A bánat kihordása- 14. rész

Látogatók száma: 48

(El)törés

Vége van.

Csend és nihil.

Elsüllyesztette a Jelen, a Múlt hajóját.

Amin te is rajta voltál, hiszen nem bírtam már el ’veletek’. Kettő egy ellen nem győzhet. Elfeledlek hát Téged, aki már Ti vagytok.

Halálos hazugsággá vált a múlt, a ma függvényében. Minden pozitív tulajdonságod metamorfózison ment át és lett aljas, ördögi szolgálója önző magadnak.
- Hát erre ösztökéltelek? Ezt tanultad tőlem az évek alatt? - kérdem magamban mély megrendüléssel, míg könnyeimben fuldoklom.
Kapcsolatunk törvénykönyvében tündöklő elv, a mindig őszinte és egyenes beszéd, hol görbült meg a te horizontodon? Miért voltál gyáva és miért nem tudtad vállalni a te új életedet? Fájt volna, igen. Ám így még jobban, hogy gondos rejtegetéssel kívántál "megóvni".
De hát ő akart Önmaga lenni. - jut eszembe hirtelen. Ez lenne tehát a ’valódi’ énje?
Elborzadva tapasztalom a világodat. Mindazt a hazug világot, mit magad köré építettél. Remélem nem megint. Remélem én más voltam, remélem nekem az jutott, ami én voltam (nem) és ennek a nőnek is az jut majd, ami ő. (kívánom)

A cikket írta: Lulu

támogatóink