Csak ülök és kóstolgatok
Látogatók száma: 35
Borús reggelre ébredtem, még mindig szemerkél az eső, és ha nincs dolga az embernek, akkor mi mást tehet, mint megpróbálja elfoglalni magát, ha lehet, értelmes dolgokkal.
Megetettem a kutyákat, alig akartak kijönni az óljukból, még a kutyának sem való ez az idő, de enni kell és hívásomra mégiscsak előkerültek. Belaktak és farkukat csóválva igyekeztek vissza a kutyaól biztonságába.
Magam is megreggeliztem, közben kivettem a húst a mélyhűtőből, lesz ideje kiolvadni, mert jól laktam és olvasni kezdtem kedvenc könyvemet, ami mindig az, amit éppen olvasok.
Csepereg az eső, szél sem rebben, fojtott meleg van a lakásban, hiába nyitottam ki minden létező ablakot, elvégre a nemlétezőt ki sem lehet nyitni, még a huzat is elbujdosott. Amikor úgy éreztem, már gyöngyözik a homlokom, nekiláttam a főzésnek.
Napok óta tervezem, hogy tökfőzeléket készítek, oda is tettem, nem nagy kaland, mirelitből könnyű főzni. Felszeleteltem a húst, hogy megsütöm hozzá, de még mindig marad belőle, ennyi sült hús nem kell, gondoltam, és sebtében megpucoltam egy adag zöldséget, akkor odateszek egy kis húslevest is.
Van időm, alapanyagom, tűzhelyem, lábosom, miért ne főznék?
Elkészült a tökfőzelék, no, ezt meg kell kóstolni, meg is tettem, és közben olvastam, észre sem vettem, hogy csak úgy natúr, elnassoltam belőle két tányérral. Ez úgy tíz óra körül történt, nem baj, majd nem ebédelek, gondoltam és elővettem a laptopot, beüzemeltem az internetet és olvasgattam.
Egyszer csak megcsapja az orromat a sülő hús illata, hajaj, menni kell a konyhába, dolog van! A barnáspirosra sült hússzeletek illata belopózott az orromba és muszáj volt megkóstolnom, elég lesz egy szelet, egy uborka és egy szelet kenyér. Igen ám, de a kenyér nagy szelet volt, márpedig kenyeret nem dobunk ki, ezért vettem még egy szelet húst, és jóízűen megettem.
Közben a tűzhelyen lomhán gyöngyözött a húsleves, én meg, immár tele hassal, folytattam a netezést, majd belekaptam az írásba is.
Délben elkészült a leves, főztem bele tésztát és persze, hogy megkóstoltam, elvégre rajtam kívül senki emberfia nincs a házban, valakinek mégiscsak ebédelni is kell.
Úgy látom, holnap sem kell főznöm, de megennék még desszert gyanánt egy-két lekváros palacsintát, csakhogy nincs a hűtőszekrényben tej.
Miért ne érdemelném meg a palacsintát? A kutyáimnak is veszek édességet, imádják a háztartási kekszet, ám tegnap elfelejtettem venni.
Nem, nem magamnak, de hűséges házőrzőimnek lehet, hogy mégis sütök estefelé néhány palacsintát, jó az szódavízzel is, és legfeljebb jómagam is megkóstolom. Elvégre nyomtató lónak nem lehet befogni a száját!
Miközben olvasod, milyen falánk vagyok és magad is megéhezel, egyél nyugodtan, kedves Olvasó, mert nem lehet mindenki elől deszka hátul meg léc alkatú, ráadásul, tapasztalatom szerint, a jó húsban lévő emberek kedélyesebbek a soványaknál.
hahaha
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kivételesen nem úgy eszem most, mint a coca, hallgattam a kínaiakra, mert mint mondják, mi magyarok nem úgy fogyasztjuk, mint ők, kisebb kockákra vágva, hanem ami belefér... Naná follyon, csurogjon, csöpögjön... Az az igazi!
A kedélyállapotom már ettől kitűnő!
Csak egy a baj velünk, hogy nem ismerünk mértéket, vagyis akkor mértéktelen! De ez így van jól! :-)