőlem, mint rossz tetoválás festékje a bőr alól.

Szintén jómagam tollából, az adott érzéscsokrot megspékelve:

KAPCSOLAT
Az égből ereszkedve érkezett
s lefolyón keresztül távozott
a mi közös életünk.

A cikket írta: Lulu

támogatóink