újabb események régebbi események további események
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra
23:22
Új cikk került fel a weboldalra
20:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
11:12
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:54
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:28
Black Ice módosította a cikkét
20:22
Black Ice új cikket töltött fel
19:26
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:25
clubziguero regisztrált a weboldalra
16:49
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába

Az utca hírmondója - I.

2010. augusztus 25. - Látogatók száma: 37

Egy fiatal életről szóló történet, akinek túlságosan erős volt az igazságérzete. Megjelent hangformában: http://www.ilosvay.net/html/music.html 3. és 4. részében a 2rrrFm Rádió egyik főszerkesztőjének előadásában.

A születés


A főváros hetedik kerületének egyik kis kórházában hosszú vajúdások után megszületett egy kisfiú. Attila. A kis Nagy Attila.
Az újszülött az első három nap kritikus állapotba került. Nemcsak az orvosok minden tudására, hanem áldozatos munkájára is szükség volt, hogy ne omoljon össze teljesen, amelyből a nővérkék is jócskán kivették a részüket. Már-már úgy tűnt, hogy bármelyik percben befejezi földi életét, mikor az egyik reggel mosollyal a száján ébredt, s hallhatóan sokkal halkabban, kevésbé fájdalmasan sírt. Körbe állták. Fokozatosan kapcsolták le a kis Attilát a gépekről. Szervezete egyre jobban megerősödött. Sőt egyre mohóbban fogyasztotta édesanyja éltető nedűjét, az anyatejet. Néha kevésnek is bizonyult, így kipótolták azt.
A kis Nagy Attila születése után egy hónappal hazamehetett. Édesanyja és édesapja mózeskosárban vitték haza. Attilát már várták. Három testvére. A legnagyobb, Kata szólalt meg először:
- Isten hozott kistesó! Bemutatnám testvéreidet. Mellettem áll Őrs, ő hat éves, mögötte meg Ábrahám kukucskál kifelé. Négy éves. Jómagam Kata vagyok, a legnagyobb, de ez csak annyit jelent, hogy ugyanúgy kell majd rád vigyáznom, mint ahogy a többiekre – majd közelebb húzódott Attilához. – Megsúgom, ők is vigyáznak rám, ami nagyon jó érzés. Ja, amúgy tizennégy éves vagyok. Most megyek középiskolába.
- Szia, Attila! – szólalt meg Őrs.
- Tia, én vatyok Ábjahám – mondta. Alig győztek csodálkozni, hiszen Ábrahám még eddig egy szót sem ejtett ki.
- Csoda történt! – örvendezett Kata és Őrs.
A kis Attila csak mosolygott.


A kisgyermekkor

Teltek-múltak a hetek, majd a hónapok, sőt az évek is. Már majdnem három éves volt, mikor arra lettek figyelmesek a szülők, hogy a kis Attila különös figyelmet fordított a híradókra. Édesapja igencsak érdeklődött nemcsak a napi események, hanem a politika iránt is. Arról nem is beszélve, hogy megvolt a saját véleménye, amit Attila mindig meghallgatott. Sőt állandóan utánozta, ismételte. Szókincse hamarosan kitűnt a társai közül. Egyre árnyaltabban beszélt, sohasem gügyögött. Sőt fintorgott, ha távoli rokonok beszédtéma híján gagyogással próbálták nevetésre bírni.
Egy nap azonban hatalmas vihar söpört végig a kerületen. Minden házat, minden fát megtépázott, villámok csapkodtak, melyek hol itt, hol pedig amott csaptak le. Így járt a Nagy család is. Hiába a villámhárító, iszonyatos dörrenés után az egyik villámcsóva épp eltalálta házukat. Mindenki megrettent. Azt hitték, hogy itt a világ vége. A gyerekek odarohantak a szüleikhez, mindkét karjukkal átölelték őket. Biztonságra vágytak. Megkapták.
- Sose féljetek, míg engem láttok! – mondta mosolyogva az édesapjuk.
- Tudjátok, ha együtt vagyunk, semmi baj nem érhet bennünket – mondta halkan az édesanyjuk.
Ekkor vették észre, hogy valaki hiányzik.
- Hol van Attila? – kérdezte Ábrahám.
Elkezdték keresni a konyhában, a folyosón, sőt a kertben is. Mikor már azt hitték, hogy nyoma veszett, vette észre Kata, hogy Attila a nappaliban, a tévé előtt ült. Pityergett. Szinte már-már sírt.
- Megvan Attila! – kiáltott fel örömében. – Mi történt? Miért sírsz? – faggatta tovább.
- Elsötétedett. Nem szól – válaszolta Attila.
- Mi? Az égbolt? – firtatta Kata.
- A hírek! Hogy fogjuk apával megnézni a… - pityeredett el ismét Attila.
- Rá se ránts, kedves fiam! – szólalt meg mögötte az édesapja. – Majd mi fogunk híreket mondani.
- Mi? A család? – csodálkozott el Attila. – Hogy?
- Holnap kezdjük. Mindenki hoz egy-egy hírt, mikor az iskolába megy, vagy anya, mikor bevásárol, én meg útközben a munkahely felé.
- S én hogyan hozzak híreket? Egész nap itthon vagyok – tűnődött el Attila.
- Dehogy vagy itthon egész nap! – legyintett az édesapja. – A múltkor is milyen sokat meséltél, mi is történt hintázás közben, a homokozóban, a libikókán.
- Tudod, mikor Viki leesett és megütötte a karját – szólt közbe Őrs.
Attila nemcsak megnyugodott, egész este alig tudott aludni, annyira várta a következő napot.
Az első családi híreket.

A cikket írta: kiki64

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 28. 05:39
örülök, hogy olvastad írásom, kedves Magdi
Üdv: Kiki

:)
2010. augusztus 27. 22:09
Csatlakozom, lenyügöztél! Üdv Magdi
2010. augusztus 26. 05:03
:)
:) :)
:) :) :)
2010. augusztus 26. 00:12
Kiki! Szeretem az írásaidat, sokszor olvasok és nálad kötök ki! üdv Orsolya
2010. augusztus 25. 20:44
kedves Tőled, Orsi, örültem, hogy olvastad!
:)
2010. augusztus 25. 20:00
Kedves Kiki! Igazán tetszett a történet, várom a folytatást! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: