újabb események régebbi események további események
19:54
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
16:40
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
11:53
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:00
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:59
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:58
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
20:19
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:00
Ilona új cikket töltött fel
22:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
15:26
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
15:18
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:56
katherina regisztrált a weboldalra
13:55
Black Ice módosította a cikkét
10:49
Black Ice új cikket töltött fel
10:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:05
KiralyCsilla1965 módosította a naplóbejegyzését

Böjti boszorkány

2016. szeptember 17. - Látogatók száma: 35

A böjti boszorkány borzas, ez köztudott dolog. A rendes boszorkányok fodrászhoz járnak, fésülködnek és tupíroznak; mit szólna a fizető közönség, ha borzasan jelennének meg, amikor eljön az ideje a Máglyarakás című színdarabban? Csak a böjti boszorkány nem ad magára. Fogadjunk, hogy odalent sem szőrtelenít. Ember az ilyen?

Nem az. A folkloristák szerint egy szalmabáburól van szó, amit a farsang végén kivisznek a faluból, vagy elégetik, szimbolikusan a sok-sok bűn helyett, amit a laza erkölcseiről híres farsang során a két (vagy több) nem képviselői egymással elkövettek. Ha aztán néhány apróság mégis bent maradt ott, ahol nem kellett volna, arról a bábu nem tehet. Biztosan kihullott egy pár szalmaszál a kihordás vagy az elégetés előtt. Tetszettek volna jobban vigyázni a holdfényes szénakazalban.

Egyes helyeken megvárják a szalmabábbal a húsvét közeledtét, és akkor szabadulnak meg tőle, amikor már mindenkinek nagyon elege van a terhes böjtöléstől. A böjtidőt kell eltüzelni, vagy legalább kivinni a faluból, hogy vissza se térjen soha többé. Azért persze visszajön, csak újabban nem böjtölésnek nevezik, hanem szegénységnek vagy közmunkási fizetésnek. A párizsi nem számít, az még nyomokban sem tartalmaz húsféléket.

Járványos betegség esetén is hasznos, ha egy szalmabábot az éj leple alatt, szép csendesen átvisznek a szomszéd falu határába, mert azokért nem kár. Oldják meg ők a problémáikat. Meg is oldják, amennyiben van egy kihordani való szalmabábjuk. Jó vicc, amikor a két menet félúton találkozik. A baktériumok a szó szoros értelmében halálra röhögik egymást.

A szalmabáb mindig megközelítően női formát kap, és mivel a kihordás többnyire a nagyböjt elején vagy a végén történik, adja magát a kifejezés.

Dugonics András nemcsak az Etelka című förmedvényt szabadította rá a bimbózó magyar olvasó közönségre, olyan nagy tudós volt, hogy maga Ipolyi Arnold is csak irult-pirult mellette, mint a szűzlány az Indavideóban. Annyi lábjegyzetet írt a művéhez, hogy az messze meghaladta a regény terjedelmét. Ezekből ma is megtudhatunk mindent arról, hogy a derék piarista hogyan álmodta meg a honfoglalás kori hitvilágot. Dugonics biztos forrásokból tudta, hogy a böjti boszorkány egészen más, mint a hétköznapi. A hétköznapi boszi ki se teszi a lábát a faluból vagy a városból, ahol lakik, nappal alszik, éjjel viszont bejárja a revírjét, és irgalmatlanul megnyomja azokat, akik fekszenek. Mivel ez éjszakánként elég sok emberrel megtörténik, képzelhetjük, hogy milyen nagy a nyomás. Világos, hogy a tudós szerző az incubus, illetve succubus néven ismert démonokra gondol, akik az éjszakai magömlésekért és fel-felsikkantásokért felelősek. Érdekes munkakör, de szabadnap nélkül, és mindig ugyanabban a szűkös revírben, hát nem is tudom. Szerintem sokkal változatosabb életük volt a böjti boszorkányoknak, akik ugyancsak Dugónincs szerint, szombatonként seprűn, bakkecske, disznó, kutya vagy kos hátán repültek a Gellérthegyre, ahol is a fárasztó nyomásgyakorlatok előtt legalább terített asztalok és csapra vert hordók várták őket.

Ipolyi is sűrűn hivatkozik Dugonicsra, továbbá egy Mora vagy Morana szláv halálistennőre, aki miatt hozzánk „igen közel állott... borzas hajú, torzképű, stb. boszorkányt, gonosz tündért előállítani; melynek alakjánál fogva itt még saját Kisze nevéről is tudósíttatunk, s általa tehát a magyar mythos téli istenségi alakja személyítésének és egy különös boszorkánynévnek tudomására jutunk.” Ha sikerült megfejteni, hogy ez a mondat mit jelent, megtudhatjuk azt is, hogy a spanyol és olasz gyerekek Laetare vasárnapján fűrésszel a kezükben rohangálnak, és azt kiabálják, hogy most rögtön kinyírják „a falu legvénebb banyáját,” a spanyol és olasz atyáknak pedig nincs semmi ellenvetésük, talán még örülnek is annak, hogy a vének szépen fogyatkoznak, és a nyugdíjrendszer nem fog összeomlani.

Ilyen okos emberek éltek a sötét középkorban, és ennyi minden fért bele a felebaráti szeretetbe.

Vannak ám realista kutatók is, akik egy lyukas pitykét sem adnak az összes fenti bölcsességért, és azt vallják, volt valaha egy Bűd nevű falu (a mai Tiszavasvári helyén), és ott élt a nevezetes Toty Dorka, a boszorkány-cum-javasasszony, aki a peleskei nótáriust kikúrálta a gombamérgezésből. Nem vagyok irigy, és közkinccsé teszem a receptet: „Poloskákat adtam néki pályinkába...” A nem idevalósiaknak a „bűdi” szó nem mondott semmit (másoknak se, mert a versekben „géci” boszorkány szerepel); böjtit csináltak belőle. Hogy valami értelme is legyen.

Azt nem tudjuk, hogy Toty Dorka borzas volt-e, ennek a fontos részletnek a leírásával Gvadányi adós maradt.

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2016. szeptember 17. 18:54
Kedves M!

Mivel most sürgős tv nézést kell a napirendembe beiktatni,
(lásd: Kicsi óriások) mert tudni akarom, hogy miből lesz a
cserebogár! Ezért később majd egy nagyobb terjedelmű
alkotásommal reflektálok a boszikra!

Csaókolom a seprűdet! emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: