újabb események régebbi események további események
22:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
15:26
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
15:18
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:56
katherina regisztrált a weboldalra
13:55
Black Ice módosította a cikkét
10:49
Black Ice új cikket töltött fel
10:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:05
KiralyCsilla1965 módosította a naplóbejegyzését
20:02
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
12:49
Black Ice módosította a cikkét
12:22
Black Ice új cikket töltött fel
09:50
KiralyCsilla1965 válaszolt egy szavazásra
07:54
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:29
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
23:09
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
02:58
TNekitbka regisztrált a weboldalra
11:57
Black Ice módosította a cikkét
11:32
Black Ice új cikket töltött fel

Az unoka vej látogatása

2015. január 16. - Látogatók száma: 45

Berecki Tódort elküldi felesége a piacra, mert amióta híre ment, hogy Tordai Gedeon államtitkár csapja a szelet az unokájának, lépten, nyomon megállítják az utcán az asszonyok, hogy ezt vagy azt mondja meg az unokavejének, és nem tud rá mit válaszolni, hiszen ő maga is csak ezután ismeri meg a fiatalembert, akit eleddig csak a televízióban és az esküvőn látott, és ott sem tudnak szót váltani. Pontosan tudja Teca, hogy férjétől ilyet senki emberfia nem merne kérni, sőt, meg sem merik neki említeni, hogy tudnak az államtitkár érkezéséről. Persze, azt jómaga is titkolja Tódor elől, hogy véletlenül elszólta magát a sógornőjének, aki néprádióként működik a faluban, így perceken belül, a süketeken kívül, bárki értesülhetett Tordai Gedeon érkezéséről.

Jobban örülne, ha a lánya Nóra és a veje, Béla is eljönnének a fiatalokkal, úgy mégis kevésbé lenne kínos a szituáció, de nem lesz semmi baj. Nagyon izgul, bezzeg Tódor úgy viselkedik, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a húszéves egyetemista unokájuk, a szép, magas, manöken alkatú Linda, feleségül ment a tizenhárom évvel idősebb, jóképű, nőügyeiről is közismert államtitkárhoz. Az esküvőn több politikus fordult meg, mintsem az ifjú pár rokonságának összessége, és az ételektől, többnyire az italoktól roskadozó svédasztal mellett tolongtak, amely nem nyerte el a tetszését, bezzeg férje feltalálta magát, kiszúrta, kivel érdemes beszélgetésbe elegyedni és eléggé szabatos módon ismertetni vele véleményét a kormány – szerinte – elhibázott intézkedéseiről. Beszélgető társai udvariasan meghallgatták az öreg mondandóját, néha bólogattak, vagy hümmögtek, hogy értik, amit mond, de nem vitatkoztak vele, hiszen láthatóan az ital beszélt belőle, és egyáltalán, azt sem tudták, hogy kit tisztelhetnek az öregben.

Teca nem is vesz italt, még szilveszterről maradt egy üveg tokaji, elég az ebédhez, hiszen Gedeon vezet, nem is ihat, Linda pedig egy pohárnál többet úgysem nem iszik, Tódornak pedig ne hiányozzon az alkohol, mert még a végén leégeti magát a fiatalember előtt.

Sokáig töri a fejét, mi legyen a menü, végül megkérdezi Nórát, aki szerint Gedeon mindenevő, akár paprikás krumplit is főzhet, nem érdekes. Igazából annyi élelmiszert összevásárolt, hogy abból egy szakasz éhező katonát jóllakathatna, ám még mindig nem tudja, hogy mit főzzön.
Az biztos, hogy túrós lepényt süt és krumplis pogácsát, és ha már meleg lesz a sütő, akkor csirkemell filébe sajt rudacskát tesz, és feltekeri bacon szalonnával, ez az, csinál mellé rizibizit, amihez jó lesz az uborkasaláta, mert kígyó uborkáért küldte el a férjét, pedig tele a spájza savanyúsággal. Ahhoz kicsit tartalmasabb leves kell, mert Tódor ezekkel a lájtos ételekkel nem lakik jól, akkor pedig gulyásleves lesz az első fogás.
Azonnal hozzálát az ebédfőzéshez, jár a keze, mint a motolla.

Pár perccel múlt fél nyolc, tizenkettőre ideérnek a fiatalok, igyekeznie kell, hogy mindennel elkészüljön.

Kifaggatja majd Lindát, ha lesz rá módja kettesben beszélni vele, hogy miért kellett ilyen gyorsan férjhez mennie, hiszen másodéves az egyetemen, és még mester szakra is menni akart, egyáltalán, mi lesz így a tanulással, nem beszélve arról, hogy háztartást is vezetnie kell, jó feleség módjára, jaj, hogyan is bírja majd az a lány azt a sok mindent?
Ez már csak így van, hiába bozsékol magában, és hiába rágta Nóra fülét, hogy ne engedje férjhez menni a lányát, az csak nevetett rajta, ugyan, mama, Linda tudja, hogy mit csinál.

Majd úgy jár, mint a Kerekes lány, akinek elcsavarta a fejét egy kő gazdag középkorú férfi, legalább is így mondta Kerekesné, hogy kő gazdag, aztán megszületett a dédunokája és a férfi kimutatta a foga fehérjét. Jól mondják, hogy vak a szerelem!

Tódor meghozza az uborkát, és tüntetően elvonul a nappaliba televíziót nézni. Meg sem kérdi, mi lesz az ebéd, az pedig eszébe sem jut, hogy segítsen a feleségének, melyet más alkalmakkor rendre megtesz.

Fél tizenkettőkor Teca megteríti az ebédlőasztalt, előkerül a féltett porcelán étkészlet és a családi ezüst eszcájg, melynek láttán Tódor morogni kezd, hogy minek ez a nagy felhajtás a miatt a nyikhaj gyerek miatt.
- Hogyan mondhatsz ilyet, Tódor? Ügyes fiatalember, ha máris államtitkár! Az zavar, hogy harmincöt éves korára elérte azt, aminek te negyvenöt évi munkáddal a közelébe sem kerültél?

Ezt igazán nem kellett volna mondania, de ha már kicsúszott a száján, nem is baj, tudja csak meg az ura, hogy a mai fiatalokban tízszer annyi az ambíció, mint ami bennük volt, annak idején, fiatal korukban.

Tíz perccel tizenkettő előtt megérkeznek a fiatalok egy ezüstszínű Hondával, mellyel leparkolnak az utcán, a kapu előtt. A szomszédok azonnal kijönnek házaikból, mert sürgős dolguk akad a kertben, vagy éppen át kell szaladniuk a szembe szomszédhoz, mert onnan jobban látni, amint a fiatalok kiszállnak a kocsiból, és a fiatalember hatalmas virágcsokorral és csomaggal a kezében követi ifjú feleségét, melyeket azonnal, még a kapuban átad, Tecának a virágot, Tódornak meg a hatalmas szatyrot, melyből kihallatszik a benne lévő üvegek koccanása, és hogy nem befőtt van bennük, az szinte bizonyos.

Január közepén hét ágra süt a nap, mintha tavaszodna, a kertben az évelő virágok rügyeznek, mert nem érzik a téli évszakot.

Teca igyekszik minél hamarabb beterelni a házba a társaságot, mossanak kezet és üljenek asztalhoz, ne hűljön ki az ebéd. Mire a csokrot vázába teszi, addigra a többiek a helyükön ülnek, hozza is a levest rögvest, de akkorra már Tódor pálinkával itatja Gedeont, Linda meg nevetve fogadkozik, hogy hazafelé ő vezet, nyugodtan igyon a férje.
Nem szól az asszony, csak szikrázó szemmel a férjére néz, mire Tódor tölt még egy kupicával az ötvenkét fokos átlátszó italból, amely csak úgy gyöngyözik a flaskában, ezzel is mutatva, hogy igen erős és tiszta ital.

Csillog Gedeon szeme, jobban, mint a keret nélküli szemüvege, még néhány korty, és becsiccsent. A leves kanalazása közben a nászútjukról mesélnek, két hétig voltak Új Zélandon, amit Teca nem tud elhelyezni a térképen, hogy hol is lehet, de azt sejti, hogy jó messzire kellett utazniuk.

A második fogáshoz Tódor elővarázsol egy üveg rozét, biztosan Gedeon hozta, gondolja Teca, ám csalatkozik, mert mint kiderül, még két üveg van belőle. Hát, átverte a férje, azért ért soká haza a piacról, mert bement a fűszereshez bort venni.

Linda keveset beszél, inkább Gedeont figyeli, s majdnem elolvad, annyira tetszik neki férje és nagyapja diskurzusa.

Derék fiú Gedeon, elvégre megeszik vagy fél tepsi túrós lepényt, és már mozdulni is alig tud, mire kiürül a második üveg bor.
- Gyere, fiam – invitálja Tódor a vendéget – megmutatom a jószágokat.

Gedeont fűti az elfogyasztott alkohol, piros az arca, eszébe sem jut felöltözni, csak úgy zakóban megy Tódor után, ki az udvarra, számba venni a jószágállományt.

Elérkezettnek látja a Teca az időt ahhoz, hogy szót váltson az unokájával.
- Mondd, kislányom, mire volt jó ez a gyors házasságkötés? Hiszen még be sem fejezted az egyetemet!
- Jaj, mamókám, hát szeretem Gedeont, kell ennél több? Egyébként is, nem te mondogattad, hogy akkor kell férjhez menni a lánynak, ha viszik? Jól van, csak vicceltem! Szeretjük egymást, mire várjak?
- Te tudod, Linda. Mi lesz az egyetemmel?
- Tovább járok nappali tagozatra, nem kell dolgoznom, hiszen Gedeon jól keres. Mamókám, nekem csak tanulnom kell és vezetem a háztartást. Meg tanulok főzni, Vera mama megtanít, azt mondta, tehetséges vagyok.
- Ügyes az anyósod, gondoskodik arról, hogy kisfia azt a kosztot kapja, amit otthon is megszokott.
- Jó fej Vera mama, azt mondta, hogy segít gyereket nevelni is, ha szülök, akkor is tanulhatok tovább.
- Terhes vagy, kislányom?
- Nem, dehogy vagyok, de bármikor lehetek. Ráérünk a gyerekvállalással, mert ahol most lakunk, a háromszobás belvárosi lakásban, az elég szűk lenne hármunknak. Szerencsére Gedeon beszállt egy lakópark építkezésbe, amely egy éven belül elkészül. Képzeld mama, az én nevemre vesszük, száznyolcvan négyzetméteres lesz a lakás, tartozik hozzá egy negyven négyzetméteres nyitott terasz is. Sok gondom lesz vele, mire szépen berendezem. Azt mondta Gedeon, hogy nem szól bele, az én dolgom lesz.
- Jó ember ez a Gedeon – jegyzi meg Teca, ám arcán ezzel ellentétben átsuhan egy grimasz.
- Az bizony! Gondold el, mama, felajánlotta az öcskösnek, ha leérettségizik, bejuttatja dolgozni a minisztériumba és estin vagy levelezőn arra az egyetemre jár, amelyikre csak akar, bárhová felveszik.
- Mit szólt ehhez Dénes?
- Még gondolkodik, mert apa nem helyesli, jobb szeretné, ha Londonba menne tanulni az üzleti tudományok egyetemére. Tudod, mama, nekem mindegy, hogyan dönt! – rántja meg vállát Linda és elmajszol egy újabb pogácsát.

Nagyot sóhajt Teca, jobb, ha leszedi az asztalt és elmosogat.
- Segítsek, mama? – kérdi készségesen a lány, de nem mozdul, csak majszolja tovább a pogácsát.
- Nem, köszönöm, nem kell. Pihenj inkább, hosszú volt az út.

Linda szó szerint veszi nagyanyja szavait, felpattan és átmegy a tisztaszobába, melyben-gyerekkorában délutánonként a hencseren aludt, vastag puha pléd alatt, melyet nagyanyja terített rá, amikor már aludt.

Mire elmosogat Teca, akkorra Linda már elszenderül, és most is betakarja a lányt a szokásos puha pléddel.

Az udvaron bóklászó férfiak észre sem veszik, hogy felettük gomolygó, sötétbarna felhők torlódnak, a nap rég elbújt mögöttük. Tódor egyre csak mondja a magáét, hogy milyen is a vidéki gazdálkodók helyzete, mi előnyös és mi hátrányos számukra. Hallgatja Gedeon, látszólag nagyon figyel, de nem az öreg szavaira, hanem arra, nehogy vacogjon a foga, mert lehűlt a levegő és nem szeretne megfázni. Végül nagy nehezen kiböki:
- Tódor bácsi, nem mehetnénk vissza a házba, már fázom egy kicsit.

Mindössze ennyi a hozzászólása az egészhez, amit eddig mondott neki? – dohog magában Tódor és int, hogy menjenek csak befelé, ha már ennyire fázik a fiatalember. Gondolatban is fiatalembernek nevezi Gedeont, valahogyan nem jön a szájára a fiam megszólítás.

Éppen átmelegednek a szobában, miután ismét isznak egy pohár bort, amikor megérkezik Jani sógor, egy üveg borral, pár perc múlva pedig Farkas bácsi kopogtat, harmadévi eperpálinkájával, hogy kóstolják csak meg, cseppnyit sem veszített a bukéjából.

A négy férfi eleinte közömbös dolgokról beszélget, sorba kóstolgatja az italokat, majd Jani sógor megköszörüli a torkát és előáll a farbával:
- Mondja csak, államtitkár úr, hogyan lehetne felülvizsgálni az állami földek bérbeadását? Tudja, gondjaim vannak, nincs hol legeltetnem a hatszáz birkámat, mert nem nyertem a pályázaton.
Hosszan fejtegeti az ügy részleteit, Gedeon meg bólogat.
- Ha már úgyis utána tetszik nézni, - szólal meg Farkas bácsi -, akkor érdemes lenne s szót átterelni a sertés felvásárlási árakra is.
Dől a panasz az öreg Farkasból is, aki nyolcvankét éves korában is évi hatvan, hetven hússertést nevel, mert valamivel el kell ütni az idejét, meg a haszon is kell, mert az unokái és a gyerekei is állandó pénzzavarban vannak, neki kell kisegíteni őket, ami a hatvanezer forintos nyugdíjából nem menne.

Feszeng Gedeon, emberként és államtitkárként egyaránt, mert ez nem az ő területe, nem is ért hozzá, ráadásul dob a feje is, a megivott alkoholmennyiség miatt.

Végül Tódor menti meg a helyzetet azzal, hogy persze, az unokaveje mindent megtesz, ami tőle telik, hogy a panaszokat kivizsgálja, de ha most megbocsátanak, nekik még hátra van egy családi program.
Kászálódnak a vendégek, a kapuig kíséri őket és fellélegzik, amikor végre elhagyják a portáját.
- Tódor bácsi, én nem értek ezekhez… az erdőgazdálkodási államtitkár vagyok…
- És ahhoz értesz, Gedeon?
- Már tanulom… igen, tanulgatom…

Legyint az öreg, majd elküldi a fiatalembert, pihenjen egyet a hazaindulás előtt, jómaga meg kimegy a konyhába, leül Teca mellé, a viaszosvászonnal leterített konyhaasztalhoz. Felesége felpattan, megmelegíti a feketekávét, nagy csuporral tölt a férjének, három cukrot tesz bele, majd visszaül a helyére.
- Nyugodj meg, Tódor, fogadd el, hogy már más a világ!
- Az biztos – sóhajt az öreg és megkavarja a forró kávéját.

Kinn nagyot dörren az ég, villám cikázik és zuhogni kezd az eső.
- Záporeső tél idején! – dörmögi, - hó kellene Teca, arra vágyna a föld!

Belekortyol a jó édes kávéjába, most valahogyan nem ízlik neki. Túl édes.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: