Fejetlenek

Látogatók száma: 43

Nem bírom ezt a fejetlenséget, mondta VIII. Henrik, majd megnősült hatodszor is. A hóhérok panaszkodtak, mert már megint nem fizették ki a túlórákat. Valamennyien kilépünk az erőszakszervezetből, ha ez így megy tovább! Ennél csak az lehet rosszabb, ha senki nem veszti el a fejét, mert eleve nincs neki.

Az akephaloszok Indiában és Afrikában éltek; Dél-Amerikában pl. azért nem, mert ezt a világrészt még nem sikerült felfedezni Európa egészen a 18. századig hitte, hogy meg lehet élni fej nélkül, vagy pontosabban, a mellkasba csúszott fejjel. Plinius volt az első, aki tudományosan értekezett a fejetlenekről, és mindjárt két törzset is említett, a Núbiában élő blemmiereket, és egy másikat, amely a szemeit a vállain (oculos in umeris) hordja. Afrika akkoriban, a Földközi tenger partszegélyét leszámítva, terra incognita volt, ahol bőven megfértek a Római Birodalom területéről kiszorult csodalények. A Birodalom keleti felén, a szíriai származású egyháztörténész, Evagrius Scholasticus (6. század) annyit tudott róluk, hogy meg szokták támadni az észak-afrikai keresztény településeket – ettől kezdve abban a hírben álltak, hogy nagyon harciasak, és sohasem fordítanak hátat az ellenségnek – egy akephalosz sohasem menekülhet fejvesztve.

A 15. század elején jött el a fejetlenek virágkora. Ekkor már le is rajzolták őket, ahogy Móricka elképzeli. A régi ábrázolásokon az akephalosz többnyire meztelen borong. Fejetlenségén kívül az is feltűnik, hogy a bőre fehér, mint a hó – a művész nem láthatott sok eleven núbiait. A fejetlenek teste a legtöbbször teljesen csupasz; szőrös csak kevés akad közöttük, és esküdt ellenségei mindenféle ruházatnak. Az arcuk ott van, ahol mások a mellkasukat viselik, a fejük helyén csak az éter vagy a szél. Fegyvereik a kard, a lándzsa és a fütykös, és igen, egyik-másik faun módjára szoronagtja a fütykösét, és csak a menekülő nimfák hiányoznak ahhoz, hogy a kép teljes legyen.

Néha altestük sincs ezeknek a nagy harcosoknak; az arcként is funkcionáló mellkasból közvetlenül nőnek ki a mellső és a hátsó lábak, és az egész teremtmény nem annyira fejetlen, mint inkább lábasfejű.

Ott fejetlenkednek a középkor valamennyi tudományos művében, a Gesta Romanorumtól Hartmann Schedel világkrónikáján (1493) át Sebastian Münster kozmológiájáig (1544), és mindegyik jellemzően depressziós. Mondjuk, én is az lennék, ha folyton meztelenül kellene járnom, olyan fütykösöm lenne, mint az övék, és még egy jókora fügefalevelet sem utaltak ki az égiek – ha ugyan létezik ekkora fügefalevél. Még mielőtt valaki elirigyli tőlük, mert azt képzeli, hogy ez jó nekik – a fejetlenség azt is szimbolizálhatja, hogy nincs eszük, vagy az eszüket a hasukban, illetve eggyel lejjebb hordják – magyarul, buták, mint a tök, ami ugye a fütykös másik neve.

Egyetlen testrészt sem becéznek annyiféleképpen, mint ezt az egyet – azért ez jelent valamit. Nem sorolom fel, mert Woody Allen ezt már megtette, többször is. Talán ez volt a pótcselekvé, mert végül csak Soon-Yi, egy kövér koreai lány jutott neki.

Fütykös ide vagy oda, templomokban is ábrázolták a fejetleneket, pl. Gotlandon és Dalbynederben (Dánia), talán azért, hogy egyes hívek magukra ismerjenek.

A 18. század elejére a fejetlenek kimentek a divatból, az egy- és négylábúakkal, a földig érő fülűekkel, az egyszemű óriásokkal és a többi csodalénnyel együtt. Visszaszorultak a mágiás könyvekbe, amelyek sosem avulnak el. A késő középkorban tűntek fel azok a görög nyelvű kéziratok, amelyek egy Phonos nevű, fejetlen démonról tudósítanak, és persze nagyon sok szellem járkál fejetlenül, nemcsak azok, akik egykor hóhérkézre kerültek, de pl. a kereszteletlenül elhalt gyerekek is. Fejetlen lovasok fejetlen paripákon, és hasonló rémségek, akik mind halottak lévén, nem számítanak csodalénynek.
Brit tudósok szerint a régi utazók olyan harcosokat láthattak, akik embermagasságú pajzsokat tartottal maguk elé. A fejük nem látszott ki a pajzs mögül, amit a nagyobb hatás kedvéért emberi szemekkel, szájakkal, stb. díszítettek. Ez nagyon racionálisan hangzik, amíg el nem gondolkodunk azon, hogy ők sem láttak ki a pajzs mögül, és hogyan lehet támadni a valószínűleg jó súlyos tárgy mögül.

Nem lehetett valami félelmetes a háború, ahol mindkét fél csak vakon védekezett.