Fáradt ez a gyerek

Látogatók száma: 47

Fáradt ez a gyerek, szívem, küldjük le a szüleimhez vidékre, töltse ott az őszi szünetet, mondja apa az anyának, miközben mindhárman ott ülnek a reggeliző asztalnál, és Gyurika, a nulladik éves gimnazista, résnyire nyitott szemmel majszolja a felvágottal gazdagon megrakott vajas kenyerét.

Jól van, nekem úgyis sok dolgom van a munkahelyemen, legalább benn tudok maradni, egyezik bele az anya, anélkül, hogy egy pillantást vetne álmos fiára.

Gyurika leteszi a kenyerét, iszik egy korty citromos teát és kérdőn néz szüleire, vajon melyikük kérdezi meg a véleményét, de egyikük sem jut eszébe a dolog. Részükről megszületett a döntés, mit se számít, mit szeretne Gyurika, elvégre ők mindig mindenben csak a javát akarják.
Inkább itthon maradnék, sok tanulnivalót adtak fel a szünidőre, kezdeményezi a gyerek a beszélgetés folytatását, de leinti apja, mész és kész.

Intenzíven tanulja az angolt, most kezdte, a középiskolában naponta jár hozzá a külön tanár is, zsong a feje, és olyan fáradtnak érzi magát Gyurika, mintha hetek óta minden nap szenet lapátolt volna. Legalább is, szerinte, a szénlapátolás nehéz munka lehet, bár maga még sohasem próbálta. Mindegy, viszi magával a laptopját, meg a füzeteit, és mondhat bárki bármit, ott is csak tanulni fog, mintha itthon lenne.
Két nap múlva apja leviszi a nagyszülőkhöz, tele a kocsi csomagtartója. Pontosan délre érnek le, és nagyanyja már terített asztallal várja őket. Aranyló sárga tyúkhúsleves, sok zöldséggel és hússal, meg rántott sertés szelet krumplival és uborka salátával az ebéd, melyet túrós rétessel koronáznak meg.

Degeszre eszik magukat, majd az apja elmegy és Gyurika úgy gondolja, ideje leülni a laptopja elé, fáradtan is nekikezdeni a szellemi munkának, azaz a tanulásnak.

Alig telik el tíz perc, megjelenik a nagyapja. Gyerekem, miért nem öltöztél át itthoni ruhába?- kérdi meglepetten, és letelepedik a fotelbe. No, akkor, megvárom, míg átöltözöl, somolyog az orra alatt, utána segítesz nekem szétteríteni a kertben a trágyát, úgyis kétemberes munka, egyedül nehezen boldogulnék.

A bágyadt őszi napsütés ellenére hideg az idő, szerencsére nagyapja jól megrakja a taligát, azon kell a gyereknek kihordani a kertbe a trágyát. Belemelegszik a munkába és a harmadik forduló után már élvezi a mozgást. Azt hitte, büdös a trágya, de nem az, vagy nem érzi, mert másra koncentrál.

Nagyapja vasvillával szórja szét trágyát és maga is kér egy villát, hogy segítsen neki.

Mire szürkülni kezd az ég, addigra végeznek a munkával és Gyurikát nem izgatja az izomláza, inkább jól eső melegség járja át a lelkét, hogy sikerült nagyapjával lépést tartani és bevégezték a munkájukat.

Vacsora után egy órát ül a számítógépe mellett, és sikerül megoldani a feladott feladatok fele részét. Meglepődik ezen, hiszen reggel még olyan fáradtnak érezte magát, hogy képtelen lett volna megoldani a legkönnyebb feladatot.

Másnap reggel felébred a szokásos időben, hat órakor. Nagyszülei már elvégezték a reggeli teendőket, megetették a jószágokat, nagyanyja elkészítette a reggelit, szalonnás tojásrántottát.

Megreggeliznek és várja, hogy nagyapja megmondja az aznapi teendőket. De nem szól az öreg, csak szürcsölgeti a tejeskávéját. Mit dolgozunk ma, nagyapa? - kérdezi meg végül, mert nem bír magával. Neked tanulnod kell, torkolja le a nagyanyja, azt mondta apád, sok leckéd van. Hiába mondtam tegnap is nagyapádnak, hogy hagyjon békén téged, nem vagy te a munkához szokva! Ez a baj - szól közbe az öreg és lassan feltápászkodik az asztaltól, mert kissé fáj a dereka.
Nagyapa, veled megyek, mindegy, mit kell csinálni! Én nagyon élvezem, szól Gyurika és maga is felpattan az asztaltól. Látod, itthoni ruhámban vagyok, máris indulhatunk.

Somolyog nagyapja az orra alatt, akkor gyere, vedd a kabátod, dörmögi és büszkén kihúzza magát. Majd megmutatja a fiának, hogy nem is olyan fáradt az unokája!