Bodobács
Látogatók száma: 46
Még sosem hallottam, hogy valaki azt mondta, irigyli a bodobácsot. Miért is kellene? Vegyük csak sorra, hogy mit tudunk erről a bestiáról.
Van neki, na mije van neki? Élénkpiros kabátja van, fekete mintázattal. Szeret a napon sütkérezni, és rendkívül társas lény. Néha százan is összejönnek, de nem ülnek meg szépen egymás mellett, hanem jól egymásra másznak, és vajon mit csinálnak ilyenkor? Németül mondom, mert akkor biztosan nem fogják kimoderálni: sie schustern… hát persze, ezért nevezik magyarul suszterbogárnak. Nem mintha rá lehetne bízni, hogy foltozzon meg egy cipőtalpat – és nem az a fajta suszter, aki megmarad a kaptafánál. Sie schustern und schustern, főleg áprilisban és májusban, vagy bármikor, mert Schustern ist gut, és a legjobb a gruppen-változatban.
Mije nincs neki? Szégyenérzete vagy gátlásai biztosan nincsenek. És nem fáradnak el egyhamar. 12 óra a minimum – 7 nap a rekord. Megszakítás nélkül. Irigyli már valaki a bodobácsot?
Én még nem, mert szegény feje még csak nem is bogár, hanem poloska, és a rokonai azok a nagy zöldek, akik jól megmásszák a ribizlit vagy az egrest, és összebüdösítik. Persze csak akkor, ha nincs vendégkönyv, amit alá lehetne írni.
A bogárnak látszó poloska nem élvezetből csinálja azt, amit. Mivel kevés az arajelölt, az urak között állandóan dúl a konkurenciaharc. És az örök aggodalom: igaz, hogy már megtettem azt, amit megkövetelt a susztertársadalom és a bodobácshaza, de mi van, ha másvalaki szintén..? Előfordulhat ebben a nagy tömegben. Kiszorítja a DNS-emet, és a magáét csempészi a helyébe. Ezek itt mindenre képesek! És nekem fel se tűnne a végeredmény, egyrészt mert abszolút egyformák vagyunk, másrészt meg alig néhány nappal éljük túl ezt a susztermunkát. Ezért ha már egyszer benne vagyok, én bizony nem hagyom abba, amíg ki nem bújnak a peték. Máris szeretem őket, mind az ötvenet vagy hatvanat, már csak azért is, mert nem nekem kell őket felnevelni.
A bodobácsgyereket senki sem felügyeli az erdei óvodában. Egyedül is megtalálja a hársfát vagy a mályvát, ezek a kedvencei. Előkapja a két nagy hosszú közül a kevésbé fontosat – mert kettő van neki, egy a szürke hétköznapokra, egy a suszterműhelybe, a s(f)arkaláshoz. A hárs és a mályva termésének a nedvét szívogatja, de jó az eper, a rebarbara vagy a döglött hernyó is. Amikor már olyan hideg van, hogy befagy a mályvalé, a bodobács bevackol a földbe, és tavaszig meg se mozdul. Aztán előjön, mászkál egy keveset, felkészül az orgiára, aztán mindent bele.
Ez az élet értelme, és „csacsi mind, aki többet akar.” Ezt egy nagy költőtől idéztem, a nevét sajnos nem tudom.
A bodobácsnak van két kicsi szárnya, de nem tud repülni, ezért régen csonkaszárnyú volt a nemesi előneve, ma pedig, ha Pédia Viki nem téved, „verőköltő.” Hát, hogy veri, azt már tudjuk, de miért éppen költő? Nem költ ő, se petét, se pénzt, de még egy közepesen hosszú eposzt se. Vajon mit csinál, ha megkörnyékezi az inspiráció? Az pedig megtörténik, különben nem hívnák misemondónak vagy papbogárnak.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
szia Y.
ha nem pénzben játszunk, akkor benne vagyok.
legyen a tét pl. egy marék bodobács.
Szia, Müszélia!
Ha valakit szeretnék igazán megismerni, akkor leülök vele, lehetőség szerint nagyobb társaságban, játszani, amely játék általában a zsugázás.
Játék közben meg lehet ismerni mindenki alapvető emberi vonásait.
Tetszett az írásod, gratulálok hozzá!
Puszi: Yolla
ha nem pénzben játszunk, akkor benne vagyok.
legyen a tét pl. egy marék bodobács.
Ha valakit szeretnék igazán megismerni, akkor leülök vele, lehetőség szerint nagyobb társaságban, játszani, amely játék általában a zsugázás.
Játék közben meg lehet ismerni mindenki alapvető emberi vonásait.
Tetszett az írásod, gratulálok hozzá!
Puszi: Yolla
Vagy csak a pasziánszt kedveli.
Ja,valami kártyajáték.
Mint a lórum.
Mint a lórum.
Mi a csudát jelenthet az a Schustern?