Amit én megígérek, az úgy is lesz! 9

Látogatók száma: 26

Ő is végzett a gyümölcsös kosárkával. Neki is ízlett Ilona legújabb alkotása. Most sóhajtott egyet. Ha így folytatja, lassan gurulni fog. Irigyelte a nagynénjét, mert rajta egy deka felesleges súly sem volt. Még köténnyel a ruháján, kendővel a fején is elegáns volt. Valami az eszébe jutott.
- Ilona! Kérdezhetek valamit?
- Persze! - felelt az asszony a hideg frissítőt kortyolgatva.
- Azt tudom, hogy elváltál, de miért nem mentél újra férjhez? - kíváncsiskodott a lány.
Ilona még mindig a frissítőt kortyolgatva gondolkodott.
- Mert szerettem a férjemet. Voltaképpen a mai napig szeretem, pedig már pár éve meghalt.
Nóra nem értette.
- Akkor miért váltál el tőle?
Ilonán látszott, hogy az emlékek, amelyek most az eszébe jutottak, nem a legkellemesebbek.
- Szerelemből házasodtunk össze. - kezdte nagy sóhajjal. – De aztán István sajnos pár év után,
más nőket is észrevett. Nem voltam elég neki! Mire felnyílt a szemem, már volt pár szeretője.
Eleinte fogadkozott, hogy soha többet, de aztán mindig jött egy újabb, akinek nem tudott ellenállni.
Akkor azt mondtam, én, Szász Ilona nem leszek a megcsalt feleség, mert ennél még az elvált asszony státusza is jobb volt. István sírt, esküdözött, de én már nem tudtam neki hinni! Nyolc év házasság után elváltam tőle. Nem mentem férjhez újra, mert mindezek ellenére még mindig szerettem, de már nem engem csalt meg!
Az asszony égszínkék szemei megteltek könnyel.
- Négy éve halt meg. Ott voltam a temetésén, voltaképpen én álltam a szertartást, mert az özvegyére és a fiára nem sokat hagyott. Emlékszel arra a fiúra, akiről azt hitted, hogy az én eltitkolt gyerekem? Nos, ő a férjem fia! Próbálok neki segíteni, legalább az iskoláit el tudja végezni. Rendes fiú, megérdemli!
Nóra emlékezett a fiúra. Arra is emlékezett, hogy Ilonát többször látta az asszony és a fiú társaságában. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert nagynénje megölelte és megcsókolta a fiút. Nóra elképzelt az mögé az ölelés mögé egy romantikus történetet, amit aztán elő is adott az asszonynak, de Ilona kinevette.
Az emlékezésnek Nóra trombitaszólója vetett véget.
- Ha nem teszel más csengőszót arra a telefonra, megtiltom, hogy a házamban telefonálj! Ezt nem lehet kibírni! – azzal Ilona még egy szelet tortával kivonult a teraszra.
Nóra nézte a kijelzőt. Ismeretlen számot jelzett.
- Szász Nóra vagyok! - szólt bele a telefonba.
- Itt meg Bella! - hallotta a kellemes karcos hangot.
Nóra majdnem elejtette a telefont. Honnan tudja a férfi a számát? Döbbenetében ez volt az első, amit megkérdezett tőle.
- Úgy gondoltam, ha már hazavihettelek melltartóban, akkor ahhoz is jogom van, hogy a táskádban hányódó névjegyekből elcsenjek egyet. – nevetett Bella a vonal másik végén.
- De ha úgy gondolod, hogy nem, akkor most ebben a pillanatban beledobom a tengerbe!
Nóra elnevette magát.
- Már megérkeztél?
- Még nem teljesen. – felelt a férfi. – Most szálltam fel a hajóra, de gondoltam telefonálok, mert a toronynál csak rádión vagy internet segítségével tudunk kommunikálni.
- Készítettem egy új tortát neked! – bökte ki Nóra a hírt.
Bella hallgatott pár másodpercig.
- Igen? Szeretem az édességet! Ha hazamegyek, majd elkészíted nekem is rendben?
- Rendben! – felelt vidáman a lány. – Az lett a neve, hogy Bella tortája! Mert olyan rendes voltál velem.
- Köszönöm, nagy megtiszteltetés számomra! Másról utat neveznek el… rólam meg tortát. - nevetett a férfi.
- Az igaz. – felelt Nóra. – De ne feledd, akikről utakat neveznek el. azok már halottak, de te még élsz! Remélem sokáig! De nagyon finom torta lett, Ilonának is ízlett!
- Búcsúzom Leonóra, mert indul a hajó! Remélem sikere lesz a tortámnak! Üdvözlöm a nagynénédet!
- Átadom! – felelt Nóra, majd hozzátette. - Vigyázz magadra!
- Ígérem vigyázni, fogok! – felelt a férfi rövid hallgatás után, majd bontotta a vonalat.
- Amit te megígérsz az úgy is lesz! – mondta halkan Nóra, az elnémult készüléket nézve.