Eszembe jutott - Ernest Vincent Wright-ról

Látogatók száma: 31

A világ egyik legtitokzatosabb szerzője, rendkívüli írás, ma már rekordárakat elérő első kiadás, de az én fantáziámat mégsem ezek lódították meg, hanem egy kritikus bölcs megjegyzése. Erről majd később.

Ernest Vincent Wright (1872-1939) magánéletéről szinte semmit sem tudunk, még annyit sem, hogy ő maga kereste az inkognitót, vagy mások nem találták elég érdekesnek. Lehet, hogy elvégzett egy főiskolát, de a neve nem szerepel a végzettek listáján. Lehet, hogy a hadi tengerészetnél szolgált, de ott sem tudnak róla a dokumentumok. Annyi biztos, hogy megírt három könyvet – A Nap csodálatos tündérei; A tündérek, akik a világot irányítják; Egy amerikai Kékkabátos gondolatai és álmodozásai . ezek a könyvek meg is jelentek, de nem keltettek feltűnést. Nem úgy a negyedik, a Gadsby, amelyben egyetlen kiadó sem bízott. Wright évekig házalt a kézirattal, végül a magánkiadás mellett döntött. Ez sem jött be, egy raktárban el is égették az eladhatatlannak bizonyult példányokat. Bolond az, aki megírta, és még nagyobb bolond, aki elolvassa – ez volt a közfelfogás.

Gadsby, a főszereplő neve kissé hajaz Godot-ra, és valóban Istenként segít a városon, amelyben lakik. Maga a cselekmény nem különösebben érdekes. Wright-ot egészen más motiválta abban, hogy megírja ezt a regényt. Ha igaz – mert ne felejtsük el, hogy Wright körül semmi sem biztos – egyszer azt hallotta, hogy az E magánhangzó ötször gyakoribb az angol nyelvben, mint az összes többi együttvéve. Nem számoltam utána, de Wright szinte azonnal eldöntötte, hogy kiiktatja ezt a pofátlan magánhangzót a következő regényéből. Konzultált a barátaival, akik mind azt mondták, hogy ez nettó marhaság, hiszen alapvető szavakat, névelőt, névmásokat, kötőszavakat kellene kihagynia. Wright-on persze úrrá lett a csakazértis szelleme. Leragasztotta az írógépén az E betűt – akkoriban még traktorméretű és-hangú Underwood-okat használtak Amerikában – és nekilátott.

Egyesek szerint több év, mások szerint öt és fél hónap alatt készült el a lipogramm, amelyet jó nehéz lehetett összehozni, de legalább nem érte meg – Wright számára biztosan nem, mert a könyv megjelenése után néhány hónapon belül meghalt.

A regény 50,110 szavában nincs egyetlen E sem – gondoljuk csak el, sehol egy névelő vagy egy szabályos ige múlt időben – már pedig a nyelvtanulók véleményével ellentétben a legtöbb angol ige szabályosan ragozódik.

Gadsby egy ötven év körüli pap, akit hirtelen aggasztani kezd a fiktív kisváros, Branton Hills sorsa. A lakosság elmenekül, a kihalt utcákon nyomasztó hangulat uralkodik, a templom akár be is zárhatna, érdeklődés hiányában, és mi lesz a prédikátorral, ha nincs, akinek lyukat beszélhetne a hasába? Gadsby összeszedi az ifjúság maradékát, és megalapítja az Ifjúsági Szervezetet, amelynek az a célja, hogy a lakosságot föllelkesítse, és javítsa az életminőséget. Némi ellenállás után, sikerül is nekik, de én nem is akarom tudni, hogyan – eszem ágában sincs elolvasni egy e-tlen regényt, mert csak. Lényeg, hogy Branton Hills-ből virágzó város lesz, mindenki happy, a szervezet aktívái kitüntetéseket kapnak, és Gadsby lesz a polgármester.

Vessetek a mókusok elé, de én még mindig nem értem, hogy a polgármesterség miért olyan csodálatos – igen, el lehet osztani a nem létező pénzeket, újabb sarcot lehet követelni, ami az egyenes út a népszerűséghez, meg lehet kockáztatni a felköttetést, ha egy őrült király úgy véli, nem tud aludni a walesi bárdok miatt. Mindegy, legyen ez Gadsby problémája, de itt, a regény vége felé hangzik el a következő mondat: „és kétezerről hatvanezerre növelte a lakosság számát.”

Ez már valami, és mindenképpen szép teljesítmény egy ötven-pluszos polgármestertől. Jobban ki kellett volna dolgozni ezt a részt. Kétségtelen, hogy Gadsby-nek Istenként kellett dolgoznia, hogy belátható időn belül elérje ezt a hallatlan gyarapodást. Még ha nem is zárjuk ki az Ifjúsági Szervezet közreműködését, akkor is „jó mulatság, férfimunka volt.” A branton hills-i nőknek minimum sima ikreket kellett produkálniuk, csecsemőktől dédmamákig, de mit tudom én, lehet, hogy egyes polgármesterek hármas vagy többes ikrekben utaznak.

Vizuális típus vagyok, és már látom is magam előtt az öreg Gadsby-t, ahogy az utcákon lohol, kigombolt sliccel, hogy minél kevesebb időt veszítsen. A nők a kapuban várják, mert ők sem akarnak időt veszíteni. Aztán bevetnek egy misztikus részecskegyorsítót, ami drámaian lerövidíti a terhesség idejét. Pillanatok alatt egészséges csecsemők lesznek a zigótákból, és Gadsby törheti a fejét, miből vegyen mindegyiknek bölcsőt, cumit, babakocsit.

Nem szeretnék abban a városban élni, ahol Gadsby a polgármester.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink