Eustache Deschamps
Látogatók száma: 47
A házasság intézményével kapcsolatos problémák nem újkeletűek: kényszerből született, és mindig is válságban volt. A testi erőfölényben levő férfiak mindenből a legjobb részt választották; persze azért kellett valaki, aki elvégzi körülöttük az alja munkát, és rá is lehet mászni, ha úgy tartja úri kedvük. Ehhez mély tudatlanságban kellett tartani a nőket, különben fellázadtak volna, és ész nélkül menekülnek a vőlegények elől. Meg aztán, meg kellett oldani valahogy, hogy a tisztelt atya gondoskodjon a felelőtlenül nemzett gyerekeiről. Mennyi kell, kényszer és muszáj; mit várunk tőle, amikor az se nagyon jön be, amit szabadon választottunk magunknak?
De valóban szabadon választunk-e? Eustache Deschamps (1346-1406) francia költő és diplomata nyilván így látta, mert hosszú poémájában – A házasság tükre – Szabad Akaratnak nevezte a főszereplőt. Szép is a szabadság, amikor olyan tanácsadói vannak, mint Kívánság és Bolondság! Kívánság csak egy egészen pici szeletét látja a valóságnak: Képzeld el, milyen jó lesz, minden nap odabújhatsz mellé az ágyban! Mire Bolondság, egyébként az egyetlen értelmes ember az egész költeményben, mindjárt megjegyzi: Ahá, de mindig ugyanaz a néni, és ragaszkodik a jogaihoz, akkor is, ha te már a hátad közepére se kívánod. Plusz egy anyós jár vele.
Így vitáznak, 13,000 soron keresztül, és mindkettőnek igaza is van, meg nincs is. Mert ki tagadhatná, hogy vannak hidegvérű vagy csak lusta férfiak, akik örülnek, ha nem kell mindennap újra megküzdeni a zsákmányért – tüzes hölgyek, akik egyetlen boldogsága a vadászat – öntörvényű férfi, akinek semmi sem jó, amit más csinál – szenvedélyesen gyerekező nők, akik két lábon járó pénztárcának tekintik a férjet – van ilyen és olyan, mindenféle méretben és színben, fullos vagy extrák nélkül, rendes és rendkívüli, ócska és jócska, az ördög se tudná mindet felsorolni.
Igen, de melyiket válasszam? – kérdezi Szabad Akarat, és ezzel elárulja, fogalma sincs arról, hogy a neve mit jelent. Kívánság és Bolondság oda lyukadnak ki – nem meglepő módon, hiszen a középkorban vagyunk – hogy a legjobb a lelki házasság, és az egyházi vagyon gyarapításán való elmélkedés. Persze a lelki házasság csak afféle fából vaskarika, mert ha engem tényleg csak a valláserkölcsi megigazulás tud fellelkesíteni, nem jobb, ha egyedül élek? Nekem is jobb, a társadalomnak is, mert a rigolyáim kevésbé vannak szem előtt.
Nem véletlen, hogy Szabad Akarat végül is nem tudott dönteni, és még azt is nehéz megállapítani, hogy mi volt Deschamps személyes véleménye. A kutatók örömére, írt még néhány rövidebb verset, köztük 1175 balladát. Ne gondoljunk itt a skótokra vagy a székelyekre, de még Arany Jánosra sem: a középkori franciáknak más fogalmaik voltak a műfajokról. Balladát írni úgyszólván akármiről lehetett: fogfájásról, fosztogató angol katonákról, esküvő, haláleset vagy keresztelő alkalmából.
Deschamps sokfelé utazott V. Károly király megbízásából; megfordult Magyarországon is. Azért küldték, hogy üsse nyélbe Orleansi Lajos házasságát Máriával, a mi Nagy Lajosunk lányával. Ezt nevezték akkoriban diplomáciának. A követ télen érkezett, jégben-fagyban, a legnagyobb zegernyében; többször is eltévedt a hegyek között, és még Máriát is másnak szánták. Az amúgy mindig jókedvű és gáláns világfi csupa elkeseredett hangú balladát vitt haza Magyarországról. Igaz, hogy a prágai udvarban sem érezte jól magát, bár ott elérte, amit akart.
Palesztina lehetett a legjobb, mert ott nem írt se balladát, se rondót, lay-t vagy virelay-t – egyetlen sort se.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az enyém olyan. :)
Kedves Müszélia!
Az is megeshet, hogy megtalálta a számára tökéletes nőt. :)
Pussz,
Tündér
Kedves Tündér, szegény pasi, nagyon unalmas ember lehet, ha még elképzelni sem tudja... azért lehetne egy kevés fantáziája.
Az is megeshet, hogy megtalálta a számára tökéletes nőt. :)
Pussz,
Tündér
Kedves Müszélia!
Valahogy úgy lehet ez is, hogy embere válogatja.
Az egyik férfi ismerősöm el sem tud képzelni más nőt az életében a feleségén kívül. Egy másik pedig úgy nyilatkozott, hogy neki az lenne a jó, ha lenne az életében egy állandó nő és egy állandóan változó, tehát többnyire minimum kettő.
Pussz,
Tündér
hát szerintem a pasiknak se egy nagy élmény a hagyományos házasság, persze lehetnek kivételek. az ember nincs monogámiára kódolva.
Valahogy úgy lehet ez is, hogy embere válogatja.
Az egyik férfi ismerősöm el sem tud képzelni más nőt az életében a feleségén kívül. Egy másik pedig úgy nyilatkozott, hogy neki az lenne a jó, ha lenne az életében egy állandó nő és egy állandóan változó, tehát többnyire minimum kettő.
Pussz,
Tündér
Kedves Müszélia!
Felénk az idősebb, férjes asszonyok mindig azt mondták a lányoknak, hogy csak menjenek férjhez... nekik se legyen jobb.
Hm...
Pussz,
Tündér
Felénk az idősebb, férjes asszonyok mindig azt mondták a lányoknak, hogy csak menjenek férjhez... nekik se legyen jobb.
Hm...
Pussz,
Tündér