újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Csipike az óriás törpe

Látogatók száma: 181

Nagy turkáló vagyok. Ez nem csak ruha turkálókra érvényes. Imádom a lomtalanításokat. Mindig találok egy-két kincset, amit más használhatatlannak ítélt és kidobott.

Amint megpillantok egy számomra hasznosnak tűnő darabot, - egy gyönyörű színű vagy anyagú ruhát, kidobott, törött lábú széket, használt kis dohányzóasztalt, csempemaradékot stb. - lelki szemeimmel már látom a roncsból újjá születő művet.

Pár évtizeddel ezelőtt egyik lomtalanítás során láttam, hogy egy hűtőszekrény és egy halom tényleg vacak mellett jó pár könyvtől is megszabadult a gazdájuk. A hűtő nem érdekelt, de a könyvekre azonnal rácsaptam. Ekkor kerül kezembe először Fodor Sándor: Csipike az óriás törpe című könyve. Szépnek találtam az illusztrációját, - köszönhetően Rusz Livia bájos rajzainak - hazavittem. Otthon aztán elolvastam. A gyerekeim is. A barátnőm is. Felnőttként, hosszú ideig folyamatosan olvastuk a mesekönyvet. Kézről kézre járt. Egyes részeit már kívülről is tudtuk. ,,Ez nálam megvan! De én kiírtalak! Én Kecskebéka vagyok, de neked semmi közöd hozzá. „ stb. mondatokat használtuk is, nagy vihorászások közben.

A talált könyvben, (melyet 1978-ban adott ki Ion Creanga Könyvkiadó Bukarestben) csak három fejezet szerepelt. Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, és Csipike, a boldog óriás.Természetesen, a legelső adandó alkalommal megvásároltam a meseregény további, Csipike és Tipetupa, Csipike és a Gonosz Ostoba című részeit is.

Az 1966-ban íródott Csipike nemcsak egy egyszerű, gyermekeknek írt regény. Az erdei állatok élete az erdő, burkolt(?) tükörképe az akkori társadalomnak.

,,Csipike az erdőben élt. Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott még a világ. Kora hajnalban kelt. Forrás vizében egykettő megmosdott, tornázott egy sort, nehogy elhízzék, azután frissen munkához látott. Ellenőrizte a virágokat, eléggé illatosak-e, letörölte a levelekről, szirmokról a szélhordta virágport, mert minek az oda, majd egy fűszállal megcsiklandozta Madár csőrét.”
Elvarázsolódtam. Gondolatban én is erdőlakó lettem, az Óriásnagy Bükkfa mellett. Együtt éltem a kisujjnyi manóval és az őt körülvevő erdőlakókkal. Faodúban éltem, harmatvízben mosakodtam, virágszirommal törülköztem.
Örömmel figyeltem, hogy Csipike, oly nagy előszeretettel terelgeti a lepkéket a patakba, a versenyt ugráló halacskák felé. A Rettenetes Réz Úr nevének hallatán pedig és is megborzongtam.

Felnőttként olvasva felmerül a kérdés. Mennyire, és mitől vagyunk/leszünk nagyok, és jók? Az idilli környezetben élő kedves kis Csipike azt gondolja, hogy az egész erdő sorsa tőle függ, és meg van győződve arról, hogy nélküle megállna az élet. Amikor valami nem úgy valósul meg, ahogy neki tetszik, elő bújik belőle az öntelt, durcás manó. Saját kárán kell megtanulnia, hogy bizony nem minden úgy van, ahogy ő gondolja. Jobb, ha tisztában van az ember, - a könyvben a törpe - azzal, hogy milyen szerepet játszik egy közösségben, hol a helye a világban?

A gyerekeknek íródott, de a felnőttekhez is szóló könyv. Mások iránti tiszteletre nevelő, lenyűgöző álomvilág, sok humorral.
Imádtam olvasni a történet. Kukucsi és Tipetupa ellenállhatatlan nevek, tulajdonosaikkal együtt. (A barátnőmet sokáig Tipetupának hívtuk.)
Bár a barátnőm már nincs velünk, (ott fent talán nem is Tipetupának hívják) a Csipike varázs meg maradt a mai napig.

Minden felnőttnek és gyereknek ajánlom Csipike történeteit, bár Fodor Sándor alábbi gondolatával nem értek egyet:
,,A boldogság, a nagy-nagy boldogság gyönyörű dolog, de a mások boldogsága – valljuk be őszintén – egy kicsit unalmas.”
Tisza szívből örülni mások boldogságának, soha nem unalmas.

A cikket írta:

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Juli! :)

Áááá :) tripla mosoly :)))
Az egyik kedvenc könyvem volt gyerekkoromban. Már el is feledkeztem róla.
Köszönöm ezt a cikket. Megyek, megkeresem és újra elolvasom. Néhányszor :)

Szép napot! :)
Inga
Én is emlékszem rá kicsit! :)
Nálam itt van. Tesómnak nem tetszett, így nem lett a gyerekeié, mint sok meséskönyvem.
Imádtam:).
A rajzait is.
Csipike és a Gonosz Ostoba részt viszont nem ismerem. Az én könyvemben a többi négy mese szerepel. (orogo-press 1989)

Vele egy időben olvastam a Gücülke kalandjait, az egy kiscicáról szól, azt is nagyon szerettem. Csak kölcsön volt, az nincs meg, de úgy rémlik, az is nagyon édes, bájos könyv, történet volt.

megtekintés Válasz erre: Bianka

Nálam itt van. Tesómnak nem tetszett, így nem lett a gyerekeié, mint sok meséskönyvem.
Imádtam:).
A rajzait is.
Csipike és a Gonosz Ostoba részt viszont nem ismerem. Az én könyvemben a többi négy mese szerepel. (orogo-press 1989)

Vele egy időben olvastam a Gücülke kalandjait, az egy kiscicáról szól, azt is nagyon szerettem. Csak kölcsön volt, az nincs meg, de úgy rémlik, az is nagyon édes, bájos könyv, történet volt.

Nagyon szeretem a meséket is. A Kiskutya a nagyvilágban című könyv olvasásakor a gyerekeimmel együtt izgultunk, sírtuk végig a kalandozást.
Egyedül a macskákat nem szeretem, még könyvben sem.

Szép napot!

Pusz
Juli :))

megtekintés Válasz erre:

Nagyon szeretem a meséket is. A Kiskutya a nagyvilágban című könyv olvasásakor a gyerekeimmel együtt izgultunk, sírtuk végig a kalandozást.
Egyedül a macskákat nem szeretem, még könyvben sem.

Szép napot!

Pusz
Juli :))

Hehe, én sem szeretem őket. De, gyerekkoromban még szerettem. Hogy azóta, mért nem... hosszú sztori.:)

De, én (is) kutyás vagyok.:)

megtekintés Válasz erre: Bianka

Hehe, én sem szeretem őket. De, gyerekkoromban még szerettem. Hogy azóta, mért nem... hosszú sztori.:)

De, én (is) kutyás vagyok.:)

:-)))
Kedves Juli!

Örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Az illusztrációra nagyon emlékszek, és valami dereng a félhomályban magáról a könyvről is, a külleméről, mikor Anya olvasott belőle, de biztos kicsi voltam még, mert totál elfelejtettem miről szól. Megkeresem én is a könyvet, feltéve, ha öcsikéim nem keverték el végleg :)

üdv, Zsizsik

megtekintés Válasz erre: Zsizsik

Kedves Juli!

Örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Az illusztrációra nagyon emlékszek, és valami dereng a félhomályban magáról a könyvről is, a külleméről, mikor Anya olvasott belőle, de biztos kicsi voltam még, mert totál elfelejtettem miről szól. Megkeresem én is a könyvet, feltéve, ha öcsikéim nem keverték el végleg :)

üdv, Zsizsik

Szia Zsizsik!

A fotón az erdő térképe van. Tájékoztatásul.
Ott van az Óriásnagy Bükkfa, az erdei tisztás, a patak, az ösvény és az innenső és a túlsó oldal pontos helye is. Nem lehet eltévedni az erdőben. :-)

Remélem megtalálod a könyvet. Én mindig jókat kuncogok rajta.
Kedves mondásom is a könyvből való: Fel a fejjel, ki a mellel....

Pusz
Juli :))
Ezt én is olvastam valamikor régen:) És nagyon szerettem. A vezetéknekevem Cs- betűvel kezdődik. Ezért kiköveteltem otthon, hogy Csipikének szólítsanak:):):)
Nagyon- nagyon boldog voltam tőle :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: