Alkonyjárók VII. rész.
Látogatók száma: 44
Négy fő ellenségünk van, melyek meggyorsítják elöregedésünket:
· a magány,
· a tétlenség,
· az üresség,
· és az érdektelenség.
Zelinski fogalmazta meg, hogy a céltalanság életuntságot szül; az izgalmas cél pedig hihetetlenül megszeretteti az életet.
Harcoljunk ellenük, tegyünk annak érdekében, hogy ezeket elkerüljük. Az öregségre való felkészüléskor el kell vetnünk a hamis illúziókat, melyek egy idilli képpel kecsegtetnek, mert nagyot fogunk csalódni. Én azt tapasztaltam, ha a gondolataimban el tudom határolni magamat a bosszúságtól és ellenségességtől, az agyam pozitívumokkal telik meg, sokkal nyugodtabb és szeretetteljesebb leszek. Az kell, hogy az ember célja legyen, hogy minél több fényt árasszon, mert akkor rá is annál több hullik vissza.
A kínai bölcsek tanítása szerint, az érzelmi teher legrosszabb fajtája a sérelmeinkből fakad.
Nézzünk mélyen magunkba, és keressük meg, kinek, vagy miért kell megbocsátanunk? Be kell látnunk, hogy a bajok gyökere nem ott van, hogy tisztességtelenül bántak velünk, hanem, ha naponta többször eszünkbe jut, rágódunk rajta, holott el kellene felejtenünk.
Határozzuk el minél előbb: elfelejtjük és túllépünk rajtuk. Engedjük el magunktól a fájdalmainkat és sérelmeinket. Próbáljuk megérteni, hogy a másik fél is lehet sértődött, akárcsak mi magunk. Tekintsük át az emberi kapcsolatok folyamatát, és tanuljuk meg fegyelmezettebben kezelni gondjainkat.
Felejtsünk és bocsássunk meg! Éljük a saját életünket. /Feng Shui után szabadon/ Nem könnyű. Rengeteg próbálkozást és gyakorlást igényel. Biztosan nem sikerül elsőre. Ám, ha végül sokadszorra úrrá tudunk lenni a negatív érzéseinken, hihetetlenül felszabadulunk Előfordult, hogy csalódtam emberekben. Vagy rosszul ítéltem meg őket, vagy én léptem rosszul, és ezért kellett csalódnom.
Megtanultam, hogy bizonyos dolgokat el kell felejteni, nem lehet tovább együtt élni velük, mert azok megkeserítik, megnehezítik az ember életét. Ha a sérelmeimmel akarok együtt élni, akkor előbb-utóbb keserű szörnyeteg leszek. És valóban, megpróbálom elfelejteni őket, mert magam is félek tőlük. Gandhi mondta, hogy „szemet szemért és megvakult az egész világ”. Nem szeretek rájuk gondolni, mert akkor rosszkedvű leszek. Márpedig én szeretek jókedvű lenni. Aki pozitívan gondolkodik, annak a cselekedetei is pozitívak. Amilyen magasra állítjuk az önértékelésünk mércéjét, és ez által, amilyenné válunk, olyannak fogadnak el bennünket az emberek. És ez pedig nem mindegy, ha csak nem a magány a célunk.
.Néha aztán nehéz fenntartani a kapcsolatunkat a családunkkal, de még a társadalommal is. Állandóvá válik az egyedüllét, és vele társul a hiányérzet és a szomorúság. Attól, hogy nyugdíjasok lettünk, hogy egyedül maradtunk és megöregedtünk, még nem szabad mellőznünk a szociális és családi kapcsolataink ápolását, a szórakozást, és a kimozdulást otthonról. Ismerek olyan idős embereket, akik hónapokig nem hagyják el a lakásuk négy falát. Ezt ők miért teszik? Nem helyes, mert egyre jobban elbizonytalanodnak, eltávolodnak a világ történéseitől, és végleg magukra maradnak.
Nagyon fontos, hogy higgy magadban, és a boldogságodban, meg kell erősítened az önbizalmadat, és gondoskodnod kell sikerélményekről.
Boldog vagyok, és mindenki boldog lehet, ha aktívan tölti az életét, hisz minden helyzetben van választásra lehetőségünk, nem kell passzívan viselkednünk, vagy állandóan az áldozatot játszanunk.
Boldogok lehetünk azért is, mert tudjuk, a sorsunkat bármikor befolyásolhatjuk. Lehangoló az a tudat, hogy nem tehetünk semmit. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elterveztük, nem hárítjuk másra a felelősséget, inkább magunkba nézünk, hogy mennyi a mi részünk ebben az esetben, és mit tanulhatunk ebből a jövőre nézve.
A kerületünkben van egy Idősek Gondozó Intézete. Minden ünnepi alkalmat megtartanak, hívják az idős embereket, ajándékozzák, vendégül látják, Karácsony előtt és az Idősek Világnapján én is el szoktam menni, és apró kis ajándékok készítésével én is hozzájárulok az idősek öröméhez. Számomra ez is sikerélmény, mert hasznosíthatom a kézügyességemet, és pár embert boldoggá tudok tenni vele.
Én pedig annak örülök, amit tőlük kapok. Ilyenkor nagy beszélgetéseket szoktunk rendezni, zenét hallgatunk, nosztalgiázunk, és olyan közegben vagyok, akikkel félszavakkal is értjük egymást, és ápolom, erősítem a kapcsolataimat mindazokkal, akikkel lelki közösségben érzem magamat.
El kell fogadnom a megváltoztathatatlant: soha többet nem leszek már 30 éves, és nem hadakozom tovább a sorsommal. Megpróbálom élvezni azt a kort, melybe eddig eljutottam, hisz sokaknak még ez sem adatott meg.
Ma már tudom, hogy minden, ami velem történik a lelkem fejlődését szolgálja.
De a lelkem fejléődéséért én magam is sokat teszek. Első lépésben az ezoteriában a belső utamat. Folyamatosan azon dolgozom, hogy visszataláljak belső vezetőmhöz, a lelkemhez, mely az isteniszikra része. Rá kell hagyatkoznom, és akkor segít nekem, hogy az idő múlásával – a haláltól való állandó rettegés helyett – jobb emberré váljak és bölcsebbé. Ha a tudatom magasabb szintre lép, abban nagy segítséget nyújt az ezoteria ősi tudománya. Elméleti és ghyakorlati ismereteket nyújt az önmegvalósításhoz, és választ ad a lét alapvető kérdéseire.
Szép Ernő: Add a kezed
Add a kezed, mert beborult,
Add a kezed, mert fú a szél
Add a kezed, mert este lesz.
Add a kezed, mert reszketek
Add a kezed, mert szédülök
Add a kezed, összerogyok.
Add a kezed, mert álmodok
Add a kezed, mert itt vagyok,
Add a kezed, mert meghalok.
Igyekszem mindig ott lenni mások számára, és ha adódik egy kis boldogság, azt velük megosztani.
Apropó: a boldogság megosztása! Sokan nem tudják értékelni azt, hogy milyen kincs birtokában vannak, amikor megadatik, hogy együtt öregedjenek meg. A nyugdíjazás után mindketten otthon maradnak, és ez rengeteg konfliktus forrásává válik.
Unalmas, eseménytelen életet mutat az, amikor egymásnak akár apró dolgok miatt is lelki fájdalmat okoznak, amivel szándékosan, vagy anélkül a párjuk önbizalmát roncsolják. Ez a cselekedet általában manipulativ, és uralkodó Különösen akkor, ha az aktív életében vezető beosztásban volt az illető, és most annak hiányában megpróbálja azt az otthonában fokozottabb formában érvényesíteni.
Ilyenkor még válás is bekövetkezhet, és egyedül marad két idős ember, pedig csak a megértés és a másikhoz való alkalmazkodás hiányzott belőlük. Aztán jön a magány, és akkor már késő rádöbbenni, hogy mit is jelentett nekem a társam, aki életem során elkísért az úton.
Itt meg kell említenem a számítógép és vele az Internet csodáját. Az idős emberek nagy része valamiféle ellenségnek, rossz dolognak tartja, és úgy menekül előle, mint ördög a tömjéntől. Kikéri magának, hogy ő azt megtanulja. Valamilyen ellenszenv alakult ki bennük, valami „ez már nem az én világom” szemlélet. Talán egy bizonyos félelem, hogy ő azt már úgysem értené, nem akar felsülni – nem értem. Valami kényszerképzet a fiatalság privilégiuma ellen.
Előbb-utóbb - sajnos – úgyis eljön az idő, amikor kettőnk közül, valamelyikünk egyedül marad, és bizony ez az idős kor egyik fő feladata. És amikor ez bekövetkezik, akkor arra kell törekednünk, hogy ez ne keserves magányt és elhagyatottságot jelentsen,: meg kell próbálnunk így is teljes életet élni.
Aztán jöhet a csend, amikor a lelkünk megpihenhet. Ez a csend elvisz bennünket oda, hogy még jobban megismerjük magunkat és befelé figyeljünk. Ekkor egy olyan világ tárul fel előttünk, ami gazdagságot és szépséget tartogat, és ez a saját belső világunk.
A legfontosabb ebben a korban, hogy megtaláljuk azt, amit szívből csinálnánk, ám ehhez meg kell őríznünk a kíváncsiságunkat. A legnagyobb tragédia, ami történhet velünk, ha elveszítjük az érdeklődésünket.
Folyt.köv.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Néha azt gondolom , hogy nekem címezted az írást. Annyira jó érzékeled, hogy mikor, mire van szükségem.
Üdv: Edith
Vannak, akik tagadják, lelkük rajta. Lélekben úgyis megtapasztalják, ha eljön az ideje.....
Üdv: Edith
Én így gondolom, mert sokan pontosan ezért boldogtalanok ebben a korban.
Az idős kor valóban telve van buktatókkal, ugyanúgy, ahogyan az előtte lévő korszakok is az ember életében.
Felkészülni, szerintem, nem lehet erre az időszakra sem, hiszen az élet folyik a saját medrében, előre kell nézni, s naponta tenni azért, hogy holnap is jó kedvünk legyen.
Mindenkiből azt lehet kihozni, ami benne van.
Üdv: Yolla
A legjobb szándék is kudarcba fullad, ha nincs befogadó, ha mást magyaráz bele, mint amire te gondolsz, amit te szeretnél...
Puszi,
Éva