A bánat kihordása- 5. rész
Látogatók száma: 46
Múlhatatlannak vélt érzések. Statikusság. Monoton gondolathalmazok. Ezek jellemzik az ötödik mérföldkövet…
A Szellem
Reggel. Megint. A várt fájdalom ismét ébredező testemben.
Tudatomat erős áramként csapja meg a gondolat: egyedül. Kizártan a valóságból, akár egy szürreális, nonfiguratív alak. Fekszem. Innen életem egy végtelenül absztrakt pontnak látszik, mely a szélein felfeslett és nincs további útja.
Hunyorgó szemmel mászok el a fürdőszobáig. A tükörből látom, hogy már megint mögöttem vagy és engem figyelsz. Lesed, hogy vajon ezt a napot is túlélem-e. Engem fürkésző arcod elviselhetetlen, ezért a tévé elé vetem magam, ahol minden csatornában te fogansz meg. A te hangodon, a te mozdulataiddal, olykor gondolataiddal nyilatkoznak, énekelnek, időjárást mondanak… Aztán a közértig sunnyogsz utánam. A postán az én soromban állsz meg. Végig nézed, ahogy a kávémat megiszom és közben lerí az arcodról, hogy ki akarnád fizetni nekem. A szemembe nézve szuggerálsz, hogy hívjalak fel. Erre én kiborulok: Te gondolattúlélő, te szerencsemilliomos, te balga, oktondi, nyomorult! Hogy nem tudsz elmémből kipusztulni!?
Éjjel pedig az ágyamon ülve kísértesz tovább, míg álomba nem sírom magamat.
A cikket írta: Lulu
Hozzászólások
időrendi sorrend