A kéziratok hasznáról

Látogatók száma: 39

Régen minden jobb volt? Lehet, de nem mindegy, hogy mennyit megyünk visszafelé. Élt Indiában, a 12. században egy Sziddharádzsa nevű király. A neve azt jelenti, a tökéletes lények királya. Egyszer azt a jóslatot kapta, hogy idővel az unokaöccse, Kumárapála miatt szörnyű nagy bajba kerül a birodalom. Jóslatokban nem hiszünk, kivéve, ha rosszat ígérnek, így ez a király úgy döntött, meg kell ölni Kumárapálát. A kisfiú a tanárához menekült, ami manapság teljesen elképzelhetetlen lenne, mivel a tanár vagy kénytelen pénzt keresni, és ezért szinte soha nincs az iskolában, vagy tele van a hócipője a gyerekekkel, esetleg pedofil, illetve, ha amerikai, már régen agyonlőtték a dühös szülők. Mindegy, ez a Hemacsandra („arany hold”) gyorsan elbújtatta a fiút egy halom kézirat alatt, és nekem az egész történetben ez tetszik a legjobban: Voltak kéziratai! Volt annyi kézirata, hogy egy iskolás fiút elbújtasson alattuk! Mire menne egy mai táblagéppel?

A kézírásnak egyre kevesebb a becsülete. Nem használjuk, lassan el is felejtjük, nem hisszük, hogy jó valamire. Pár sor feljegyzéséhez is klaviatúrára van szükségünk, és a kalligráfia csakis egy özönvíz előtti szörnyeteg lehet, mint a Stegosaurus vagy a T. Rex. Világos, kézzel írni lassú és nem gazdaságos, nemcsak az orvosok macskakaparását volt nehéz kibogarászni, a lúdtoll hatalmas tintapacákkal szennyezte a környezetet, nekem azonban fáj a szívem a kéziratokért.

Mégsem mindegy, hogy a szöveget egyszerűen kinyomtatom, vagy Ráskay Lea és Sövényházi Márta másolják le, sok-sok éven át, váltott műszakban. A különbség annyi, mint egy kidobni való papír és egy örökre szóló műalkotás között.

Amerikában már azon törik a fejüket, a kézírást nem is kellene tanítani az iskolában, elég, ha kiismerjük magunkat a billentyűzeten. Én meg azt mondom, ne temessük el ilyen gyorsan a kéziratokat. Sosem tudjuk, kit kell elbújtatnunk egy keleti despota elől.

Egyébként Sziddharádzsa után Kumárapála lett a király, és akkori fogalmakkal nagyon normálisan, igazságosan uralkodott.

A cikket írta: Müszélia

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

Pedig a kézírás fontos... Észrevettem, hogy nagyon ritkán - legfeljebb aláíráskor - alkalmazom. Valamikor tele volt a padlás a tele írt füzeteimmel... Ma egy nyomtatványt is nehezemre esik kitölteni, főleg, ha kényes a tartalma, pl. egy kárbejelentés esetén, amikor alig hagynak helyet a káresemény rögzítésére. Nem szeretik ha hosszú lére eresztjük. Biztosan nehéz kisilabizálni. Kézírásra már csak ilyen és ehhez hasonló irományoknál van szükség. Legtöbb helyen elég egy X... Kész csoda, ha még nem felejtettem el írni! Őrzöm még a mindkét oldalt telefirkált füzeteim egyikét-másikát, de azok mögé nem tudnék elbújtatni senkit... :-)))