A bánat kihordása- 13. rész

Látogatók száma: 44

Beleharaptam a köztünk feszülő csöndbe...

Beleharaptam a köztünk feszülő csöndbe, mely ez idáig tiltott gyümölcs volt. Csak gyógyszer gyanánt, hogy ne legyek ennyire pocsékul. Magam miatt vállaltam fel a gyengeséget. Önérzetből, mert épp megfelelt az ’így kell ezt kezelni’ frázisomnak. Felkereséseddel nincsen konkrét célom,mindössze annyi, hogy most kivészeljem júliusig. Ez egy nagyon kemény időszak minden tekintetben és úgy érzem most még kell a hangod, hogy a lelkem kezdjen vele valamit. Erőforrásnak, ha semmi közöm sincs hozzád már és meg is bántottál. Aztán nyáron majd megint eljátszom, hogy nem szeretlek... És kiábrándultam. De most! Most szükségem van Rád. Te vagy az, aki ismer és szavak nélkül is tud engem. Csak önző voltál bármit meghallani belőlem, így én kényszerrel áltatlak magammal. Nem tehetek mást. Ha tehetném, nem így csinálnám. Veszélyes játék, amit űzök. Ebet a karóhoz. Unos-untalan magamat is meg tudom lepni a furcsa mód’ ingadozó, veled kapcsolatos álláspontjaimmal. Titkon pedig remélem, hogy e távoli közelségben megcsap a hiányérzetem szele.

A cikket írta: Lulu

támogatóink