Amikor a szív megszakad-1
Látogatók száma: 69
"Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni… ennél nagyobb hazugság nincs is a világon. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag…"
- Anya te vagy az? - hallotta a nő a sötét szoba mélyéről a csilingelő gyerekhangot. Egy pillanatra megtorpant, mert váratlanul érte. Aztán elmosolyodott a sötétben.
- Igen. - súgta maga elé, miközben bemászott az ágyba, és kitapogatta a kicsi, meleg puha testet. A kisfia ragaszkodón bújt hozzá. Átkarolta pici ujjaival a derekát és homlokukat összenyomták. Érezték egymás meleg lélegzetét arcukon. A nő nagyot sóhajtott, és egy puszit nyomott a kisfiú homlokára.
- Hiányoztál anyucikám.- mondta a kisfiú szomorúan.
- Te is nekem kicsim!- válaszolta a nő elgondolkodva.
Percekig így feküdtek összeölelkezve, majd a kisfiút lassan elnyomta az álom. Az anyja kibontakozott az ölelésből, és a másik oldalára fordult. Szemébe könny gyűlt. Belefúrta arcát a párnájába, hogy ne hallja senki a keserves sírását.
* * *
Másnap reggel vidáman ébredtek egymás mellett. Már nyoma sem volt a rossz érzéseknek, a borús gondolatoknak. És ez így ment már évek óta. A nő szinte minden este a párnába temette arcát, és a könnyeit.
Aztán egy nap már nem bírt mosolyogva felkelni. Vagyis sehogy sem bírt felkelni. Csak feküdt az ágyon, maga elé nézve üveges tekintettel. Hiába szólongatta a kisfia, a szülei. Minden kapcsolata megszűnt a külvilággal.
Mielőtt lehunyta a szemét a fia kétségbeesett arcát látta maga előtt, és a könnyeket a szemében.
* * *
Fehérre meszelt falú szobában ébredt. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el az utolsó emléke óta, amikor is a kisfia... rögtön felült az ágyban. Erre a hirtelen mozdulatra nem volt felkészülve a teste, így hatalmas fájdalmat érzett minden porcikájában.
- Mi van velem?- kérdezte kétségbe esetten.
Próbálta a kezeit felemelni, de az ágy rácsához voltak szíjazva. Nem értette mért. Aztán a lábait próbálta felhúzni, de az se ment neki. Újabb szíjakat talált magán.
-Mért? - kérdezte kétségbe esve.
Nem értett semmit. Csak szabadulni akart ebből rideg, barátságtalan, fehérre meszelt szobából.
folyt. köv.
A cikket írta: tatjana
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jaj, ez szomorú lesz?