újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Az írás.

Látogatók száma: 19

Hogyan kezdődött? Első osztályban a tanító néni lerajzolta az első betűt......:) Na de viccet félretéve...

Gyerekkoromban rájöttem arra, hogy ha leírok valamit, az jobban megmarad a fejemben, mintha csak elolvasom. Ennek köszönhetően úgy tanultam a leckéimet, hogy kimásoltam az anyagot a könyvből. Fáradságos módszer volt, de nekem bevált. Olvasni mindig is szerettem, faltam a könyveket szó szerint. Sokszor mentem reggel kialvatlanul dolgozni, amikor éjjel egykor sikerült egy egy könyvet befejeznem. Az utóbbi tíz évemben, sokszor került elém papír és ceruza, mióta van a gép, meg a klaviatúra.
Aztán jöttek a kisebb írások, gondolatok. Sok volt, amelyeket eltéptem, ha végeztem vele. Tesóm gyűjtögette egy darabig őket, amíg papírra írtam. Később lett a gép. Nagy dolog volt számomra, a fiaim tanítgattak hogyan kell használni. Mit vettem birtokba elsőnek? Naná a szövegszerkesztőt. :)
Aztán jöttek a hosszabb szüleményeim... A "Reinkarnációt" évekkel ezelőtt, egy furcsa álom hatására kezdtem el írni. Aztán félretettem. Fél évig semmi.

Azaz akkor készült a "Születésem története". Egy depressziós éjszaka következménye volt ez a novellácska. Válaszokat kerestem arra, hogy miért is kellett megszületnem, miért kellett ennyi évet kínlódnom.. ( mondanom sem kell, választ nem találtam, de legalább a negatív hangulatot sikerült levezetnem magamról)

Aztán a neten egy fórumon megismertem egy lányt. Vagyis asszonyt, de nekem lány marad. :)) Kiutálták egy társaságból érdemtelenül, és én megsajnáltam. Szóba elegyedtünk. Rövidesen rájöttem, hogy egy aranyos, finom és nagyon érzékeny kis lelket találtam, aki gyötrő gyerekkora traumáit próbálja még felnőtt korában is túlélni. Meséi a gyerekkora tragédiájáról sokszor megrémisztettek, volt hogy a könnyeimet is előcsalták. Valaki azt írta, hogy biztos nem volt könnyű egy ilyen gyerekkort feldolgozni. Bizony nem! :( A sors kárpótolta őt, mert egy igazi nagydarab őrzőangyal vigyázza görcsös kis életét egy férfi képében, aki mióta megismerte, burokként védelmezi. Az ő életéből született meg a "Julika". A neten folytatott beszélgetéseink után egyszer csak megkérdeztem tőle, " Juli el akarod olvasni az életedet?"
Meghatódott és tetszett neki. A szavait most is a szemem előtt látom.
" Annyira jó lett volna ha a valóságban is csak ilyen lett volna az életem!"

Közben külföldre költözött férje után, legyőzve a félelmeit. A barátságunk megmaradt. Pár hónap után sokáig nem jelentkezett. Akkor azt mondtam magamban, rendbe jött az élete, nem a mi pletykáink a fontosak neki most, és ez így a jó!
Ajnározza a férje gyerekeit a meg nem szülhető saját helyett, dédelgeti nagyra nőtt védőangyalát, de mint később kiderült nem így történt.
A egyik külföldi családlátogatás hatalmas tragédiával végződött, ami hónapokra ágyhoz kötötte. A csodával határos módon összetörve, szétvagdalva, de túlélte. A kórházi ágyról folytatott csevegéseinkből, két lélek határtalan szerelméről jött létre az "Erwin".

Az "Újrakezdés" a körülöttem élő világ életéről született. A hajszás szakma sok házasságot szétszed, de sokat össze is hoz. Ágnes és Gergely történetében sok olyan momentum van, ami megtörtént eset, és az én útjaimon átélt kalandokat is papírra önti.

