A halál nem létezik
Látogatók száma: 61
Ilona B.T. Repülés című cikkéhez próbáltam írni, de túl hosszúra sikerült.
A halál nem létezik. És az élet sem. Viszont létezik egy egyetemes világrendszer, ahol az abban résztvevőknek jogaik vannak. Például joguk van elnevezni az éppen aktuális megnyilvánulásukat azért, hogy a gondolkodó agy külön tudjon válni azoktól az élőlényektől akik csak a vegetációt vagy az élelem láncot szolgálják a tovább fejlődésünkhöz. Joguk van elnevezni halálnak azt a pillanatnyi elmezavart, amitől sokan megrettennek hiszen még nincsenek tisztában az idő és a tér végtelenségével. Joguk van életnek nevezni a reményt a tovább fejlődésükhöz, és joguk van megvédeni a jogaikat. Ha életnek nevezi a magát halandónak tartó ember, az éppen akkori létbeli megnyilvánulását, akkor az az univerzum törvényi szerint az a pozitív energia. Ha éppen akkor halálnak tartja az értelmes agy a pillanatnyi állapotát, akkor az a negatív energia. A kettő együtt fogja beteljesíteni az isteni energiát amely annyira magasrendű és megmagyarázhatatlan, hogy tulajdonképpen a mai gondolkodásmódunkban szinte megnevezhetetlen. Azok az emberek akik megtapasztalhatták már a negatív és pozitív energiák közötti különbségeket, ezt a mostani állapotunkban úgy hívunk hogy halálközeli élmény, tudják felismerni az igazi utat a megvilágosodás felé. A megvilágosodás a cél, az igazi boldogság ahol már nem létezik jó és rossz. Sem negatív sem pozitív. Tehát, ....nincs halál, és nincs élet. Végtelen béke és szeretet van. Tudom azt is, hogy ezt még nehéz felfogni és megemészteni, de higgyétek el. Több ezer éves filozófia ez már. Csak az európai embernek új.
Aum mani padme hum.
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a legreálisabb hozzáállás az élethez. Az emberek fele ezt vallja, tehát a te hited a földön a leggyakoribb.
Bár belőlem csak egy van, a többiek meg többen vannak! :D
Szia Pumukli!
Sosem voltam egy filozofikus alkat. Igen csak földhöz kötött alak vagyok. Keményen két lábbal állok a földön.
Nem hiszek isten létezésében és nem hiszem, hogy a halál, után benézve a csodás fény alagútba visszatér valaki az életbe. Nem hiszek az ufókba sem.
Magamban hiszek. Nem fogok már megvilágosodni, de nincs is rá szükségem, mert soha nem voltam sötét!
De azért pontoztalak! :-))
Pusz
Juli
Sosem voltam egy filozofikus alkat. Igen csak földhöz kötött alak vagyok. Keményen két lábbal állok a földön.
Nem hiszek isten létezésében és nem hiszem, hogy a halál, után benézve a csodás fény alagútba visszatér valaki az életbe. Nem hiszek az ufókba sem.
Magamban hiszek. Nem fogok már megvilágosodni, de nincs is rá szükségem, mert soha nem voltam sötét!
De azért pontoztalak! :-))
Pusz
Juli
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad és a válaszokkal együtt miért is ne tudnék vele azonosulni. De mint sok minden egyébbe, ebbe sem mélyedtem túlzottan bele.
Amit még nem ismerek, arról azért néha elgondolkodom és valamiféle következtetésre jutok. Messze nem ilyen misztikusra... Hol van valaminek a vége... Még nem tartunk ott... Az hogy valamiben hinni szeretnék, nem egyenlő azzal, hogy hiszek is.
Pussz,
Éva
Tudod, Pamuki, -talán egyetértesz velem- ahhoz, hogy az ember higgyen valamiben, vagy egy különleges körülmény szükségeltetik-mint esetedben, vagy pedig nagyon mélyen "bele kell ásnia" magát hite tárgyába, gondolkodni, magyarázatokat keresni, viszonyitani,töprengeni..Itt van a gordiuszi csomó.Nagyon kevés kivételes embernek adatik meg, hogy olyan életet éljen, amit a hite, meggyőződése vezérel. Sajnos a hétköznapi létezés, az életben maradás ösztöne, mindennapi kis csatáink nem adnak erre időt..De talán az sem véletlen, hogy igy van..
joboszi
Tudod, Pamuki, -talán egyetértesz velem- ahhoz, hogy az ember higgyen valamiben, vagy egy különleges körülmény szükségeltetik-mint esetedben, vagy pedig nagyon mélyen "bele kell ásnia" magát hite tárgyába, gondolkodni, magyarázatokat keresni, viszonyitani,töprengeni..Itt van a gordiuszi csomó.Nagyon kevés kivételes embernek adatik meg, hogy olyan életet éljen, amit a hite, meggyőződése vezérel. Sajnos a hétköznapi létezés, az életben maradás ösztöne, mindennapi kis csatáink nem adnak erre időt..De talán az sem véletlen, hogy igy van..
Ha majd eljön az ideje felszabadul és minden,ami ma érthetetlennek tűnik számunkra.
Üdv. Kimre
Én öt éves koromtól kezdve, ezzel a filozófiával élek. Nem tanított rá senki , hanem álmaimban fogalmazódtak meg ezek a tanok. Fura dolgok történtek akkor és csak húsz év múlva értelmeztem igazán hogy mi is történt valójában. Ma már több száz olyan barátom , ismerősöm van, akik tisztán vallják magukéinak ezt a hitet. A több ezer éves misztikumok lassan érthetővé válnak és részesei lesznek a hétköznapjainknak, még akkor is ha nem hiszünk bennük és nem akarunk róluk tudomást venni.
Az energia nem vész el, csak átalakul, vagy ellopják.
Azért én maradok földhöz ragadt földi lény.
Üdv: Yolla
Éppen valamelyik nap láttam egy filmet az Univerzumról, mely hasonlóan feszegette ezt a témát, -ami a Te álláspontod is, életről, halálról, helyünket a világmindenségben.
Nagy tudósok, gondolkodók vallottak a teremtésről, arról, hogy kell lennie egy isteni erőnek, amely az Univerzumot létrehozta, amely az idők kezdete óta koordinálja a bolygókat, csillagokat, az egész mindenséget. Én nagyon szeretem ezt a témát, sokat olvasgatok róla.Igazat is adok Neked..De ez a filozófia nemcsak az európai embernek új, hiszen nem kézzelfogható dolog, és mint minden, amit nem tudunk megmagyarázni, amit csak a korlátozott, szűk kis felfogásunkban próbálunk érzékelni, valójában létezik..Nagyon sok minden van, amiről nem tudunk, kis életünkben már nem is fogjuk megtudni és egyszer ezek a számunkra még misztikus érzések, esetek, egy eljövendő generációnak olyan természetesek lesznek, mint ahogyan én TV-ét nézek, vagy itt körmölök a gép előtt..
Köszönöm és nagyon örülök a hozzászólásodnak! :)