Amit én megígérek, az úgy is lesz! 7

Látogatók száma: 19

Beült az autóba és gondolkodott, hogy mit csináljon, hova menjen? Miután átgondolta az éjszakát úgy döntött, hogy nem keresi fel a barátait, hanem meglátogatja Ilonát.
Bellának igaza volt, és most egy kicsit orrolt a baráti társaságra, amiért elengedték egyedül.
Nagynénjénél az össze ablak tárva nyitva állt. Valami halk zene is megütötte a fülét, ahogy a kerten keresztül lépdelt befelé. Ilona a teraszon ült a napernyő alatt és valamit olvasott.
- Szervusz, Nórikám! - intett a lány felé, amikor észrevette. - Azt a jóképű barátodat hol hagytad?
- Megreptettem! – felelt Nóra vidoran.
Ilona kérdően nézett rá.
- Elrepült. Nemrégen szállt fel a gépe. Olaszországba ment, ott dolgozik.
Az asszony bólintott.
- Akkor ezért nem ismerem! Amikor megláttam, azt hittem most ismerkedtél meg vele.
- Így van, nemrégen ismerkedtem meg vele. Jobban mondva az éjjel.
Nem akarta elmondani az éjszaka történteket nagynénjének, de most valami késztetést érzett, hogy kitálaljon.
- És te beengedtél egy vadidegent a lakásodba? - sikoltott fel az asszony.
- Na de kislányom! Hogyan lehettél ilyen felelőtlen! - a szemei már szikrát szórtak.
- Ő… hát… nem voltam magamnál, így csak örülhetek, hogy hazavitt. Nyugodj meg Ilona, nem használta ki a helyzetet!- próbálta meg nyugtatgatni Nóra az asszonyt.
- Sőt, bevásárolt és meg is etetett reggel. Amikor találkoztunk, éppen ebédeltünk. Tetszettél neki! Kicsit féltékeny is lettem, amikor utánad bámult!
- Ó, igen? - szelídült meg Ilona tekintete, majd ösztönösen igazított tökéletes frizuráján. – Na de akkor is! Máskor ne legyél ilyen felelőtlen! Kérsz egy kis hideg frissítőt?
Amíg Ilona kihozta neki az italt, Nóra maga elé nézett és próbálta felidézni a férfi arcát. Ilona látta elmélázott unokahúgát és elmosolyodott. Úgy látszik a férfi mélyebben megérintette Nóra lelkét, mint azt a lány mutatta!
- Mikor jön megint Magyarországra? Meg szeretném ismerni közelebbről is.
- Azt nem tudom. - felelt Nóra. - Megígérte, hogy visszajön hozzám, de hogy mikor, abban nem állapodtunk meg! Úgy hívott engem, hogy Leonóra! – maga sem tudta, miért említette meg ezt nagynénjének.
Hirtelen felnevetett.
- Képzeld el Ilona, az olasz munkatársai Bellának nevezik, mert szerintük olyan név hogy Béla, nincsen!
- Bella… - mondta ki Ilona is a nevet csodálkozva majd együtt nevetett Nórával.
Később a hideg limonádé után Ilona Nórához fordult.
- Erről a Belláról…. ha rám hallgatsz, kislányom nem fűzöl nagy reményeket hozzá. Messze dolgozik, nem sokat jön haza.
Nóra elmosolyodott.
- Megígérte, és azt mondta, amit ő megígér az úgy is lesz! Én hiszek neki!
Ilona megcsóválta a fejét. Na, egy újabb Péter! Istenem, de hiszékeny ez a szegény lány!
Közben Nóra telefonja vad trombitaszólóba kezdett a táskájában. Ilona a fejéhez kapott. Megint fejgörcse lesz! Ez az őrült dallam!