Egy baráti beszélgetés után született meg a "Bérgyilkos" ötlete.
Vajon lehet-e szimpatikus egy ilyen ember?? Én megpróbáltam annak megírni. Hónapokon keresztül írtam, néha oldalakat kitörölve, néha szitkozódva, átkozva magam, hogy miért vágtam bele. De a téma nem hagyott nyugodni, itt mocorgott bennem, így újra és újra elővettem. Csiszolgattam, finomítottam, és végre befejeztem. Az, hogy a technikus fiúk kézről kézre adják, talán azt jelenti, jó lett.

Közben a reinkarnációs történet is lassan összeállt a fejemben. Talán sikerült egy érdekfeszítő izgalmas olvasmányt összehoznom, ami nem áll meg az iskolai fogalmazások szintjén. Laura és Zsolt története is befejeződött, és végre kiderült miért voltak azok az álmok. A befejezés a húgom és a barátnőm szerint( ők az első kritikusaim:) ) .......meglepő! :))

A cikket írta: Babenko

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Tündér

Szia Babó!
Nagyon jó, hogy vagy nekünk! Te vagy az oldal egyik szívpitvara. Amit eddig írtál -nekünk és nem nekünk-, reméljük még folytatódik sok-sok értékes írással és bízunk benne, hogy velünk is megosztod majd az élményt!!!
Pussz,
Tündér

Köszönöm a véleményedet Tündér! Próbálok minőségi és nem mennyiségi cikkeket létrehozni. :)
Szia Babó!
Nagyon jó, hogy vagy nekünk! Te vagy az oldal egyik szívpitvara. Amit eddig írtál -nekünk és nem nekünk-, reméljük még folytatódik sok-sok értékes írással és bízunk benne, hogy velünk is megosztod majd az élményt!!!
Pussz,
Tündér

megtekintés Válasz erre: Babenko

A negatív kritikát nehéz elviselni Laura. Pedig muszáj! A kellően megfogalmazott kritika visszahoz a földre, ha néha elszáll az ember. Az okosabbját gondolkodásra készteti. Én is kaptam szép számmal. És megmondom őszintén jogosan. De átgondoltam, változtattam, megfogadtam és most is próbálom megfogadni a tanácsokat. A kritika egyfajta kontroll is. El kell viselni, bármennyire is szúr!

Elhiszem, ha mondod, de abból csak tanulhat az ember Babenko! Jó esetben építkezik is szinte, mint említed. Én már itt is kaptam magán levélként, és hagy valljam be, kimondottan örültem, mert igaza volt. Újraolvastam a jelzett mondatot, és felülírtam. Ma is hálásan köszönöm. Én az olyan kifejezésekre vagyok allergiás, hogy " szép az írás". Számomra egy naplemente szép. Legyen értelme a leütött szavaknak, mondatoknak, eleje - közepe- vége, mondandója.
Nekem csak jövőm lehet, múltam szinte semmi...írásilag. :)

megtekintés Válasz erre: Laura

Így igaz, Babó! Megvannak a a válaszaid, mindegyik művedre. Nem csak eszetlenül, iskolai szinten, már felnőtt fejjel...


A kritikusom, mondd, akarsz-e lenni? :)))

A negatív kritikát nehéz elviselni Laura. Pedig muszáj! A kellően megfogalmazott kritika visszahoz a földre, ha néha elszáll az ember. Az okosabbját gondolkodásra készteti. Én is kaptam szép számmal. És megmondom őszintén jogosan. De átgondoltam, változtattam, megfogadtam és most is próbálom megfogadni a tanácsokat. A kritika egyfajta kontroll is. El kell viselni, bármennyire is szúr!
Így igaz, Babó! Megvannak a a válaszaid, mindegyik művedre. Nem csak eszetlenül, iskolai szinten, már felnőtt fejjel...


A kritikusom, mondd, akarsz-e lenni? :)))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: