Dum spiro spero
Látogatók száma: 53
Amíg élek, remélek.
Amíg terveim vannak, tennivalóm is akad, mely ad elég dolgot ahhoz, hogy feleslegesen ne meditáljak azon, melyet megváltoztatni nem áll módomban, azokat inkább hagyom a csudába és azzal foglalkozom, amely sikerrel kecsegtet.
Jobb lenne pontosabban fogalmazni, mert soha nem egy cél vezérel, hanem több, ha valamelyik megakad, akkor ott a másik, mert nincs arra garancia, hogy mindegyik megvalósul. Nem is egyforma fontosak, nem is összevethetők, egyik kisebb formátumú, a másik nagyobb lélegzetet követel, de így van ez jól.
Ritka, mondhatni kivételes pillanat az életben, amikor minden területen toppon vagyunk, tökéletesek a családi kapcsolataink, nincsenek anyagi gondjaink, a munkahelyünkön hasít a karrierünk, hogy néhányat említsek a sok közül.
Hozhatok profánabb példát is. Nekem még eddig sohasem sikerült - megfelelő anyagiak hiányában - egyszerre megvenni egy teljes öltözetet, hogy komplett legyen és teljes összhangban álljon egymással a kosztüm, a blúz, a kabát, a sál, a táska és a cipő, ezért mindig úgy kellett vásárolnom, hogy a meglévőkhöz illjenek az új darabok.
Hát, az élet minden területén így van ez, s nem másként, ha harmóniában akarok élni magammal.
Reális célokat kell kitűzni, megvalósítható terveket kell szőni, melyek megvalósulása csak akkor jelent sikerélményt, ha kellő önismerettel rendelkezem, s nem a felhőket tologatom az égen, s leszek depressziós, meg nem értett nőszemély.
Lehet, hogy most is az a divat, mint ifjú koromban volt, pl. vastag talpú, magassarkú cipők, a miniszoknya, stb, melyet úgy negyven évvel magam is büszkén viseltem. Emlékszem, a főiskolai ballagás utáni bulira egy méter húsz centi anyagból varrták a ruhámat, ma jó, ha ennyiből kitelik egy csinosabb - jó, nem mini - divatos szoknya. Furcsán is néznék ki, ha most is úgy öltözködnék, mint anno.
Ahogyan az öltözködésben, úgy az élet más területén is másként viszonyulunk a dolgokhoz, máshová tesszük a hangsúlyt, más a fontosabb és más az elhanyagolható momentum.
Már nem akarom követni a pillanatnyi divatot, inkább kevesebb, de jó minőségű, viselhető, koromhoz illő ruhatárra törekszem.
Így van ez a magánéletben is. Belegondolok, hogy a baráti köröm közel harminc éve nem bővült új taggal, miközben az ismerőseim száma nőttön nő. Nincs ezzel baj, ez a természetes.
Komoly polémiát folytatunk e hasábokon arról, hogy milyen kapcsolat van az egyedüllét és a magány között. A kettő nem egészen ugyanaz.
Lehet egyedül is tartalmas életet élni, és lehet házasságban is felütheti magát a magány.
Alakuljon bárhogyan a sorsunk, a mi dolgunk, hogy megtaláljuk benne a jót, az értékest, azt, ami örömet okoz, amitől jól érezzük magunkat a bőrünkben, legyenek terveink, amelyek inspirálnak bennünket, és sohase veszítsük el a reményt, hogy még van időnk, erőnk megvalósítani azokat, és csak rajtunk múlik a siker.
Mikor fiatalok voltunk, a Gellérthegyet elhordtuk volna a zsebkendőnkben, ha az lett volna a feladatunk. Mára másként kezdenénk hozzá, először is megtudakolnánk, miért kellene és mi célból áthelyezni, s ha egyetértenénk a céllal, akkor megszerveznénk és felügyelnénk az átszállítását, de semmiképpen nem mi cipekednénk, mert ahhoz már nincs bennünk elég muníció.
Hasonlóképpen, amennyiben egyedül élünk és nem lenne ellenünkre, ha párra találnánk, akkor tudnunk kell, hogy kiforrott személyiséggel és szokásokkal rendelkezünk, minket már nehéz alakítani, csak akkor idomulunk a másikhoz, ha mi magunk, saját akaratunkból akarunk alkalmazkodni. Ehhez pedig általában egy komplementer személyiség kell. Nem mondom, hogy lehetetlen ilyet találni, hiszen a másik nem hasonló korosztályában is legalább annyi párra váró van, mint közöttünk. Nem könnyű feladat, időt és energiát igényel, de elkeseredésre semmi ok, annyi minden mással is kell foglalkoznunk.
Szóval, fel a fejjel antik bakfisok!
Dum spiro, spero!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anyu!
Bizony, így van ez, már valóban a jó bor korszakunkat éljük, és én sem cserélnék senkivel. Örülök, hogy megéltem sok jót és kevésbé jót, de mindegyik kellett ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok.
Ahogyan látom, a mai fiatalok nem hiszik el, hogy az élet nem mindig habostorta, de majd megtanulják a maguk kárán.
Puszi: Yolla
Kedves Yolla!
Nagyon tetszett az írásod!Talán mert korban Hozzád közelálló antik bakfis vagyok?Lehet.Megfogott ahogy a célokról,a változásról írsz,hisz életünk során állandóan változunk.Aki ezt nem akarja tudomásul venni és nem akar változni,nagy butaságokat követhet el.Idővel érünk,mint a jó bor,aminek évek múlva zamata lesz.Ma nem cserélnék a tíz évvel ezelőtti önmagammal.Lehet,hogy külsőre jobban néztem ki,de értékelem azt aki ma vagyok.Tíz év küzdelmei,fájdalmai tettek azzá.Sokat tanultam az évek folyamán önmagamról,a világról.Igen,fel a fejjel antik bakfisok!
Puszi,Anyu
Bizony, így van ez, már valóban a jó bor korszakunkat éljük, és én sem cserélnék senkivel. Örülök, hogy megéltem sok jót és kevésbé jót, de mindegyik kellett ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok.
Ahogyan látom, a mai fiatalok nem hiszik el, hogy az élet nem mindig habostorta, de majd megtanulják a maguk kárán.
Puszi: Yolla
Nagyon tetszett az írásod!Talán mert korban Hozzád közelálló antik bakfis vagyok?Lehet.Megfogott ahogy a célokról,a változásról írsz,hisz életünk során állandóan változunk.Aki ezt nem akarja tudomásul venni és nem akar változni,nagy butaságokat követhet el.Idővel érünk,mint a jó bor,aminek évek múlva zamata lesz.Ma nem cserélnék a tíz évvel ezelőtti önmagammal.Lehet,hogy külsőre jobban néztem ki,de értékelem azt aki ma vagyok.Tíz év küzdelmei,fájdalmai tettek azzá.Sokat tanultam az évek folyamán önmagamról,a világról.Igen,fel a fejjel antik bakfisok!
Puszi,Anyu