Balnea, vina, Venus

Látogatók száma: 40

A világ tele van rejtélyekkel, és már az is rejtély, hogy lehet ekkora közhelyet szemrebbenés nélkül kimondani. Némi fénypont a sötétségben, hogy általában szeretjük a rejtélyeket, egyrészt önmagukért, másrészt azért, mert egyenesen kerestetik a megoldást, ami aztán automatikusan magával hozza az örömet és boldogságot. Maga a rejtély rendkívül sokféle lehet, akár egy latin epigramma, például a következő:

Balnea, vina, Venus corrumpunt corpora nostra,
Sed vitam faciunt balnea, vina, Venus?

A megfejtéshez nincs szükség komoly latin tudásra:

Fürdők, bor, szerelem mind megrontják a mi testünk,
Ám mi az élet, ha nem fürdők, bor, szerelem?

A borivás és a szerelem (morbus veneris) ártalmairól már nem lehet újat mondani; hagyjuk is meg a prédikátoroknak és az orvosoknak. Hanem a fürdéssel mi a baj? Eltekintve az olyan szörnyűségektől, mint felfázni a hideg vízben, vagy a forró vízben bágyadozni, maga a fürdés nem tartozik az életveszélyes tevékenységek közé, sőt kifejezetten hasznos, ha rendszeresen adunk egyet a higiéniának. A névtelen epigrammaszerző azonban nem a jámbor fürdőkádra gondolt, amelyet remélhetőleg rendeltetésszerűen használunk, és legföljebb karácsonytájt engedjük át a jóféle posárhalaknak. Nem, a Római Birodalomban élt szerző lelki szemei előtt a fürdőházak intézménye lebegett, amelyek csak igen másodlagosan szolgálták a testi megtisztulást. A fürdőházakat a két nem képviselői egyidejűleg látogatták, éspedig meglehetősen lenge öltözékben. Néha volt egy deszkafal a medence közepén, de igazán csak néha – és egy vékony deszka nem okozhatott nagy gondot azoknak, akik meg akarták tudni, hogy mi folyik a másik oldalon.

Azt mondhatnánk erre, na és? Ami történt, ha történt, Venus hatáskörébe tartozik, mi szükség volt arra, hogy a fürdőházakról külön is megemlékezzenek? Ezzel az erővel írhattak volna az ágyról, a kerti lugasról vagy a szénakazalról is, mint gyakori helyszínekről. Igen ám, de a fürdőházak nemcsak találkahelyek vagy bordélyházak voltak, hanem a bűn tanyái, és kész erkölcsi fertő. Először is, teke volt boltosokkal, akik mindenfélét árultak, ami a bűnök elkövetéséhez szükségeltetik. Gyanús elemek settenkedtek a pucér emberek körül, és kihallgatták a magánjellegűnek szánt beszélgetéseket. Senecának például az volt a legnagyobb baja, hogy a fürdőházban állandóan lárma van. Az emberek fölemelik a hangjukat, zajonganak, a víz csobog, sőt a fürdőzők hangosan pancsolnak maguk körül. A borbélyok heves kiáltozással igyekszenek kuncsaftot fogni, a masszőrök, lepényárusok, üvegtigrisek se néma csendben várják a jó szerencsét, és egy filozófushoz nem méltó ez a kakofónia. Az egész fürdés nem ér ennyit, mondta Seneca, és ekkor még nem is tudta, hogy fürdőkádban fogja befejezni az életét, kétségkívül nem a saját jószántából. Volt azonban más panasza is, amit én kevéssé tudok értelmezni, éspedig az, hogy a fürdőházban hemzsegnek a zsebtolvajok. Szerintem a pucér emberek a zsebeiket is levetik a ruháikkal együtt, és nem is akarom tudni, hová nyúl be a zsebtolvaj, ha mégis nyúlkálásra vetemedik.

Az igazi rejtély azonban nem ez, hanem a pontos hely, ahol az epigramma tartózkodik. Kis túlzással azt lehetne mondani, mindig máshol, aszerint, hogy melyik könyvet sikerült fellapozni. Az egyik szaktekintély szerint Tiberius Claudius Secundus sírfeliratáról van szó, és Caracalla 210-216 között épített fürdőjében található, Mások azt mondják, egy síkövön találták ugyan, de a császári udvar egyik rabszolgalánya nyugszik a kő alatt. Egy informátor azt állítja, a szerző nem más, mint Petronius Arbiter; akad, aki a balnea szót restségnek fordítja, és ebben az esetben az epigramma ihletője nem más, mint Trimalchio. Ide-oda sétál a nevezetes költemény Rómában, de jelentették már Baiae.ból és Pompeiiből is.

Annyi biztos, hogy én ezek után nemhogy a bédekkernek, de a saját szememnek sem hiszek, ha valaha megtalálom ezt a feliratot.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink