újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Bányarém

Látogatók száma: 35

Szereti Ön a bányarémet? Igen – nem – csak ha valami érdekem fűződik hozzá – egyéb, majd kifejtem a kommentekben. Kiértékelés nélkül is világos, hogy a bányarém nem lopta bele magát a szívünkbe. Esélye sem volt, mert a bányarém ronda, és ezt nem lehet egy nőnek megbocsátani. A nő legyen hűséges hitves, jóságos anya, szexis vadmacska, ne csináljon karriert, de pénzbe se kerüljön; így tovább, a határ a csillagos ég. A bányarém kategóriába könnyű belecsúszni, kikerülni gyakorlatilag lehetetlen. Ne firtassuk, hogy néznek ki a hímek, akik megállapították a kategóriákat.

A bányarém nemcsak vanda, de öveg is, és mindenképpen nőnemű. Ez csak azért érdekes, mert a bányák tele vannak ugyan szellemekkel, törpékkel és egyéb mitológiai lényekkel, de nő még elvétve sem akad köztük.

A bányászat veszélyes foglalkozás. Mindenféle szerencsétlenség történhet a föld alatt, amire a fiúk még rá is játszanak, miután megüzenték, hogy a bányába mentek. Nyugi, nem megyünk utánatok! Már megszoktuk, hogy sosem a pasi hibás, hanem a körülmények – nevezzük őket hegyi szellemeknek, gnómoknak, bányamesternek, vagy markolábnak. Nagyon sokan vannak. Ehhez képest csak a 15. század készült el az első tudományos rendszerezés, Paulus Niavis, foglalkozására nézve humanista írta. (Még a bányarémnél is nagyobb rejtély, hogy ebből hogyan lehetett megélni. Ember-ista vagyok. Oké, hagyja itt az életrajzát, majd értesítjük. Hol, hol? Nem látja a sarokban a kukát?) Mindegy, Niavis még úgy tudta, a bányákban kedves szellemek élnek, kábé mint a Penates a Római Birodalomban. Aztán jött a reformáció és ellenreformáció; a hitviták természetes folyományaként elszaporodtak a démonok, és megszületett a bányarém.

A rémek szülőhelye a szászországi Érchegység, ahol különösen sokan lehettek. A konkurencia nyomására migráltak német, cseh, morva, magyar és erdélyi területre. A világ többi részében meglehetősen alacsony a bányarémkoncentráció, és a bányarém egyenesen hungarikum.

Végre egy szakterület, ahol minden okunk megvan a büszkeségre. Ki más lehetne az etalon, mint a magyar bányarém?

A számos leírás csak két ponton egyezik: a bányarém éktelenül csúf, és nagyon veszélyes. Agricola leír egy vad tekintetű lónyakút, aki egyszerre 12 bányászt ölt meg a mérges leheletével. Egy másik szerzetesnek öltözve szórakozott a bányászokkal: fölemelte, megröptette, majd egy gödörbe ejtette őket, ahol később sok ezüstöt vagy rezet találtak. A kisebb termetű bányarémek egy csoportja rendszeresen koboldosdit játszott: fel-alá szaladgáltak, kopogtak, köveket dobáltak és hangosan vihogtak. Olaus Magnus Teológiája szerint a méretük három arasz, nagy füleket vagy szarvakat viselnek, orruk helyén csőr van körmük helyén karom. Más elvetemült lények káromkodnak vagy fütyülnek, nadrágjuk és sapkájuk veres; megint mások bányászlámpát lóbálnak, és földig ér a szakálluk. Ha jó kedvük van, megjutalmazzák a bányászt, de a részeges legényt nem tűrik meg a bányában. (Hát persze, még elissza előlük az éltető nedűt.)

Paracelsus eldöntötte, hogy a földalatti népségnek semmi köze az emberekhez, még lelkük sincs, és a megváltás meg minden csak akkor vonatkozik rájuk, ha előbb feleségül vesznek egy földi leányzót.

Idővel a bányarém egyre rémségesebb lett; már nemcsak földalatti üregekben lakott, hanem keresztülment a homokon és a sziklán; lidérc, fekete kutya, kígyó, bagoly, ló vagy denevér formájában jelent meg, régen elhalt bányamester szellemének vallotta magát. Az elcsábított és megesett lányokat már csak ezért sem vehették feleségül.

A kígyót még csak értem, de miért kellett Jucikának egy denevérrel kezdeni? Akiről még az is kiderülhet, hogy protestáns.

Állítólag a protestánsok számára külön poklok vannak, ahol folyton zsoltárt kell énekelni. Uh-huh, bárhova inkább, csak oda ne.

Egyes bányarémek kincseket őriznek, arany vagy drágakövek formájában. Ezeket meg is mutatják a kíváncsi turistáknak, sőt felajánlják, hogy markoljanak bele. Senki sem éli túl ezt a kalandot, és a történteket is csak a legnagyobb nehézségek árán tudják elmesélni a helyi lapok riporterének.

A kincsvadászok közül aránylag az a legszerencsésebb, aki baziliszkusszal találkozik, hiszen ez az állat sosem létezett, még a B. Rém lexikonban sem szerepel.

Baziliszkusz vagy sárkány, kísértet vagy sókoronás-sópalástos sókirály, a bányarémek kivétel nélkül mind férfiak. És itt merül fel a dilemma: lehet, hogy évezredek óta két apósunk van, és nem is tudjuk, hogy miért utáljuk jobban az egyiket?

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ilyenkor nem érvényesül az, hogy mindenkit el kell fogadni olyannak, amilyen?...
Találkoztam már én is ezzel a kifejezéssel nemegyszer, mások mondták, nem én, hogy - "Jesszusom! Olyan, mint a bányarém!"... Hát nem szép kifejezés, bárkire is használják!
Nem apámtól hallottam, pedig ő művelte igazán a szakmát, nem is volt addig baj, míg a felszínre nem került, hiszen az élete nagy részét a bánya mélyén töltötte, biztosan nem olvasott ennyi furcsaságot, mint ahogy én sem, ezért nem mesélt róla soha... Viszont azt tudom, ő maga volt a fekete kincs, ami sajnos már nincs!

Jó szerencsét!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: