Amit én megígérek, az úgy is lesz! 12
Látogatók száma: 40
- Jó estét Antonio! Mi a helyzet?
- Giuseppét baleset érte.
- Igen, arról értesültem. Kivizsgálták már az esetet?
- Igen. Már volt itt a bizottság, de nem sokat kérdezősködtek. Tegnap meglátogattam a fiút, mondta, hogy voltak nála is. Majd jön a vizsgálat eredménye.
Bella bólintott. Amíg ment felfelé a lépcsőkőn, azon gondolkodott, hogy miért szeret ide visszajönni? Vasak mindenfelé, még az ágyaik is fémből voltak. Az ebédlőben voltak csak virágok, Leonardának a kövér szakácsnőnek köszönhetően. Az asszony már integetett is neki!
- De jó hogy visszajött Signore Bella! Jöjjön egyen gyorsan valamit, bizonyára megéhezett a hajón. Az a vén kalóz nem tart semmiféle ennivalót a rozoga bárkáján.
- Jó estét Leonarda! Maga miért nem alszik ilyenkor? – ölelte meg Bella.
A kövér asszony olyan volt számukra, mintha az anyjuk lett volna. A cég nem engedett női alkalmazottakat a fedélzetre, Leonarda kivételével. Özvegyasszony volt, már négy éve látta el ennivalóval a fúrótorony személyzetét. Jól főzött, százféleképpen tudta elkészíteni az olasz tésztaéteket. Most is hirtelen egy kisebb lakomát varázsolt az asztalra, Bella elé. A bazsalikomos penne láttán, a férfinak összefutott a nyál a szájában. A másik tányéron, frissen kisütött rákocskák kunkorodtak, olíva olajos mártásban. A férfinak a Nóra által kreált Bella tortája jutott az eszébe. Vajon milyen lehetett? Rámosolygott a körülötte sürgölődő ősz kontyú asszonyra és nekilátott a kései vacsorának.
Nóra éppen hazafelé készülődött, amikor Ilona kapujában feltűntek a barátai, akikkel tegnap este mulatni indult. Sokszor látta őket vendégül az asszony, ők meg szívesen mentek, mert ilyenkor megkóstolhatták Ilona finom süteményeit. De most az asszony komor képpel fogadta őket.
- Beszélgessünk drágáim! - ültette le őket a teraszon.
- Meg tudja valaki magyarázni, hogy az unokahúgom miért csavargott hajnalban egyedül ittasan a körúton?
A társaság meglepetten elhallgatott. A máskor mindig vidám asszony most komor képpel, szikrázó jeges tekintettel nézett rájuk.
- Egy kérdésem van! Ki, mert volna eljönni hozzám, közölni velem a hírt, ha Nórát érte volna valami? Egyszerűen nem tudom napirendre térni az felett, hogy elmentek szórakozni és akkor egyedül hagytok hazamenni ittasan egy lányt! Hol van a lovagiasság fiúk?
A fiúk lapítottak. Látták ők, hogy Nóra eltűnt, de azt hitték taxit hívott és hazament.
- Érte valami baj Nórát? – kérdezte Laci, és megijedt, hogy többet nem fog kapni azokból a finom édességekből.
- Hála Istennek, meg egy lovagias férfinak, nem érte baj! – szikrázott Ilona jéghideg tekintete.
- De ha még egyszer előfordul ilyesmi, én többet még az utcámban sem akarlak meglátni benneteket! – azzal Ilona sarkon fordult és bevonult a házba.
Kisvártatva Nóra kijött és üdvözölte a társaságot.
- Ne haragudj Nóri, de tényleg azt hittük, hogy haza taxiztál! – Kati átölelte a barátnőjét és egy puszit nyomott az arcára.
- Semmi baj! - Intett a lány. - A lényeg az, hogy megúsztam! De Margarita koktélt többet nem iszom! Megkóstoljátok a legújabb tortámat?
A társaság egyszerre bólintott. Addigra Ilona már tálalt is nekik, és feledve előbbi haragját hozta a tortát.
Ha filmre vették volna, csak pár perc lett volna az idő, ami alatt a torta elfogyott!
- Ez isteni finom lett! – dőlt hátra Laci. – Ezrét a tortáért minden buli után hazakísérlek! Ha majd kapok még!
- Minek nevezted el? – érdeklődött Kati.
- Bella tortájának! – válaszolt Nóra.
A társaság ízlelgette a nevet.
- Én inkább valami fiú nevet adtam volna neki, az íz világa miatt. – szólalt meg Mari is, és nem értette, hogy Nóra és Ilona miért tör ki eget verő nevetésben.
- Kóstoljátok meg az én kreációmat is!
Ilona térült fordult és már hozta is a „Nyári kosárnak” elnevezett süteményét.
A tálca nagyon gyorsan kiürült! A fogadtatás hasonló volt Nóra tortájáéhoz. A társaság bánatosan nézett maga elé. A fiúk azért, mert mindent felhabzsoltak és már csak morzsák voltak. A lányok meg azért, mert a mai nappal füstbe ment az egész heti kemény fogyókúra.
A két nő, annyira leleményes volt sütemény ügyben, hogy képtelenség volt ellenállni a kezük alól kikerülő finomságoknak! És ami a fő, ennek köszönhették, hogy a cukrászdáikban mindig sorban állás volt a pultnál!
Nem ez volt az első eset, hogy a barátok zsűrizték le az újdonságokat. Őrizték is ezt a kiváltságot!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha ideadnál néha egy könyvet, de mire belefeledkezem, elkapod a kezemből és csak a hátad látom, elfutsz vele.
Megértesz Babó?
Laponként úsztatja át a folyón az írását:-(
/Néha meg még be is áll pecázni csukára./
Most eldöntöttem, hogy nem olvaslak így tovább. Remélem nincs harag miatta.
Olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha ideadnál néha egy könyvet, de mire belefeledkezem, elkapod a kezemből és csak a hátad látom, elfutsz vele.
Megértesz Babó?
Köszönöm.
Én mondtam Pinokkiónak hogy még nem kész, de nem akart várni.
Szerintem nem jól érted Laurát. Én legalább is azt érzem, hogy kiszárítasz bennünket mint a sivatag, aztán adsz pár korty édes bort...
Szerintem nem jól érted Laurát. Én legalább is azt érzem, hogy kiszárítasz bennünket mint a sivatag, aztán adsz pár korty édes bort...