újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Disznóparéj

Látogatók száma: 44

A disznóparéj személyes ismerősöm. Találkoztunk a vadvirágos réten… Egyikünk sem így képzelte. Nyári táborozás volt, és a harci feladat az, hogy le kell szedni a disznóparéjt. A disznókat ismertük (fiúk is voltak a táborban), egyébként tanácstalanul néztünk mindenfelé. A táborvezető nem volt szívbajos, és megmutatta: Itt fogd meg, és ne rángasd erőből! Nem kell tövestől kihúzni. A nagyobb leveleket tépkedjétek!

Ha valaminek örülni lehetett, hát annak, hogy csak a leveleket.

A disznóparéj termetes gyom, nyamvadt kis piros vagy lila virágai vannak, és a disznók állítólag szeretik. A későbbi események nem ezt igazolták.

Már a régi görögök… sem értettek a növényekhez. A disznóparéjt pl. amarantosznak, soha el nem hervadónak vagy halhatatlannak nevezték. Aesopus meséjében a rózsa irigyli ezt a szerén füvet, mert a szépsége és az illata örök. Rejtély, hogy Aesopus mivel keverte össze a disznóparéjt. A hallatlan szamárságot megismételte egy görög népdal:

Szedjünk amarantot,
Magas hegyen terem,
Köveken, sziklákon,
Nem hal meg sohasem.

Továbbá Milton, Keats és más, kevésbé ismert angol költők, akiket inkább nem fordítanék le, ha lehet.

A nemesebb, bár még mindig nem halhatatlan példányok Közép-Amerikából költöztek hozzánk. Persze nem most. Most már nem is lehetne, mert be vagyunk kerítve. Az egész ország egy nagy ketrec, se ki, se be. A disznóparéj rossz cserét csinált. A mexikói aztékok istenként tisztelték, talán azért, mert kolibrik ették a magjait. És volt egy istenük, a szép nevű Huitzlipochli, magyarul balkezes kolibri, nyilván azért, mert az amarantmagokat kizárólag a bal kezével csipegette.

El sem lehet mondani, hogy milyen hasznos egy ilyen isten a ház körül.

Évente egyszer megünnepelték. Csak a felkészülés eltartott egy hónapig. Közben böjtöltek, vagy nagyon keveset ettek. A házakat és a fákat feldíszítették szalagokkal, virágokkal, az isten szobrát mézzel összeragasztott amarantmagokból készítették el. Jó nagyra, hogy mindenki ehessen belőle egy keveset. A kolibrik nem kaptak semmit. Szertartásokat, körmeneteket, sportversenyeket rendeztek, a veszteseket feláldozták Huitzlipochli nagyobb dicsőségére.

Legalább volt tétje a meccsnek, és a bundát senki nem kockáztatta meg.

Na Totti, Messi, Ronaldó, Dzsudzsák, vállaljátok a meccset?

Az amarant népszerű étel volt akkor is, amikor éppen nem ünnepelték. Pedig még nem is tudták, hogy tele van mindenféle szörnyűséggel. Csupa vitamin, oxálsav, alkaloidák, zsírsavak, kumarinok, flavonoidok, glikozidák, meg a fél periódusos rendszer. Sajnos a spanyol hódítóknak nem ízlett. Se a réz, se a magnézium. Le is állították a termelést, és rejtély, hogy a kolibrik mit ettek, amíg el nem takarodtak a spanyolok.

Ma Perun, Mexikón és Guatemalán kívül Indiában, Nepálban és Kínában is vannak amarantmezők. A termelők nem győzik dicsérni. Gyorsan megnő, könnyű learatni és megfőzni, kiváló proteinforrás. Mi, a fogyasztók, gyanakodva hallgatjuk. Már megtanultuk, hogy amit nagyon reklámoznak, az csak rossz lehet.

Az amarantnak nemcsak a magját eszik meg, hanem a levelét, a szárát és a gyökerét is. Csak a piros virágát nem, hogy abból a hopi indiánok festéket készíthessenek.

Az én táborvezetőmnek is az volt a perverzitása, hogy a disznóparéj levelét meg kell főzni, és olyan finom lesz, mint a spenót. Leszedtük, hazavittük, megfőztük, feltálaltuk, de azt már nem tudom, hogy ki ette meg.

Ami engem illet, tapintatosan eltűntem a konyhának még a közeléből is.

A cikket írta: Müszélia

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Müszélia

azért kellett benn hagyni a gyökerét, hogy ismét teremjen leveleket, amiket egyesek megesznek... szóval te is lemondtál erről a "finom" falatról...

Mivel a spenóttal sem vagyok barátságban,a disznóparéjt is inkább meghagyom a disznóknak.Ha ők szeretik,lemondok a javukra :-)

megtekintés Válasz erre: emillio

....hogy még egyszer nem írom le,
csak, mert elszállt, mint a kolibri, az egyszer
tuti....

sajnálom!

no problem. majd átmegyek gondolatolvasó üzemmódba.
....hogy még egyszer nem írom le,
csak, mert elszállt, mint a kolibri, az egyszer
tuti....

sajnálom!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Érdekes felvetés..., de én csak annyit tudok róla, hogy gyökerestől kell kihúzni a földből, mert képes nagyon magasra megnőni, amikor már kevésbé bír el vele az ember... Egyszer tettem meg, hogy első utam nem a kertbe vezetett munka után, meg is ittam a levét, valahogy sehogy se szíveltem... és addig nem nyugodtam, míg az utolsó száltól is meg nem szabadultam... Hiába, mert még a mai napig is találkozom vele itt-ott a kanyarban... Ezek a gazok - nem tehetek róla - ragaszkodnak hozzám! :-)

azért kellett benn hagyni a gyökerét, hogy ismét teremjen leveleket, amiket egyesek megesznek... szóval te is lemondtál erről a "finom" falatról...
Érdekes felvetés..., de én csak annyit tudok róla, hogy gyökerestől kell kihúzni a földből, mert képes nagyon magasra megnőni, amikor már kevésbé bír el vele az ember... Egyszer tettem meg, hogy első utam nem a kertbe vezetett munka után, meg is ittam a levét, valahogy sehogy se szíveltem... és addig nem nyugodtam, míg az utolsó száltól is meg nem szabadultam... Hiába, mert még a mai napig is találkozom vele itt-ott a kanyarban... Ezek a gazok - nem tehetek róla - ragaszkodnak hozzám! :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: