Farkas lesen

Látogatók száma: 5

Farkas lesen
-2-
Dobrai Zoltán 2010.0814.

Minden mozdulat csak fájdalmat jelentett volna, így ügy döntöttek, hogy ott helyben fogja agyon lőni Sándor bátyám a szerencsétlent. A csűr félereszes volt és szarufa elég erősnek látszott, hogy elbírja a ló súlyát. Vaddisznó lövedéket helyezett a vadászfegyverébe, mind a két csövébe, biztonság kedvéért. Nem akartam gyengének, nem akartam anyám- asszony katonának látszani. Végig néztem. Kivégzés? Vagy humánus emberi cselekedett volt? Választ ma sem tudom. Mást mondott az agyam és mást a szívem. A kettő merően eltértek egymástól.
Sietni kellett a nyúzással, mert ha megdermed a hidegben, nagyon nehéz lett volna lehúzni a bőrt. Mert aztán rendnek kellett lenni, a bőrrel el kell számolni, ha már a ló, nincs meg. A kocsisok segítettek felhúzni a lovat és a nyúzásnál is.
A csűr elébe kivittük és a szánra felraktuk. Hátára, a nyaka mereven állva maradt és nem lógott le, mert a fagy és a hullamerevség is beállt. Szemeiben, már nem folyt a könny, de ami kifolyt az utolsó cseppek megfagytak. A bal első lába, mint egy torzó pata nélkül meredt az ég fele, szinte figyelmeztetőleg, hogy vigyázni kell, a fagyos talaj ezt teszi a meggondolatlanokkal.
Haza mentünk ebédelni és megbeszélni a teendők folytatását. Tudtuk, hogy a hegyen vannak farkasok, szürkület előtt hallani lehetett az üvöltést. Na meg a faluban sok próbálkozások nyomai látszottak. Élesen elhatárolhatóak a farkasok lábnyomai, a kútyáéktól. A farkasok lábnyomai nagyobbak, a lábujjak szétállóak és a karmok nyomai is jól kivehetők a fagyos hóban vagy sárban.
Sándor bátyám részletesen felfedte a tervét. Ki fogjuk vinni a lótetemét a hegy alá, az Állami Gazdaság tápraktára elé. Mi bent fogunk lenni a raktárba nyitott ablakkal fogjuk figyelni a csalétket-, a szürkét. De a kötelező vadász fortélyokat is be kellett tartanom. A csizmát kölcsönkértem apám öcsétől, hogy nagy legyen férjen el a gyapjú zokni és a sok papír kapca. De ezt be kellett kennem juh fagyúval, ez az elterelő művelet
Kötelező volt. Sándor bátyám a fegyverét szintén szertartásosan bekente. A lőpornak nem volt szabad érezhető lenni. Melegítettünk kisméretű téglákat, forralt bort termoszokba, báránybőr bekecseket szereztünk, mert az éjszaka a higanyszála nagyon alacsonyra szálhatott. Jó, üzemképes zseblámpákat vittünk, enni valót, semmit az illata miatt. Minden óvintézkedést megtettünk, hogy valami árulkodó illat, ami az ember jelenlétére utalna , nem lehetett.
Velünk tartott apám öccse is. A kaland kicsit feldobott és az egyhangúságot feloldotta. Már előre láttam, hogy barátaim visszamenve a kollégiumba, hogy fogják hallgatni és milyen irigyek lesznek. A raktár fenyőfa deszkából készült, jól zárható ajtóval. Biztos, ami biztos alapon magammal vittem azt a kést, amit disznószúrásra használtak. Igaz, erről mélyen hallgattam Sándor bátyámnak nem beszéltem erről. A csizma szárába rejtettem. A z ördög nem alszik és mosolyogtam a bajszom alatt.
A szánnal kimentünk és a tetemet leborítottuk a hóba. A két kis hegyi mokány ló csak úgy prüszkölt a hasig érő hóban, ahogy húzták a szánt az egykori társuk maradványával.
Csak akkor lehetett látni, hogy a hegyen sokkal több hó hullott és vastagabb rétegben takarta a földet és a fákat. Megegyeztünk, hogy beszéd tilalom fog lenni, de addig is csak suttogva volt szabad beszélni.

A cikket írta: Dobraiz

támogatóink