A bánat kihordása- 3. rész
Látogatók száma: 49
Fogadjátok szeretettel annak a "bánatláncnak" a következő (gyöngy)szemét, melyet a nyakamban viseltem hosszú hónapokon át, míg le nem került onnét...
Vajon
képes voltál-e döntésedkor előre látni mindezt a káoszt, ami most velem és bennem zajlik? Tudatodnak volt-e esélye átfogni ezt az érzésvilágot és elképzelni azt? Tudtad-e, hogy hetekig nem leszek képes aludni, emiatt az egyszer volt, hol nem volt miatt? Tudtad, hogy a saját világom nélküled apró darabokra esik szét és magam sem tudom mennyi időbe kerül egy másikat építenem? Mi energiámba kerül a szívem falára a rólad plakátolt éghetetlen anyagú óriásposztereket eltüntetni? Gondoltad volna, hogy naponta ezer dologról fogsz eszembe jutni vagy azt, hogy nincsen mibe meneküljek előled, mert egyedül vagyok? Vagy hogy a menekvési útvonalaim mind zsákutcákba vezettek a monotonitásuk és görcsösségük miatt? Netán figyelemmel voltál arra is, hogy mindenkitől mennyire egészen távol vagyok a fizikai korlátok miatt és ezért életem legszokatlanabb és legkínzóbb napjait élem?
Halálomon vagyok, majd mindent szépnek látok. Emlékezni akarok mindenre belőled, aztán mégsem. Felhívnálak, majd az érzés eltűnik. Tudatni akarom hogylétemet, végül lemondok róla. Mindent akarok rólad tudni, aztán semmit sem. Örülök, ha életjelet adsz, de utállak érte. Sírok, mert felhívtál. Sírok, mert nem tetted meg. Szörnyű tudni, hogy szórakozóhelyen vagy, borzasztó beleőrülni, hogy nem tudom hol vagy. Fantazmagóriáim áltatnak, hogy neked most épp oly’ rossz. A tudatom pedig felvilágosítja, hogy ez neked épp így jó.
A cikket írta: Lulu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Várom a folytatást... :-)
Puszi,
Éva