Farkas lesen

Látogatók száma: 7

Farkas lesen

Dobrai Zoltán 201.08.14.

Karácsony előtt kiadták a téli vakációt. Számomra egyben az utolsó téli vakáció volt. Tudtam , hogy számomra egy korszak lezárását és a nagyéletbe való belépésem közelgő idejét jelentette. Nem tudom miért, de nem fogadtam, a tény kitörő lelkesedéssel. Az elmúlások mindig olyan szomorúak. Ha valami elmúlik, megszűnik az többé nem fog lenni és az lelki fájdalmat jelent. Igyekeztem a kötelező házi olvasmányokat időre elolvasni és arról tanúbízonyoságot tenni írásban. Síelni az állandó havazás miatt nem lehetett. Aztán egyik éjszaka minden átmenet vagy előjel nélkül megállt a havazás és helyébe a hideg északi levegő törtbe, a faluba. Csont keményé fagyott minden. A kéményekből egyenesen szállt a fűst a magasba. Állatok lábnyomai olyanokká fagytak, mint valami acél öntvények.
Estefele fekete vetésvarjú hatalmas csapata keringet a levegőben, mintha valami rituális táncot járnának, jól megkoreografálva. Csodáltam, hogy a látszólagos nagy kavarodásban soha nem ütköznek össze. Tudtam, hogy a hideg levegő szinte előőrsként tolja maga előtt ezeket a csodálatos élőlényeket. Ingyenes időjósként jelezték a közelgő keményebb időt.
A hegy csodálatos fehérbe öltözött. Délen azt a látszatot keltve mintha egy hatalmas hóakadályt lapátoltak volna össze 1.000 m-es magasra. Este még nem gondoltam, hogy nagyon hamar közelebbről is szemügyre fogom venni. Reggel nagybátyám hangos szóval ébresztett. A maga modorával: - Ébresztő! Gyere, megyünk farkas vadászni. Őszintén, akkor nem értettem az összefüggéseket.
Amíg reggeliztem elmondta miről is lenne szó. Az este kiengedték a lovakat az udvarra a TSZ istállóknál. A szürke, amelyiket Gheorghe , a sovány román fogatolta balest érte és állatorvos hiányába le kell lőni. Az istállókat a házunk alatti területre építették, a mi kaszálónkra. Hamar lent voltúnk és a szerencsétlen állat szívszorító látvány nyújtott.
A csűrbe a szekér , mellé volt kötve amit olyan sokat húzott. Bal első csüdje nyílt törést szenvedett. Csak a bőr tartotta a patáját, ami furcsa pózban lógott, 180 fokos elfordulásban állt a normál pozícióhoz viszonyítva. Két pokrócot terítettek a szerencsétlen állatra a hideg ellen. Az erekben a vérzés elállt a hideg megdermesztette a kifolyó vért, és mint egy természetes dugó, elállta a vér további kifolyását.
Részvétet éreztem a szürke iránt, a nagy fájdalomtól és lehet attól is, hogy érezte az elmúlás közelségét, egyfolytában folyt a könny mind a két szeméből. Szabályosan sírt.
Nagyon fájt azt, ami lenni fog, de az agyammal felfogtam, most az legjobb, ha megmentik a további szenvedéstől. Semmi remény nem volt, még akkor, sem ha a világ leg modernebb állatkórházába szállították volna. Menthetetlen volt.
De elaltatni lehetetlenség állatorvos hiányában. Maradt a radikális lehetőség, fejbe lőni. Tudom ez durva. De ha választani kell, hát akkor ez pillanat alatt elmúlik, míg a fájdalom, amely kínozta, az lett volna a kegyetlenebb és embertelenebb. Semmit nem tenni, látva az állat hatalmas fájdalmát. több mint bűn lett volna az emberek részéről.
Előkerült a mérnök aki a TSZ-ben az állatokért felelt és röviden megbeszélték a nagybátyámmal a teendőket, mert a nagybátyám vadász volt és hentes is.
Lassan megvilágosodott előttem , miért is megyünk farkas lesre, hiszen a szürke teste fog lenni a csalétek.

A cikket írta: Dobraiz

támogatóink