Amit én megígérek, az úgy is lesz! 6
Látogatók száma: 25
- Nem szokásom hullarészeg nőket letámadni Leonóra! Lefeküdtünk, de nem egymással. De ha így folytatod, előbb utóbb kifogsz valakit, aki nem fogja figyelembe venni az állapotodat!
Látta, hogy a lány arca vérvörösre változik. Elmosolyodott.
- Hányszor szokott előfordulni veled, hogy vadidegeneket támadsz meg az utcán éjjelente?
Nóra megrázta a fejét.
- Nem szoktam inni, talán ezért ártott meg annyira az alkohol. De ígérem, ezután vigyázni fogok magamra. És köszönöm a segítségedet! Tényleg rosszabb is történhetett volna!
Bella az órájára nézett.
- Indulnom kell, mert ezt a repülőt is lekésem! Kiviszel a repülőtérre? Legalább valaki integet majd utánam.
- Persze! Ez a legkevesebb azok után, amit tettél értem! És köszönöm! – hadarta Nóra, de már indultak is az autóhoz.
Útközben nem sokat beszéltek. Nóra a szeme sarkából látta, hogy Bella többször ránéz, de nem szólalt meg. A repülőtér parkolójában alig találtak helyet. Bent a váróban nyüzsögtek az emberek. Nóra, Bella nyomában loholt, mert a férfi nagy léptekkel, céltudatosan haladt a recepció felé. Ott az egyenruhás lány felé hajolva mondott valamit, mire az maga elé nézve, felemelt egy kék borítékot és a férfi felé nyújtotta.
- Köszönöm! – hallotta Nóra a férfi hangját, de Bella máris mellette volt.
- A jegyem megvan, gyere, előhalásszuk a bőröndömet is.
A sok egyforma rekesz közül a férfi tévedhetetlenül nyúlt az felé, amely a csomagját őrizte. Kirángatta a hatalmas gurulós bőröndöt, majd Nóra kezét megfogva elindult.
- Iszunk egy kávét, mert még van egy kis időm beszállásig.
Nóra gyereknek érezte magát a magas termetű férfi mellett, ahogy az, a kezénél fogva húzta maga után. Nem tudott vele lépést tartani, szinte szaladt. Az üvegajtó előtt sem lassítottak, szerencsére az, hangtalanul kitárult előttük. Később az asztal mellett ülve a férfi a lány arcát nézte.
Nóra nem volt az a kimondottan szép nő. Szabálytalan, kissé kiugró arccsontú arca körül szőke csigás fürtök kavarogtak, amelyekkel a lány nem nagyon bírt, ezért legtöbbször csattal volt összefogva. Barna csillogó szemei kíváncsian vizslatták a környezetét. A szeplői, amelyek elborították az orrát, világítani kezdtek, ha zavarba jött, ezt Bella már jóval előbb észrevette. Alacsony termetű, telt alakú lány volt. Nem kövér, de az idomai lágyan gömbölyödtek. Ezt talán cukrász mesterségének köszönhette, az édességek illatának, a vanília aromájának, az olvadó csokoládé fenséges ízének.
A férfi most késztetést érzett, hogy azokat az idomokat végigsimogassa. Nóra látta, ahogy végigtekint rajta és zavarba jött. Próbálta magát összehúzni a széken, de ennél kisebbre nem tudott összemenni. Arcán a szeplők világítani kezdtek. Bella elmosolyodott.
- Mitől jöttél ennyire zavarba?
- Nem vagyok zavarban! – válaszolt Nóra szinte mérgesen.
De rögtön el is nevette magát.
- Na, jó, tényleg zavarban vagyok de, csak azért mert még sosem jártam itt a repülőtéren és idegen a környezet.
Bella elkomolyodott.
- Sajnálom Leonóra, hogy csak az utolsó éjszakámon ismertelek meg. Úgy érzem, valami csodálatosan szalasztottam el.
Nóra maga sem tudta miért felelte azt, amit.
- Én is sajnálom, hogy így ismerkedtünk meg! Jó lett volna jobban megismerni téged!
Bella elmosolyodott.
- Ha így gondolod, akkor egyszer majd visszajövök hozzád!
Nóra elnevette magát.
- Biztos?
- Amit én megígérek az úgy is lesz! - válaszolt a férfi majd odahajolt hozzá és lágyan megkóstolta Nóra ajkait.
A lány visszaadta a csókot, közben érezte, hogy a férfi a hajába túr és magához húzza. A csók erőszakosabbá változott, de Nórát ez nem zavarta. Érezte, hogy a férfi mozdulatától jól ismert remegés indul ágyékából a hasa irányába. A lélegzete elakadt és azt kívánta, hogy a férfi csókja minél tovább tartson.
De Bella már elengedte.
- Indulnom kell! – hallotta a hangját.
Lassan bólintott. Az ablaknál állt, amíg a férfit el nem nyelte a hatalmas gépmadár. Már csak egy apró alak volt a betonon, de Nóra még mindig nézte. A lépcső előtt az egyik alak felemelte a kezét és intett. Nóra tudta, hogy Bella az. Visszaintett neki.
- Remélem, megtartod az ígéretedet! – suttogta maga elé félhangosan.
- Parancsol? – nézett rá a mellette búcsúzkodó öregúr.
- Semmi semmi! – intett zavartan Nóra, majd kifelé indult a hatalmas repülőtérről.
Már a parkolóban járt, amikor látta a hatalmas gépmadarat elhúzni az épület felett. Felemelte a kezét és tétován intett egy utolsót.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem is csak ma sikerült végig olvasnom, itt a gép mellett ülve, amikor az ilyet sokkal jobb lenne lapozgatva az ágyikómban!
Hát! Nem mindenki képes az ilyen megírására, azt remélem tudod Babó!
( Persze, hogy tudod. )
Mikor jön vissza a férfi? Mikor már? ;-)
Hát! Nem mindenki képes az ilyen megírására, azt remélem tudod Babó!
( Persze, hogy tudod. )
Mikor jön vissza a férfi? Mikor már? ;-)
Végig olvastam, nagyon tetszik nekem is!
Ja, lehet, ha a címe az lenne, hogy grouppenszex a tengerparton, többen olvasnák és pontoznák;-)