Amit én megígérek az úgy is lesz! 2
Látogatók száma: 23
Nóra éppen a kezére akart támaszkodni, de most ijedtében elfeküdt a földön. A férfi megfordult az ágyban és a lány egy kellemes szürke szempárba bámult bele. Az idegen csúfondárosan mosolygott rá.
- Már magadhoz tértél?
- Ő,.. hm… igen. - Nóra zavarban volt.
A földön ül, az ágyában meg egy idegen férfi fekszik és vigyorog rá! Azt sem tudja, ki fia borja az illető!
Erőt vett magán.
- Megkérdezhetem ki maga?
A férfi elmosolyodott.
- Reméltem, hogy előbb utóbb eljön ez a pillanat is!
Nóra zavarban volt.
- Ezt hogy érti?
- Az éjszaka az utcán nem nagyon érdeklődtél, hogy ki vagyok én!
A férfi vigyorgott. Élvezte a lány zavarát. Látta, hogy kínlódik, próbál visszaemlékezni, de nem nagyon sikerül neki. Megszánta.
- Éjszaka rohantál le az utcán. A nyakamba ugrottál, jobban mondva estél, és követelted, hogy mondjam azt, hogy gyönyörű vagy. Engedelmeskedtem! De a véleményemet nem vártad meg, mert levetetted a blúzodat és egy elegáns mozdulattal bedobtad a bozótba. Majd beájultál és a karjaimba estél. Ennek következtében, lekéstem a repülőmet.
Nóra pillantása a földön heverő ingre esett.
- Igen, az az én ingem! – szólalt meg megint az ismeretlen.
A lánynak égett az arca! Ilyen nem történhetett meg! De a férfi itt van, tehát valami csak igaz belőle!
- Hogyan kerültem haza? Te hoztál?
A férfi bólintott.
- Igen. Fogtam egy taxit miután a lakcímkártyádból kiolvastam hol laksz. Eléggé nehéz művelet volt, mert közben ott lógtál a karomon. Nem az olvasás volt a nehéz, hanem a rengeteg kacat között megtalálni a kártyádat. Meg a taxisnak is kínos volt megmagyarázni a félmeztelen nőt az oldalamon. De mindegy, hazahoztalak, és lefektettelek. Miután a repülőm elment és csak legközelebb ma este fog indulni, úgy gondoltam legalább kialszom magam. Remélem, amiért biztonságban hazajutattalak, megérdemlem, hogy kapjak egy jó erős feketét. Meg gondolom, előtte reggelit is.
Az étel hallatán Nórának hányingere támadt.
- Kávét tudok adni, de azt hiszem a hűtőmben semmi olyan nincs most, amit reggelinek eléd tehetnék. Nem szoktam reggelizni! - dörgölte meg az orrát és a szeme előtt felrémlett az a penészes sajtdarab, amelyet már tegnap is ki akart dobni.
A férfi, akinek még a nevét sem tudta, felült és a takarót félredobva, lekászálódott az ágyról. Nóra a földön ülve bámult fel rá. Az idegen feje valahol elérhetetlen magasságban volt hozzá képest. Kisportolt, izmos bronzbarna teste volt, mellkasát rövid szőrzet borította, amely vékony csíkban tűnt el a fekete bokszeralsó alatt. A kezét nyújtotta a földön ücsörgő lánynak. Nóra elmarkolta és a férfi lassan felhúzta a földről. Most legalább kiderült, hogy a lány a válláig sem ér neki. Az idegen a konyha felé indult, majd lehajolt a hűtőhöz. Hümmögött egy darabig, majd nekiállt kotorászni. Nóra elképzelni sem tudta mit kotor, mert emlékei szerint a hűtő olyan üres volt, hogy szinte kongott.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én tudok folyamatosan olvasni, Te tudsz így írni? ;-)
Volt amikor leírtam egy délután harminc oldalt, de volt már olyan is, hogy leírtam egy mondatot, de pár óra múlva azt is töröltem.:-) Aztán volt olyan is, hogy leírtam pár oldalt és amikor harmadszori olvasásra sem tetszett, kitöröltem az egészet. Van amikor elég nehezen megy. :-(
olvasom, csak olvasom és csak olvasom
van folytatása?
:)
mert hiányérzetem van, mintha még itt nem lenne vége
erősítsd meg az érzésem, kérlek!!!
vagy pedig írj még egy részt!
van folytatása?
:)
mert hiányérzetem van, mintha még itt nem lenne vége
erősítsd meg az érzésem, kérlek!!!
vagy pedig írj még egy részt!