Cickány

Látogatók száma: 67

A felnőtt cickányt macskánynak nevezik, és a legközelebbi rokona az elefánt. Hasonlítanak is egymásra, mint az egypetéjű ikrek.

A nemzetség többi tagjai a patkány, motkány, csutkány, sárkány, boszorkány, és még sokféle kány.

Cickányt valszeg mindenki látott már, csak egérnek nézte. Valamivel hosszabb az orra, na és? Ki nézegeti az ormányokat? Még ha olyan híres történelmi személyiségről lenne szó, mint Kleopátra vagy Mátyás király. Főleg amikor a legkisebb példány 3,5 cm, farok inkluzíve, és a súlya mindössze 2 gr. A legnagyobb se több, mint az egységcsomagolt párizsi: 10 deka.

Kicsi vagy nagy, egész nap eszik. Azzal védekezik, hogy túl gyors az anyagcseréje. Nekem miért nem hiszik el, amikor ugyanezzel a hazugsággal próbálkozom?

A cickány, pardon, macskány mindent felfal, ami ehető: gilisztát, csigát, rovarokat, férgeket, állati tetemet, bármit, amit a fűben vagy az avarban talált; végső esetben egy másik cickányt, amennyiben a kolléga nem elég gyors. Egy 10 dekás szőrgombóc naponta legalább 9 dekányi ételt elpusztít, de ha szoptat, akkor 15 deka is belefér. A nőstény pedig folyton szoptat, mert az ellés utáni második napon már vemhbe eshet (van ilyen?), hasasan is vígan szoptat, egy évben tízszer is lecickányozhat, egyszerre egy seregnyi kölyköt szabadítva rá a világra. Az anyjuk gyakran átköltözteti őket egy másik odúba vagy lyukba. Az első héten a szájában cipeli az almot, pontosan úgy, mint az elefántmamó (hehe, csak tréfáltam), később libasorban totyognak, és mindegyik az előtte haladó farkába harap. Gond csak akkor van, amikor a kör bezárul, mert akkor elszédülnek, és elmarad a költözés.

Kötődő nevelés nincs, és a La Leche Liga a kardjába dőlne, ha megtudná, hogy cickányanyu utál szoptatni, és félnapokra magára hagyja az újszülötteket. Pedig nem is üvöltenek, csak csicseregnek. Nem csoda, hogy elég sokan baglyok, rókák, menyétek, kígyók vagy a házi cirmos gyomrában végzik.

Nem kell aggódni, marad belőlük elég. A mezőn a mezei, az erdőben az erdei, a vízben a vízi, keleten a keleti cickány, van aztán még fehér- és vörösfogú, elefántormányú és még sokféle; még házi cickány is, aki azonban nem a házban, hanem szántóföldeken, erdőszélen, kertekben él, és sajnos csak akkor találkozhatunk vele, ha elhagyjuk a mödansziét, amelyben rendszerint a Kárpátok fürdenek.

A cickány csak azért nem olyan büdös, mint a bakkecske, mert nagyon kicsi. Kis állat, kis bűzmirigy. Mindkét oldala bűzlik, amit az igényesebb ragadozók nem kamáznak. Mondjuk a gyöngybagolynak mindegy, szerinte az nem bűz, hanem haut gout, amivel egyébként a fácánok, foglyok és egyéb pástétomnak valók izgatják a kedélyeket.

Mindent összevetve, a helyes kis egérszerű jószág nem rágcsáló, és a számítógépes műveletek irányítására sem alkalmas. A vízi cickány a legvérszomjasabb ragadozó, de azért ne ijedjünk meg, ha sekély hegyi patakokban úszkálva megpillantunk egy ilyen vérengző bestiát. Kivéve, ha egérnek, madárfiókának, vagy békának érezzük magunkat.

A cikket írta: Müszélia

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó cikket tettél fel ismét..., a nélkül, hogy olvastam volna, de nem tudok elmenni mellette..., vagyis csak most. Majd visszatérek, de annyira belendültetek, hogy nem győzöm a rengeteg olvasnivalót... főznöm is kell, meg egyebek...

Amúgy szeretem a cikkeidet... :-)

Puszi,
Éva