A bánat kihordása- 9. rész

Látogatók száma: 45

"Mert más emberek egészen mások mint, mi s nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk."

Életemben először

Életemben először szánni kezdtelek. Szánni mindazért, ami lett belőled. Aki ma vagy. Semmid nem maradt az egykor féltve őrzött kincseidből. Igaz barátok és barátnő nélküli földönfutó lettél. Te monoton „élvhajhász” a Holdfényben! Te, a roskadásig már megint mindent elvállaló harminc éves. Mindaz, amit hirdettél és ami miatt kivonultál Édenkertedből innét kopárnak látszik. Ez volna a te boldog életed? Nem túl meggyőző. Ennek fejében furcsán kémlelem, hogy mi lett volna belőlünk egy megálmodott boldog (családos) jövőben. Neked ez-nekem az, én őt, te amazokat, én így, te úgy, nekem igen, neked nem, aztán neked igen, nekem nem, én elhajtom, te megkedveled, te kidobod és elviselem…
Racionálisan pesszimistává tettél. Ugyanis ha épp Veled ment így, mással pont ugyanígy vagy így se fog menni.
Az eddig fejemben tartott közös szokásaink, vonásaink úgy tűnnek el a fejemből, mint a gólyák fészkükből ősszel. Csak az én képzeteim már nem röpülnek vissza, meghalnak valahol távol tőlem.

A cikket írta: Lulu

támogatóink