Csikóhal

Látogatók száma: 29

A zoológia egyik rejtélye, hogy ezt a rút kis férget miért éppen a lóról nevezték el. Számos fajtája közül a legnagyobb is csak 35 cm, törpék a 10-15 mm-t is elérik. Pusztákon száguldás helyett trópusi vagy melegebb vizű tengerekben vegetál, és mivel még úszni is lusta, farkát valami víz növény köré kulcsolva egyhelyben marad, és várja az ennivalót. Szinte kizárólag rákfélét eszik, nem ám homárt vagy langusztát, inkább a pinceászkára hajazókat. Nyeríteni nem tud; evés közben csettegő hangot hallat, ami feltehetően a böfögést helyettesíti.

Nem ló tehát, de hal sem. Gyűrűkbe rendezett csontlemezek alkotják a testét, amelyet csak a bőr tart össze, mivel még pikkelyekkel sem dicsekedhet. Fején kisebb taraj vagy „korona” éktelenkedik; hosszú orrával nem szagol, nem is üti bele semmibe: a rákocskákat szippantja fel.

Ennyit a külcsínról, és bizony a belbecs se több. Azt gondolhatnánk, nincs olyan őrült, aki megenné ezt a rondaságot. Őrültek nem is, de némely kínaiak – hogy is hagyhatnának el az étlapjukról bármit, ami mozog (vagy nem mozog). Természetesen a gyógyszerek közé sorolják, mert a csikóhalat még egy kínai sem tekintheti delikátesznek. Szegény csikóhal a hanyatlóban levő férfierőt hivatott feltámasztani, életet lehelni a már semmire sem jó pömpölőbe; a hölgyek nagy bánatára, akik úgy vannak vele, hogy a mennyiség sohasem pótolhatja a minőséget. A pömpölők tulajdonosai a nagy, halványszínű és sima példányokat részesítik előnyben, de jobb híján beérik bármivel, csak hal legyen, és csikó.

A csikóhal hímje minden inkább, csak nem férfias. Először is, költőzsákot visel a hasán. Ezt a zsákot tölti meg a hölgy a petéivel – lehet 1,500 db is egy adagban. A csikóhalszex fáradságos és szertartásos művelet. A hölgyek figyelméért meg kell küzdeni. A riválisok összeakasztják a farkukat, egymáshoz verdesik a fejüket, aztán győzzön a jobbik. A hölgynek is a farkát keresik először, összehurkolt farkakkal úszkálnak, vagy ugyanabba a tengeri moszatba kapaszkodnak, és több napot is eltölthetnek ezzel a néma udvarlással. Aztán a hím vizet áramoltat keresztül a költőzsákján, bemutatja, hogy tiszta és üres. A hölgy nem is tud ellenállni ennek a csodálatos látványnak, és lerakja a petéit. Ahogyan egyre karcsúbb lesz, úgy dagad meg a hím, és a teli költőzsákkal olyan lesz, mint egy kisbálna. 2-4 hétig „terhes,” fajtától függően, és közben a hölgy kegyesen meg-meglátogatja, ezt a látogatást nevezi a szakirodalom reggeli üdvözlésnek. Ez pontosan úgy zajlik le, mint a hajnal előtti táncnak elkeresztelt évődés, ami a hím teherbe ejtését megelőzi. Olvasom, hogy a reggeli üdvözlés pontosan 6 percig tart, ennyi körülbelül elég is minden férjből.

A csikóhalbébi ugyanolyan ronda, mint a felnőtt, csak persze jóval kisebb. Apu egyszerűen kibocsátja őket a vízbe, és nem törődik velük többé. 0,5 %-nál kevesebb éli túl a csecsemőkort, de annyi baj legyen, apu már néhány óra múlva készen áll az újabb akcióra. Nagyon jó érzés lehet, amikor egy költőzsák tele van, olyan jó, hogy a hímek semmi pénzért át nem engednék ezt az élvezetet a nőstényeknek.

Komoly tudományos viták folynak, vajon monogám-e a csikóhal? Tengernyi adót kell beszedni egy ilyen fontos kérdés eldöntéséhez, de már közel a megoldás: valószínűleg igen, de az is lehet, hogy nem.

Kár, hogy nem hozzám fordultak, én ezt megmondtam volna ingyen is.

Persze van olyan, amit még én sem értek. Miért kell makacsul hímnek nevezni azt a példányt, aki csak odatartja a…. költőzacskóját, bekapja a legyet, vemhes lesz, megellik – és miért nőstény az, aki a partnert jól meg… termékenyíti? Lehet, hogy ez a modern feminizmus diadala?

A cikket írta: Müszélia

támogatóink