újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

A bérgyilkos 3 rész

2010. június 10. - Látogatók száma: 19

Hirtelen ötlettől vezérelve megállt mellette.
- Jó napot! - szólt ki neki. - Merre tart? Elvihetem egy darabon?
A nő megijedt tőle, ahogy fékezett mellette. Lelépett az árokpartra, a táskáját maga elé emelte, és úgy nézett be az autóba. Alacsony barna nő volt, a húszas évei végén. Kerek arcából értelmes kék szemek szegeződtek rá. Karcsú testét rövid kabátka takarta és fekete nadrág. Andrénak feltűnt, hogy a nő egy szakadt túrabakancsot viselt a lábán.
- Jöjjön, ne féljen tőlem, nem eszem meg. - szólalt meg újra.
A nő még mindig őt vizslatta, látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, merjen-e beszállni, vagy inkább gyalogoljon tovább. Aztán közelebb lépett, kinyitotta az ajtót, és beült a férfi mellé.
- Hova tart? - kérdezte tőle Andre.
- Ide a városba - felelt a nő.
A hangja halk volt és rekedtes. A fejét lehajtotta és csak éppen odapillantott a férfira. Andre elindult és hallgattak mindketten. Így mentek pár kilométert, majd a férfi újra megszólalt.
- A városban lakik?
A nő bólintott.
- Mi a neve? – próbálkozott újra Andre.
- Shantal. – hallotta újra a halk hangot.
- Ha nem szeretne beszélgetni, akkor nem zavarom! Csak mondja meg majd, hogy hol szeretne kiszállni. – szólalt meg újra Andre.
Nem akart a nő terhére lenni, látta rajta, hogy inkább szívesebben hallgatna. A kabátja eléggé kopott volt, és most közelebbről látszott, hogy a bakancs a lábán is eléggé megviselt állapotban volt. A nadrágján oldalt a varrás is fel volt repedve egy darabon. Keze görcsösen szorította a táskát, amit az ölében tartott. A körmei ápoltak voltak, kettő kivételével, ami le volt törve. Hirtelen egy sóhaj szakadt ki belőle.
- Nem, nem zavar, csak eléggé fáradt vagyok. Messziről indultam az este.
- De miért gyalogol? Buszra is ülhetett volna, ha nincs autója.
- Egy cent nélkül rúgott ki a gazda. - szólalt meg újra a nő. - A fizetésemet sem adta oda. Azt mondta, hordjam el magam.
- Miért? Mit tett, ami miatt így kellett eljönnie? - kérdezte Andre.
A nő nem nézett rá, hanem az ablakon bámult kifelé.
- Nem engedtem neki! - újra lehajtotta a fejét.
- Őőő… mit ért az alatt hogy nem engedett neki? - kérdezte a férfi, mert hirtelen nem kapcsolt.
- Az ágyába akart vinni. Ápolónő voltam a béna felesége mellett. - mesélte Shantal.
- Egyre többször nézett úgy rám, hogy meztelennek éreztem magam a tekintetétől, és az este rám támadt. De nem akartam neki engedni, nem azért voltam a házában! Ápoló vagyok, betegápolásra szerződtem, nem szeretőnek! Lekarmoltam az arcát, és erre kidobott a házból, a holmimat is úgy vágta utánam. Kértem, hogy adja oda a pénzemet, amiért megdolgoztam, de azt felelte takarodjak. A sötétben alig találtam ki az útra. Ezt a bakancsot dobta ki utánam, a cipőm ottmaradt náluk.
Hirtelen elsírta magát. Szipogva sírt, mint egy kislány. A könnyel legördültek az arcán, majd az álláról az ölébe cseppentek.
Andre megilletődötten hallgatta. Benyúlt a kesztyűtartóba és zsebkendőt vett elő. Odanyújtotta a lánynak.
- Ne sírjon! Biztos talál magának jobb munkát, ahol nem kell ilyen férgekkel hadakoznia! - próbálta megvigasztalni a lányt.
Hirtelen harag fogta el! Legszívesebben kitekerte volna annak a férfinak a nyakát, aki ilyen embertelen módon dobta ki a lányt. De aztán el is szégyellte magát.
- Én mennyivel vagyok különb? - gondolta.
- Ha találtam volna, a városban munkát, akkor nem szegődtem volna el oda a semmi közepébe! - szólalt meg újra a lány.
Már nem sírt, csak az arcát törölgette a zsebkendővel. Egy darabig hallgattak, majd Andre újra megszólalt.
- Férjnél van?
Shantal megrázta a fejét.
- Volt egy társam, de az év elején különváltunk. Azóta egyedül vagyok. Azért is mentem el oda dolgozni, mert rossz volt egyedül lenni egész nap. Nem volt munkám, barátaim nincsenek… - hirtelen elhalkult a hangja, és újra lehajtotta a fejét.
A napot egyetlen felhő sem takarta el, így ennek köszönhetően egyre melegebb lett. A lány levetette a kabátot. Kicsit az ablakot is leengedte. Fehér póló volt rajta. Rövid göndör haja előrehullott, ahogy a fejét lehajtva ült az autóban.
Andre elővette a cigarettáját.
– Rágyújt? - kérdezte a lánytól.
Az a fejét rázta.
– Leszoktam egy éve. De nyugodtan gyújtson rá, engem nem zavar.
Andre a szájába dugta a cigarettát, majd meggyújtotta. Az öngyújtót letette a bokszba, majd leengedte az ablakot, hogy a füst ne a lányra szálljon. Az ajkai között lógó cigaretta után nyúlt, de az hozzá ragadt a szájához, és az ujjaival lehúzta róla a parazsat. Az a lába közé esett az ülésre. Bohózatba illő jelenet következett, ahogy Andre próbálta a parazsat kihalászni a combjai közül. Az autó közben kanyarogva futott az úton, majd ahogy Andre ösztönösen a fékre lépett, megállt az árokparton. Kiugrott az autóból és próbálta eloltani a már parázsló nadrágját! Shantal is kiugrott, majd a férfihoz futott. Kapkodásának az a következménye lett, hogy a férfi a nadrágját ütögette, a lány pedig a férfi kezét! Egymásra néztek, majd Andre bosszúsan nevetni kezdett. Shantal is elmosolyodott, majd felnevetett.
- Ne haragudjon! Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. - mosolygott bűnbánóan a férfira.
Bocsánatkérően felemelte a kezét. Most, hogy egymással szemben álltak, látszott, hogy a lány apró termetű, alig ér a férfi válláig. Andre jobban szemügyre vette. Vékony alkatú nő volt, apró mellekkel, karcsú derékkal. A göndör barna haj alól, mélykék szemek szegeződtek a férfira. Ajkai duzzadtak voltak, szinte hívogatták a száját, hogy rájuk tapadjon. Kétoldalt a fülei kissé elálltak, és ez bizonyos fajta csibészes vonást kölcsönzött az arcának.
- Menjünk tovább! – nézett a lány Andréra.
Az bólintott, és beültek az autóba. Mindketten hallgattak. A férfi szerette volna tudni, most mi járhat a lány fejében. Feltűntek a város első házai. Shantal felemelte a kezét.
- Ott, a harmadik utcánál álljon meg, legyen szíves!
Andre bólintott, majd a járda mellé kormányozta az autót. A lány összeszedte a holmiját, majd a kilincs után nyúlt.
- Köszönöm a fuvart! - fordult a férfi felé.
Kikászálódott az autóból, majd a járdán még intett egyet neki.
Andre bólintott, majd hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt.
- Várjon egy kicsit!
A zsebébe nyúlt és egy köteg pénzt nyomott a lány kezébe.
- Bizonyára szüksége lesz most rá! Isten önnel!
Azzal a gázra lépett és már ott sem volt. Shantal csodálkozva forgatta a kezébe nyomott pénzt, majd megszámolta. A lélegzete elakadt! Az idegen, ötezer eurót nyomott a kezébe!
– Jézusom! – sóhajtott fel halkan. – Félévi fizetésem!
Csodálkozva bámult a távolodó autó után, majd halkan megszólalt.
– Akárki is vagy, köszönöm!
Andre a visszapillantó tükörből figyelte a lányt, majd elmosolyodott.
Pillantása a másik ülés elé esett. A padlón egy apró notesz hevert. Bizonyára a lány táskájából, vagy zsebéből esett ki. Lehajolt érte és zsebre tette. Jókedve lett, dúdolgatott, többször elmosolyodott, maga sem tudta, hogy miért. Évek óta nem kapcsolta be a rádiót, de most odanyúlt, benyomta a gombot. A skíper éppen lelkesen dicsért valami terméket, amit az embereknek meg kellett volna venni. Majd hangos zene következett.
Otthon legtöbbször csak Mozartot hallgatott. Szerette a zenét, de a modern könnyűzenében kevés felelt meg az ízlésének. Ha a gyerekek otthon voltak, a fülét sokszor bántotta a szobájukból kiszűrődő hangzavar. Nem szólt nekik, neki sem szólt az apja sosem. Remélte, majd nekik is kialakul az ízlésük idővel.
Újabb várostábla tűnt fel az út mellett. Hazaért. A város végén befordult a hatalmas telken álló házhoz.

A cikket írta: Babenko

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 11. 20:55
Nekem tetszik! Kérek még.
2010. június 11. 08:02
Köszönöm, hogy tetszik! :)))
2010. június 10. 22:27
Elolvastam őket, így már 5*.
2010. június 10. 22:17
Tetszett! puszi Orsolya
2010. június 10. 22:08
Ó, tiszta hülye voltam, ezt olvastam és az előzőeket nem...
Megyek vissza olvasni!
2010. június 10. 21:48

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. június 10. 21:36

Jó cikk de szívesebben olvasok megtörtént esetet...

Szerintem az a jó írás, amely olvasása közben nem merül fel benned, hogy ez nem történhetett meg. Gárdonyi életszerűen írta le az egri vár ostromát, de Dallos Sándor is úgy ír Munkácsyról az Aranyecsetben, mintha barátjaként végig kísérte volna az életét. Hagyd, hogy az írások elszakítsanak egy kicsit a valóságtól!
2010. június 10. 21:36
Jó cikk de szívesebben olvasok megtörtént esetet...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: