újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Eszembe jutott - Allatiusról

Látogatók száma: 30

Van, aki kemény munkával biztosítja magának a halhatatlanságot, van, akinek egyszerűen csak szerencséje van. Mások szellemes választ adnak egy kérdésre, és nem vitás, hogy kik járnak jobban. Persze az se mindegy, hogy ki a kérdező, ezért is hasznos, ha nem pazaroljuk a szellemes riposztjainkat akármelyik kocsmai macskajancsira. Előfordulhat, hogy elfelejti.

Leo Allatiussal (olaszosan Leone Alacci, 0586-1669) nem történhetett meg, hogy macskajancsik közé keveredik. Az akkoriban éppen az Ottomán Birodalomhoz tartozó Khiósz szigetén bizonyára nem, mert onnan már kilenc évesen elkerült, egy nagybácsi vitte magával Itáliába, mondván, ott majd embert faragnak belőled, fiam. Mintha nemcsak mackóéknál lenne olyan hogy anyu egy alaktalan hús- és szőrcsomót szül, amit aztán fáradságos munkával kell boccsá nyalogatnia – modern tudósok persze azt állítják, hogy ez nem igaz, de ilyen fontos kérdésekben jobban tesszük, ha a régiekre hallgatunk. Gessnernek vagy a jó öreg Miskolczi Gáspárnak még volt humora, de ezek az újmódi tankönyvek szárazabbak, mint a legdrágább borok.

A gyerek először Kalábriában tanult, végül eljutott egészen a római, Szent Athanasiusról elnevezett pápai görög kollégiumig, ahol hivatalosan teológusnak készült, magánemberként jobban érdekelték a klasszikus auktorok. Nem is készült soha papnak, Rómában oktatta a görög nyelvet és irodalmat. Tanári fizetésből már akkor sem lehetett megélni, és jól jövedelmező mellékállások nélkül mi lett volna a mindenféle társas szórakozást kedvelő Allatiussal? Először a kb. 3500 kézirat őrzését bízták rá, amelyeket a győztes bajor Miksa adományozott; ezek közül a párizsi békekötés után mindössze 39-et küldtek vissza Heidelbergbe, a többi ma is a Vatikánban sínylődik. Allatius később Barberini kardinális könyvtárosa lett, VII. Sándor pápa végre kinevezte a Vatikán könyvtárosának, és ebben az állásban a haláláig meg is maradt.

A munka nem igényelt nagy figyelmet. A Vatikáni Könyvtár mindig is nagy süllyesztő volt, amely csillapíthatatlan étvággyal nyelte el a könyveket és kéziratokat, különösen, ha valami baj volt velük – eretnekség, politikai ellenvélemény, és egyéb apróságok. Ezek aztán soha többé nem kerültek elő, és ma is minden konteós arról álmodik, milyen pompásan megoldhatná az évszázados rejtélyeket, ha beszabadulhatna a pókhálós fóliánsok közé. Allatiusnak annyi ideje volt, hogy még a görögkeleti egyház sorsa is aggasztotta; kitalálta, hogy a két hitágazat között semmi, de semmi különbség nincs, és miért ne lehetne egyesíteni ezeket, a római pápa fennhatósága alatt? XV. Gergely pápa reálisabban látta a helyzetet, de tagadhatatlan, hogy tetszett neki az ötlet, és Allatius patrónusává szegődött. Ezt úgy kell érteni, hogy Allatius mondhatott akármilyen zöldséget, a haja szála se görbült meg. Sokkal veszélytelenebb volt a másik hobbija, az írás, és össze is írt mindent, ami az eszébe jutott, a vámpíroktól az itáliai operákig. Odáig már nem terjedt ki a pápai jóindulat, hogy ezek mind meg is jelenjenek, és a legtöbb azóta is a Vallicelliana könyvtárban porosodik.

A legfontosabb művek azonban utat találtak a nagyközönséghez, így az a traktátus is, amit Jézus előbőréről alkotott a tudós görög. Nem sokkal azelőtt figyelték meg a Szaturnusz gyűrűit egy új távcsővel, és mi mások lettek volna ezek a gyűrűk, mint a rendkívül szent ereklye – amely addig csak a földön létezett számos példányban, és fogadta a hívek hódolatát.

Ez így elég is lett volna egy közepes méretű halhatatlansághoz, de egyszer X. Ince pápa véletlenül éppen a Vatikánban lófrált, és beszélgetésbe elegyedett a nagy tudású könyvtárossal.

Miért nem nősültél meg, fiam? – kérdezte kíváncsian a pápa.

Allatius így felelt. Hogy bármikor kolostorba vonulhassak, ha szerzetes akarok lenni.

Incének tetszett ez a válasz. De akkor miért nem lépsz be valamelyik szerzetesrendbe?

Allatius elégedetten simogatta a tokáját. Azért, atyám, hogy bármikor megnősülhessek.

Se non e vero, e ben trovato, ahogyan azt a művelt albán mondja.

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: