Biokocsma

Látogatók száma: 29

A szomszéd utcában nyílt egy biokocsma. Jó gondolatnak véltem, mert eddig még nem volt ilyen, továbbá nem nekem kellett kitalálni, ami biztosan fárasztó agymunka volt. A biokocsma egy biopincében működik, ahová le lehet látni két bioablakon. Semmiben sem különbözik más kocsmáktól, attól az apróságtól eltekintve, hogy a vendégek messze elkerülik. Amúgy rendkívül izgalmas a berendezés, kis asztalok körül kis székek, vagy kis székek között kis asztalok, kinek hogy tetszik. Az asztalokon gyertyák, amelyeket nem kell tartani, mert maguktól is megállnak. Van még sejtelmes vörös fény, és talán sajt-almás üdítőital, búzafű lé és chiamag koktél; ebben a borús-nedves időben az egyik nélkülözhetetlenebb, mint a másik.

A Tűzoltó utca járókelőit eddig sem érdekelték az újítások, meg aztán van itt több igazi csehó is, ahol gond nélkül le lehet aljasodni, és a jónépet még az a veszély sem fenyegeti, hogy részegen nem tudnak visszamászni a biolépcsőn. Engem azonban legalább annyira érdekelnek a rejtélyek, mint a neten publikáló brit tudósokat, ezért lenyomtam a kilincset. Nagy meglepetésemre, lenyomódott, és hagyta, hogy lemenjek az északi fénybe burkolt biolépcsőn.

Mi bajom történhet? A legrosszabb esetben egy stampedli répalé.

A lépcső alján egy marcona hím állta az utamat. Kopasz, kigyúrt,a többit már ismerjük. Mindjárt gondoltam, hogy nem spenótfröccsön nevelkedett.

Hová, hová? – kérdezte szigorúan.

Ööö, feleltem udvariasan, hogy időt nyerjek.

Maga biológus? – kérdezte most a marcona.

Még csak az hiányzik! Úgy nézek én ki? Sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Csak homályosan emlékszem arra, hogy Vera néni telerajzolta a táblát amorf pacákkal, amelyek közepén állítólag egy üregecske lüktetett. Azóta sem láttam sejteket, és nagyon jól megvagyunk egymás nélkül. Azelőtt igen, mert a nagymamám néha magával cipelt a sejtgyűlésre, ami kötelező volt szegénynek, mert már akkor is volt beléptető rendszer. Én persze addig rosszalkodtam, míg a nagymamámat haza nem küldték, és így mindenki jól járt.

Bevallottam, hogy nem vagyok biológus.

Sajnálom, szólt a marcona, mi egy exkluzív intézmény vagyunk, remélem, megérti.

Megértettem, és már kotródtam is elfelé, mint annó a nagymamám a taggyűlésről.

Hát ezért üres a biokocsma, és tőlem az is marad.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink