Düh 2 rész
2010. július 12. - Látogatók száma: 14
Másnap aztán elkerekezett a szomszéd faluba a disznótelep mellé. Felvette a malacok visítását a kazettára. Amikor visszajátszotta, elégedetten bólintott. Attól kezdve reggelente malacvisítás hangzott fel a portáján. A társaság hamarosan felfigyelt. Egyre többször kerekeztek el az öregember háza előtt. Vendel bácsi a pipa felett figyelte őket. Egyik éjjel aztán hatalmas üvöltés rázta meg a pajtát. Az öregember kipattant az ágyból és a kapcsoló után nyúlt. De áram nem volt.
- Mi volt az Vendel? - riadt fel az asszony is.
- Semmi! - felelt az öregember. - Azt hiszem vihar jön, üvölt a Lajosék kutyája!
Nekik már fél éve nem volt kutyájuk, mióta megmérgezték az öreg komondort.
- Megyek, rászólok. - azzal felvette a nadrágját és az ajtó felé indult.
A pincegádor előtt aztán visszanyomta a villanyórát, majd meggyújtotta a viharlámpát.
Hamarosan megtalálta. Az üres disznóól mellett a villanydrótba gabalyodva egy ember feküdt. Akkor már nem lélegzett. Az öregember bólintott.
- Te sem jössz többet ide! - mormogta maga elé.
Még egyszer megnézte . A fiatal, jó erőben levő férfi már nem élt. A disznóól köré vezetett elektromos áram ölte meg. Az öreg a lábánál fogva a ganédomb mellé húzta. Félredobálta a múlt héten kiásott gödör fölül az agáci ágakat, majd a testet belegördítette. Hamarosan nyoma sem volt az illegális sírgödörnek. Az öregember akkor nekiállt áthányni a ganédombot. Megszokott falusi munka volt ez, a ganét átforgatták, hogy egyenletesen érjen. Jó lesz majd tavasszal a földre. De az öregember gondolkodott, hogy ő bizony nem fogja ezt a dombot eladni már. Ez itt marad, amíg csak Margittal élni fognak!
Hajnalra végzett is. Megmosakodott a lavórban a nyári konyhában és mire Margit megébredt, már tiszta ingben pipázott a tornácon.
- Mi baja volt éjjel annak a kutyának? Csak nem azzal is végeztek? - kérdezte az öregasszony, ahogy a reggelit az ura elé tette.
- Nem, nem végeztek vele. Valamitől megijedt. - felelt Vendel bácsi.
Késő délután a körzeti megbízott autója fékezett a ház előtt. A testes rendőr a fejét vakarta.
- Nagy gondban vagyok Vendel bátyám!
- Ülj le fiam minálunk! - kínálta székkel az öregember.- Margit hozzál egy hideg fröccsöt a Pistának! - szólt be a konyhába.
- Eltűnt a Lakatos Pista!
Vendel bácsi felvonta a szemöldökét.
- Az meg ki a csoda?
- Hát a cigánysoron lakik. Az asszony szerint az éjjel ide magukhoz indult és még nem ment haza azóta.
Az öregember hátratolta a kalapját.
- Hát én nem tudok róla, hogy idejött volna. A szomszéd Lajos kutyája biztosan ugatott volna. De mit keresett volna minálunk? Már mindent elloptak! Ide biztosan nem jöhetett.
A rendőr autó mellől kiélt arcú barna bőrű nő ugrott elő.
- Ne hazuggyá te vénember! Mi nem loptunk el tetűlled semmit se! Meg igenis tuggyuk hogy vannak malacaitok!
- Nekünk malacunk? Ide? Ne ábrándozz édes lányom! Itt ti nem fogtok már malacot találni!- ingatta fejét az öregember.
- Pedig van! Tuggyuk! - visított az asszony.- Hallottuk a hangjukat hogy a rák egye ki a szívedet
- Megnézhetem azt a disznóólat Vendel bácsi? - szólalt meg a megbízott.
- Persze fiam! - kászálódott fel az öreg a székből.
A rendőr alaposan szemügyre vette az ólakat. Látszott rajtuk, hogy azokban bizony már hónapok óta csak a menyétek jártak.
- Akkor ha jól látom, ide biztosan nem jöhetett a Lakatos Pista igaz? - nézett Vendel bácsira.
- Jöhetett volna, de malacot nem talált volna! - felelt az öregember.
A rendőr nézte Vendel bácsit, de az öreg állta a pillantását. Sóhajtott egyet.
Az öreg nyakas kun ha tudja is hogy mi történt az éjjeli látogatóval, biztos nem fogja elmondani. Előre indult. Az öreg követte.
- Látom Vendel bátyám is átforgatta már a ganét. Apám is a múlt héten forgatta meg. - mondta szórakozottan a férfi menet közben. Beköszönt Margit néninek a konyhába, majd a kapu felé indult.
- Nincs itt egy fia malac se te! Már hónapok óta. Az urad ha eltűnt, akkor már messze jár valami fiatalabb menyecskével! Na indulj haza! - szólt oda a kapu előtt ágáló sovány nőnek, majd elhajtott.
- Háát nem tudom édes lányom honnan vetted hogy van malacunk! - csóválta meg a fejét az öregember a kapu mögött. - Máshol keresd az uradat!
Azzal megfordult és visszaindult a tornácra. A szája szegletében elégedett mosoly játszadozott. Este megint a magnót tanulmányozta, majd megnyomta az oldalsó gombot, amire az volt írva "Törlés".
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mivel olvastam az első részt, erre is kíváncsi voltam. Hát... elég hátborzongató!
Pláne, ha igaz történet. Tudom , borzasztó, ha valakinek a tulajdonát lopkodják, azért az önbíráskodást mégsem lehet megengedni!
Viszont jól írsz, szabatosan, magyarosan.
Üdvözöllek.
Pláne, ha igaz történet. Tudom , borzasztó, ha valakinek a tulajdonát lopkodják, azért az önbíráskodást mégsem lehet megengedni!
Viszont jól írsz, szabatosan, magyarosan.
Üdvözöllek.