A végzet asszonya
Látogatók száma: 40
Bornemisza Péter 1558-ban, Bécsben megjelent Elektráját mindannyian ismerjük, ha máshonnan nem, hát az iskolából. Dicsértük is, mert ez volt az előírás… „jellegzetesen magyar-reneszánsz-protestáns iskoladráma akkor aktuális, erős társadalomkritikájú irodalmi remekmű.” Bornemisza saját ajánló szavai: „Mikoron Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegisztusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Oresztész… emberkort érvé titkon hazajőve, és atyja halálát mind az kettőn megtorolja.”
A 16. században biztosan jól hangzott ez a mondat, de annyit ma is megértünk, hogy a szegény, jámbor férj távollétében a gonosz asszony összeadta magát egy pénz- vagy szexéhes szeretővel, majd a jámbor férjet meggyilkolták, a derék fiú pedig őket gyilkolta meg – hétköznapi események az ókori Görögországban, Shakespeare egyik forrása Hamlet történetéhez.
A nagy görög tragédiaírók – Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész – mind Oresztész mellett vannak, egyedül Klütaimnésztra apja, Tündareósz állt a vádlók közé. Milyen alapon?
Nekem már régen gyanús volt ez a történet, a közepén egy hézagosan megindokolt gyilkossággal. Bornemiszánál a királynő így panaszkodik:
„Legyen Istennek hála pedig, megmenekedhettem az Agamemnontúl, az én aggeb férjemtül, ki zabolán akar vala tartani. Annyira regnált vala rajtam, ingyen embernek sem tudom vala magam, egy pohár port kedvemre meg nem ihattam, híre nélkül csak ki sem léphettem házamból… Ha lefeküdt, dörgölődött ágyába, ha felkölt, csak morgolódott, sem ölelésem, sem csókolgatásom nem vala kedves, de én hitem, ugyan érzette, hogy kedvetlen mívelem.”
Hát, ha valóban ilyen volt Klütaimnésztra…
Nem tudhatjuk, hogy milyen volt. Drámaírók annyi költői szabadságot vesznek maguknak, amennyit akarnak. De egészen kis fáradsággal mindent megtudhatunk Klütaimnésztra korábbi életéről.
Léda lánya, aki egy és ugyanazon a napon egy hattyúval meg a férjével is… Négy gyerek született a kettős nászból, Zeusz gyerekei szép Heléna és az egyik dioskúr (a régi szerzőknél hol Castor, hol Pollux), Tündareosz, a férj gyerekei Klütaimnésztra és a másik dioskúr (általában Castor). Klütaimnésztra tehát nem istennő, de mindenesetre előkelő isteni rokonsággal dicsekedhet. Amikor felnőtt, feleségül adták egy Tantalosz nevű királyhoz – nem ahhoz a szerencsétlenhez, aki az alvilágban folyton éhezik és szomjazik, és ha az eléje tett gyümölcsök vagy a víz után nyúl, azok rögtön eltűnnek, és maradnak a tantalusi kínok. Nem, ez a Tantalosz egy kis tartomány királya volt a Peloponneszosz nyugati részén, vagy egy másik változat szerint Lüdia királya. Jól megvoltak egymással, éppen megszületett a kisfiuk, amikor az igen jámbor és barátságos Agamemnón megölte Tantaloszt és a kisfiút, elbitorolta az országot, megerőszakolta Klütaimnésztrát, és el akart vonulni, mint aki jól végezte a dolgát.
Tündareosz és/vagy a dioszkúroszok nem nyugodtak bele ebbe a gyalázatba, és kötelezték Agamemnónt, hogy ha már így esett, vegye feleségül az özvegyet. Amikor már előkerültek a fegyverek is, Agamemnón engedett a szíves rábeszélésnek. Klütaimnésztra Mükénai királynője lett, képzelhetjük, hogy milyen boldogságban. Egymás után születtek a gyerekeik: Khrüszothemisz, a később Elektrának nevezett Laodiké, Iphianassza (Iphigeneia) és Oresztész. Több csak azért nem, mert kitört a trójai háború. Agamemnón elvonult harcolni, mint az akhájok fővezére, és röpke 13 évig távol maradt.
Emberileg teljesen érthető, és az vesse rá az első követ… Klütaimnésztra beleszeretett Aegisztuszba, Agamemnón unokatestvérébe. A szerelmi kapcsolaton kívül volt még valami, ami összekösse őket: a bosszú vágya. Klütaimnésztra nem felejtette el, mi történt a férjével és a gyerekével, Aegisztusz apjával, Thüesztésszel pedig a jámbor Agamemnón apja, Atreusz bánt el nagyon csúnyán. Más szavakkal, Agamemnón közönséges zsarnok volt, aki a környezetében élőkkel úgy bánt, mint a bábfigurákkal. Életük egyetlen értelme, hogy kiszolgálják az ő szeszélyeit.
Klütaimnésztra hét évig élt együtt Aegisztusszal. Oresztész egy másik királyi udvarban nevelkedett, Khrüszothemisznek nem volt semmi ellenvetése, és őt se bántotta senki. Iphigeneia akkor már Tauriszban élt, mint Artemisz papnője – de ez hosszú történet. Summa summárum, egyedül Elektra volt elégedetlen. Főleg azért, mert nem foglalkoztak vele eleget, nem kapott elég értékes ruhákat – Bornemisza erről nem beszél, de a legenda eredeti változatában még feleségül is adták egy földműveshez, hogy „térjen észhez.” Nem lehetett kellemes lakótárs: örök morgolódó, civakodó, kötözködő. Bornemiszánál se éppen iskoladrámába illő hangon társalog az anyjával: veszett asszonyállatnak, förtelme hitvány latornak, hóhérnak, dögös anyának, minden undokság és fertelmesség kútfejének nevezi. Meg sem próbálta megérteni Klütaimnésztrát, bár mindent tudott a bálványozott apja viselt dolgairól.
Egyszer csak vége lett a trójai háborúnak, és Agamemnón hazajött – persze nem egyedül, hanem Kasszandra trójai hercegnővel és az ikerfiaikkal.
Ez volt az a pont, amikor Klütaimnésztra és Aegisztusz megölték Agamemnónt, a hercegnőt pedig hazaküldték. Az sose derült ki, hogy Klütaimnésztrának pontosan mennyi része volt a gyilkosságban. Lehet, hogy csak Aegisztusz kezében fordult meg a labrüsz, a gyilkos fegyver.
Oresztész ekkor érkezett haza, jó időzítéssel, és végzett a gyilkosokkal. Sokan elítélték, még maguk a bosszúállás istennői, az Erünniszek is. Persze az ókori Görögországban patriarkális társadalom volt, és Oresztészt előbb-utóbb fel kellett menteni. Sőt egyfajta mintakép lett belőle, így kell ezt csinálni, a végén mindig annak lesz igaza, aki a hímek/kanok/bakok/csődörök táborát erősíti. Püladész megszánta a folyton dühöngő Elektrát, és elvette feleségül. (A földműves egy ujjal se merte érinteni.) Happy end.
Jöhetne már egy drámaíró, aki igazságot szolgáltat Klütaimnésztrának.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem sayna nincs türelmem drámát írni...
Pedig az assztán dráma vóna!! :D:))
...jó írás, grt.!
Pedig az assztán dráma vóna!! :D:))
...jó írás, grt.!
görögök, rómaiak, párthusok.... végül is mindenki ugyanazt csinálja. de meg kell jegyeznem, hogy a görög civilizáció nem volt elég kifinomult, mert tarka bab helyett egy fekete fajtát preferáltak, amitől aztán néhány órával később... na szóval, pythagoras kénytelen volt betiltani a babevést.
Ezek az ó görögök egyebet sem tettek, csak keresztbe szexeltek,
zabáltak, intrikáltak, és gyilkolászósat játszottak! Bezzeg kicsivel
később a rómaiak már tudták, hogy szórakozásra is szüksége van
a népeknek! Fennen hirdették, hogy kenyér és cirkusz kell az
elégedettséghez! Ennek okán jókat cirkuszoltak az arénákban, és
nemes halált haltak a színészek, miközben az oroszlánok is jóllaktak!
A renitens vendégművészek, akik nem akarták megetetni a vadakat,
azokat rövid úton, és hosszú lándzsával segítették át egy szebb
világba!
Milyen szép és megnyugtató a történelmi visszatekintés! Csupa derű!
Így kell ezt, - az olvasókat tani-tani! (:-D)
Kézipuszi a kacsókádra: emillio