Földi mókus

Látogatók száma: 44

Az meg milyen? Úgy érted, nem mászik fára? Akkor meg miért nincs földi cápa, hiszen az se mászik? Jó, mondok egy mászik állatot. De ezzel még nem vagyunk beljebb. Nem szeretem, ha gúnyolják a mókusokat.

Fiam, mi is a te keresztneved? – Dennis. – Lassan mondom, hogy megértsd, te a vörös mókusra gondolsz. – Tanár úr, ez itt a VV, nem a politika! – Most már kuss a mókusoknak. El tudsz képzelni egy egészen nagy családot? – Hogyne, és már utálom is. – Ez a rágcsálók családja. A kisebbek a mókusok, a nagyobbak a mormoták, aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az a földi mókus. – Értem, a kicsi a Gézuka, a nagy a Géza bácsi, a többi a földiekkel játszó égi tünemény.

(Két perccel később)

Végre egy kis nyugalom. Tudtam, hogy csak baj lesz abból, ha egy bölcsész… A gólyatáborban még normálisan viselkednek, végigmennek a lányokon, mint akárki más. De aztán kibújik a szög a zsákból, és faggatni kezdik őket: Te hogyan egyezteted össze Hegel transzcendenciáját a maeterlincki színdinamikával? Na, itt szokott elszakadni a cérna… Menjünk is vissza a földi mókusok közé. Nagyon okos állatok, amit az bizonyít, hogy Magyarországon egy sem él. Nem földi mókusnak való vidék. Már csak azért sem, mert bonyolult járatrendszert váj a földbe, és a magyar jellemtől mindenféle áskálódás idegen. Az sem jellemző ránk, hogy elmélyült gépezés vagy akár csak evés közben percenként a hátsó lábainkra álljunk, megnézzük, mi van köröskörül, majd veszély esetén füttyentsünk egyet. Én tudok magamra vigyázni, ha jön a főnök, gyorsan bezárom azt a bizonyos oldalt, a többiek meg oldják meg maguk. Általában elbújnak a kotorékban, azt hiszik, ez egyáltalán nem feltűnő.

A kotorék nagyon fontos, mondhatni a legfontosabb egy földi mókus életében, mert ott tölti az élete nagyobb részét. Ősszel visszavonul, betömi az összes szabad lyukat, és már alszik is. Nem aprózza el, mint holmi izgága hörcsögök. Ha egyszer egy földi mókus elaludt, akkor hadd teljen az idő, végül is, azért van. Hat-hét hónapnyi durmolás egy mormotának sem árt meg. Április vége felé ébred fel, amikor már elég zöldség van szanaszét, az Alpokban, a Kárpátokban vagy a Pireneusokban, mert ezek a helyes kis rágcsálók meggyőződéses vegánok. Csak zöldet zölddel – na igen, az előbb a havasi mormotákra gondoltam; a földi mókus a havatlanokon él, most hirtelen nem jut eszembe, hogy merre, és nem is fogok utánanézni, mert csak. Legyen Amerika, az elég tág fogalom. Ahol a chipmunk – most megint kezdhetem elölről. A chipmunk majdnem olyan, mint a szürke mókus, lényeg, hogy szintén rágcsál vagy durmol. Szép is, amikor egy chipmunk elvegyül a bobákok között – vagyis nem, mert nem élnek társbérletben.

Ami azt illeti, egy bobákkal én se, valahol csak meg kell húzni a határt.

Régen jobban szerették a kisebb-nagyobb mormotákat, főleg ősszel becsülték az erdélyi szakácsok, amikor jól meghíztak. A mormoták. Egy-kettőre lerángatták róluk a bundájukat. Nem valami híres, de jól állja a koptatást és a hőséget télvíz idején. A pecsenyét megették, persze alapos gyantázás után. Elég nehéz elképzelni, hogy egy gazdag erdélyi nemesúr ennyire éhes legyen! Akikre meg egyébként gondolnék, azokra gondolni sem szabad, mert a szólásszabadság csak egyes karikaturistákra vonatkozik.

Ők is inkább mókuspörköltet vacsoráztak volna, de éppen most derült ki, hogy a nagy Frabato se lát a jövőbe – akkor mi, közönséges halandók, jobban tesszük, ha meg se szólalunk, csak békésen alszunk a mormotákkal.

Hérodotosz a Kr.e. 5. században még úgy tudta, hogy hangyák ásnak aranyat a Himálajában. Ez az információ körülbelül meg is felelt mindenkinek, de most a brit tudósok (igen, már megint ők) megállapították, hogy őseink a mormotákat nézték hangyáknak. A hangya fél gramm, egy kifejlett mormota nyolc kiló; tényleg csak a hülye nem téveszti össze őket. Akkoriban még nem kellett adót fizetni, a helyi lakosok egyszerűen széttúrták a kotorékot, és elszállították az aranyat.

De legalább senki sem panaszkodott, hogy magasak az adók.

A cikket írta: Müszélia

támogatóink