A kék szalonról
Látogatók száma: 30
„Szép hölgy, te, kinek tarsolyát
Száz nagyúr-szerető dagasztja,
Tartsd őket tisztán legalább,
S mosasd ki tarsolyod, mihaszna.”
(Timár György fordítása)
Voltaire intézte ezeket a sokat mondó szavakat a híres párizsi Kék Szalon egyik vendégéhez, és több, mint valószínű, hogy tapasztalatból beszélt. Úgy látszik, egyes nagyurak könnyebben túltették magukat azon az apróságon, hogy a „tarsoly” nem volt makulátlan, és mindez abban a Kék Szalonban történt, amelyre annyira büszke a francia irodalom.
A szalon úrnőjét, Catherine de Vivonne-Savelli hercegnőt tizenkét éves korában adták férjhez Rambouillet márkihoz. A márki gyors egymásutánban nemzette a gyerekeket, és Catherine a hetedik után a betegségbe menekült. Elhitette a környezetével, hogy nem bír fölkelni az ágyból, nem képes elviselni a napfényt, a tűz melegét, a durvaságot, a testi érintkezés semmilyen formáját; nem érdekelte más, mint az írók és az irodalom. Különleges ízlése divatot teremtett. Egyetlen nagy terem helyett számos kisebb szobát bocsátott a vendégei rendelkezésére, hogy a társalgási hangnem meghitt legyen; minden zugban friss virágok illatoztak, a komor falakat elfedték a kék és arany kárpitok, egymást érték a neves festők képei. A látogatóktól fennkölt beszédet vártak el, annyira, hogy még a segg szót is tilos volt kiejteni.
Képzelhetjük, hogyan beszélt másutt a francia nemesurak színe-java.
Rambouillet márki el is kerülte nagy ívben a Kék Szalont, ahol a felesége ágyban fekve fogadta vendégeket, és tilos volt minden, ami „csiklandós benyomásokat ébresztene a hallgatóság elméjében” (Corneille). Szerencsére voltak egyéb ágyak is Párizsban, a Rue Saint-Honorétól biztonságos távolságban, ahol bármit a nevén lehetett nevezni, és nem is került sokba,
Igaz, hogy nem volt sem arannyal átszőtt szaténfüggöny, sem ezüstzsinór, viszont az akkoriban divatos, hallatlanul erényes pásztorjátékokat sem kellett eljátszani.
Mit is kezdtek volna a hadakozáshoz, a tábori élet nagyon is kézzelfogható örömeihez szokott „gascogne-i legények” a Kék Szalon szentélyében, ahonnan még egy ünnepelt költőt is több hétre kitiltottak, egyetlen, csuklóra lehelt csók miatt? Ahol illetlen célzásokat olvastak ki Philippe Desportes verséből:
„Ó szél, ki borzolod a mennyei palántát,
S játszol szerelmesen fehér virága közt…”
Vajon mi lehetett ez a fehér virág? És ennyi nemes és szűzies erény közepette, hogyan jutott el Voltaire odáig, hogy kiszagoljon bizonyos tarsolyokat?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ailet
Én csak azt tudom mondani, hogy a giccs az giccs. Abban a korban a szemfényvesztés, a rizsporos tetves parókák mellett messze nem csodálkozok a mosatásra váró tarsolyokon sem.
A fenék kifejezésére mi sok egyebet is használunk pl.: popó, popi, sejhaj, koffer, hátsó... hát itt kb méretkülönbségek vannak :D
gondolom, ők se éreznék jól magukat az én szobámban, ahol se arany, se ezüst, csak rengeteg könyv van.
A fenék kifejezésére mi sok egyebet is használunk pl.: popó, popi, sejhaj, koffer, hátsó... hát itt kb méretkülönbségek vannak :D
Pussz, Tündér
Válasz erre: Virág
A popsit előnyben részesítik a babáknál. :))
Válasz erre: Müszélia
én egyszer a v... g szót hallottam a rádióban. az illető azzal védekezett, azért használta, mert ez nem olyan "csúnya" mint a s...
hát, kinek a pap, kinek a papné.
hát, kinek a pap, kinek a papné.
Erre mondják, hogy aki korán kezdi, hamarabb abbahagyja... sajnos önhibáján kívül.
Milyen jó, hogy nálunk már van fogamzásgátlás.
Pussz,
Tündér