Eszembe jutott - Senecáról

Látogatók száma: 40

Ki mondta először? Seneca (Kr.e. 4 – 65) biztosan nem, hiszen ott voltak előtte a görögök, még előbb az egyiptomiak, az egész Mezopotámia és India, és biztosra veszem, hogy már a neandervölgyiek is mondtak ezt meg azt. Például Béni el akart szaladni a kardfogú tigris elől, mire Frédi lekicsinylően utána szólt: „A nehézségeket nem kerülheted el, de legyőzheted!” Persze lehet, hogy már Frédi is csak idézett valakitől – ez a legműveltebb emberekkel is megesik.

Senecáról a legtöbb ember csak annyit tud, hogy meghalt, és nem is akárhogyan. Sokszor becsúszik a képbe Nero császár is, aki megparancsolta a kedvenc filozófusának, hogy ölje meg magát. Költséghatékony eljárás, különösen az 1. században, amikor még rabszolgákat vettek igénybe a kivégzéshez, és köztudott, hogy egy jó rabszolga milyen sokba került a gazdájának. A rabszolgakereskedelem járulékos költségei, a reklámadók drasztikus emelései után nem is maradt más megoldás, mint a múltat végképp eltörölni. A szakértők szuper maratonban írták a feudalista gazdaságtan egyetemi jegyzeteit, de mire sikerült elmagyarázniuk, hogy miért is jó az, ami rossz, már a feudalizmust is le kellett cserélni. A tankönyvírók azóta se tudnak lépést tartani a gyakori rendszerváltozásokkal, és a nagy kapkodásban csupa olyan dolog kerül a címlapokra, amelyeknek nem ott a helyük.

Lehetséges, hogy nemcsak a címoldalakkal van így. Mai fejjel például meglehetősen érthetetlen, hogy mit keresett volna Seneca abban a magánakcióban, amely Piso-féle összeesküvés néven vonult be a történelemkönyvekbe. Ha valaki, hát Seneca igazán Nero embere volt. Tanítója, tanácsadója, bizonyos értelemben még a barátja is, már amennyiben el tudunk képzelni két költő között másféle kapcsolatot, mint a rivalizálást. Kettejük közül természetesen Nero volt a nagyobb, neki járt ki a legtöbb babérkoszorú; mellette Seneca (vagy akárki más) csak ígéretes amatőr lehetett, aki ügyesen forgatta a tollat. Ha igaz, Senecát a legszélesebb nyelvcsapások segítették előre az élet rögös útján, és a sztoikus filozófus álcája mögött ugyanolyan kéjenc lapult, mint a többi névtelen patrícius. Egy kis hízelgésért se ment a szomszédba, és a földi javak közül a sestertiusokat és a mások feleségeit szerette. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy Seneca-kaliberű embernek sok irigye van.

Gaius Calpurnius Piso, az összeesküvés vezetője, egyáltalán nem volt erkölcsi fölényben, mit sem szeretett volna jobban, mint azt, hogy maga üljön a császári trónon, és ott folytassa, ahol az elődei abbahagyták. Rejtély, hogy mivel kenyerezett le több, mint negyven vezető tisztet és államférfit; a pretoriánus gárdával nem lehetett sok dolga, mert a testőröknek van a legkevesebb illúziójuk a megbízóikról. Mindegy, egy Milichus nevű felszabadított rabszolga elárulta a gondosan szövögetett tervet, és eljött a pillanat, amelyért Seneca megszületett. A nem túl dicsőséges halál, amely biztosította számára a halhatatlanságot. Sztoikus, lemondásban gyakorlott filozófus lévén, valszeg mindkettőről szívesen lemondott volna némi sestertiusok és további ledér hölgyek reményében, de Nero utasítása szigorú volt, nem lehetett sem elkerülni, sem legyőzni.

A nagy eseményre való tekintettel Seneca összehívta a barátait; jó, ha ők is látják, mire számíthatnak, ha Nero marad. Az ősi hagyományoknak megfelelően először az ereit vágta fel, de a vér inkább csak csepegett, ahelyett, hogy ömlött volna. Senecáné, született Pompeia Paulina nem is bírta sokáig nézni, maga is kést ragadott. Ezen a ponton Tacitus, a későbbi történetíró szerint maga a császár lépett közbe, és elrendelte, hogy a hölgy sebeit sürgősen be kell kötözni. Kétséges, hogy Nero személyesen jelen lett volna, de a sebek valahogy bekötöződtek, és Pompeia Paulina lemondott arról, hogy elkísérje a férjét az alvilágba.

Seneca bevett egy adag mérget, de az se használt. Kedélyes összejövetel lehetett, a barátok és a kémek egyaránt izgatottan lesték, mi lesz már, míg maga a filozófus az utolsó szavait diktálta egy írnoknak, és elég sok utolsó szava volt. Végül azt találták ki, hogy vegyen egy forró fürdőt, akkor felgyorsul a mértékletes táplálkozástól és a mértéktelen bölcsességtől lelassult véráram. Ez aztán segített is, Seneca megfulladt a forró gőzben. Filozófust elsiratni illetlenség, különösen ha az illető már majdnem hetven éves; a testét elhamvasztották, erről az előrelátó Seneca már évekkel ezelőtt rendelkezett.

Az utókor szinte egyetért abban, hogy nem volt része az összeesküvésben, akkor mégis miért kellett meghalnia? Egyesek szerint azért, mert keresztény volt, maga szent Pál térítette meg – Dante beírta őt a pokolba, igaz, hogy csak az első, legkellemesebb körbe – Petrarca boldogan utánozta a stílusát, de ő is elég sajátos kapcsolatban állt a kereszténységgel – a reneszánsz korban kifejezetten divatba jött, és még az 1951-es olasz filmben (Oké, Néró) is kapott egy mondatot: Isten veled, közerkölcs, ezt mondja egy öreg bölcs – ezt közölte, vagy énekelte inkább, és az ég nem szakadt le, nem rendült meg a föld.

Alighanem azoknak volt igazuk, akik még az életében besorolták a hipokriták közé.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink