Amit én megígérek, az úgy is lesz! 4

Látogatók száma: 22

Miután végeztek és megitták a kávét, már Nóra is bemutatkozott, és már valamivel jobb kedve volt, mint reggel. Hamarosan azon vette magát észre, hogy nagyokat nevet Bella viccein, és a három utcával feljebb levő templom harangja elüti a delet.
- Öltözz! – szólította fel Bella. - Ebédelni megyünk!
Nóra még mindig a pólóban ücsörgött maga alá húzott lábakkal a fotelban. Gyorsan lezuhanyozott, majd felkapott magára egy könnyű ruhát. Kifestette a száját és máris készen volt. Szőke fürtös haját egy csattal rögzítette a feje tetején. Bella is magára kapta a farmert és az inget és már indulhattak is.
- Ha utazni készültél, hol van a bőröndöd? – gondolkodott hangosan Nóra.
A férfi ránézett és elmosolyodott.
- Nos, hát az éjjel tettünk egy kis kitérőt és a bőröndöm a repülőtéren van a csomagmegőrzőben. Nem tudtam, mikor szabadulok meg tőled, gondoltam ne kelljen indulásig cipelnem magammal.
Nóra feltartotta az ujjait.
- Először elmentünk bevásárolni, majd elmentünk a repülőtérre, mindeközben én végig aludtam a taxiban?
Bella felnevetett.
- A sorrend fordított volt, először a reptér, majd utána a bolt, és nem aludtál, hanem ájult részeg voltál!
- Jól van, jól van, nem kell minden percben emlékeztetni rá! – legyintett Nóra.
A kisvendéglőben, ahova Bella irányította, csak pár vendég lézengett. Nóra lefékezett, majd óvatosan bekanyarodott a parkolóba. Nemrégen cserélte le az autóját és még nem szokta meg az újat. Az árnyas fák alatt meglepően kellemes hűvös volt, a belső helyiség felől lágy zene szólt. Nem zavaróan, csak annyira, hogy a beszélgető vendégeknek, kellemes háttérzenét szolgáltasson.
Csendben falatoztak, majd ebéd után fagyit ettek. Nórának nem akaródzott felállni a székről. Jól érezte magát, felszabadult volt, a nap sütött, szóval minden ideális volt egy kellemes hétvégéhez.
Lopva szemügyre vette a férfit.
Magas volt, széles vállú, izmos. A haja barna, a válláig ér és összefogta most hátul egy gumival. Kezein látszott, hogy nehéz fizikai munkát végez. Nem hord gyűrűt! A tengeri fúrótorony megmagyarázta az egyenletes bronzbarna színt is.
Voltaképpen egészen jó képű, még így borostásan is. A keze most a szakállát vakargatja.
- Viszket az arcom! Meg kellett volna borotválkoznom, de hát minden a bőröndömben van, sebaj, majd megoldom! – kacsintott a lányra.
Nóra elmosolyodott. Biztos volt, hogy a férfi, majd este indulás előtt a repülőtéren megborotválkozik a mosdóban. Legalábbis a filmekben így szokás. Bella nem így gondolta, de Nóra akkor ezt még nem tudta!
- Megtudhatom kit mentettem meg az éjjel?
Nóra rácsodálkozott.
- De hiszen már bemutatkoztam! Szász Nóra vagyok. Vagyis Leonóra, de anyukám mindig csak Nórának hívott.
- Látom, már önállósítottad magad. Hogyan viselték a szüleid, hogy elköltöztél?- a férfi hátradőlt a széken.
- Nem tudom hogyan viselték volna, ha élnének, de már meghaltak. Egy autóbalesetben. – borult el Nóra arca.
- Kislány voltam még… jöttünk haza egy nyaralásból. Apu fáradt volt, nem figyelt és egy elsőbbségadás táblát figyelmen kívül hagyott. Egy katonai teherautó szinte összelapította az autót. A szüleim rögtön meghaltak, én meg hónapokig kórházban voltam. Utána nagynénémmel éltem, amíg aztán önállósítottam magam.
Nóra az abroszt kapirgálta, amíg aztán megérzett egy kezet a haján.
- Sajnálom! Ha tudom, hogy ilyen emlékeket ébresztek, nem kérdeztem volna meg!
- Mindegy. - emelte fel a fejét a lány halvány mosollyal. - Régen történt, már volt időm feldolgozni!
- A nagynéném Ilona nevelt aztán tovább, amíg férjhez nem mentem.
Látta, hogy a férfi felvonja a szemöldökét. Folytatta.
- A férjem két éve megismerkedett egy német nővel és miatta elvált tőlem. Azóta egyedül élek. Ő meg elköltözött Németországba.
Felemelte a fejét.
- Rólad mit lehet megtudni? Hogyan kerültél arra a fúrótoronyra. Úgy hallottam embert próbáló munka.