újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Francy Godhy:Házi sárkány keresi megszelíditöjét

Látogatók száma: 45

Házisárkány keresi megszelídítőjét: Jeligére!

2007. szeptember elejét irtunk.
Egy 25 éves házasság ért véget, a feleségem összepakolt és lelépett.
Ilyenkor szokott az lenni, mert a másik miatt volt.
Én, úgy ahogy van, összecsomagolom és egy pocsolyába dobom,
mert ott a helye.
Kicsit bátortalanul, de megnyitottam a társkereső oldalakat,
nem sejtve azt, hogy ezzel életem harmadik fejezetét nyitom meg.
Néhány nap után az egyik hölgy jellemzésénél ezt olvastam: „Egy házisárkány keresi megszelídítőjét!”
Számtalan szebbnél szebb leírásokat olvastam, de mindig visszatértem ebbe az egy mondatba burkolódzó hölgyhöz.
Éppen negyedszázada annak, hogy nem udvaroltam.
Annyira kézenfekvő volt a válasz.
„Vállalom!”
Napokig semmi, a hölgy nem reagált rá.
Valami azt súgta bennem, ne adjam fel.
Megadtam Neki az e-mail címemet és azonnal válaszolt rá.
Közölte, hogy csak regisztrált, de nem regisztrált előfizető a társkeresőn, ezért nem tudott válaszolni.
Az udvarlás ezzel a kezdetét vette.
Két hétig csak az interneten ismerkedtünk,
mivel a szándék a társkeresés volt ezért el kellett döntenem, akarok –e vele találkozni.
A kapcsolatomnak vége lett, arra már nem építhettem, határozott elutasítást kaptam.
Egy lezárt kapcsolat a másik fél részéről, s’ ezt tudomásul kellett vennem.
Elmondtam a hölgynek, milyen helyzetben vagyok.
Semmit nem tupíroztam, nem szépítettem a helyzetem.
Megbeszéltük a randevút, több mint három hét után egy szombati napon a Szélmalom csárdában egy vacsora mellett eldöntjük, szimpatikusak vagyunk-e egymásnak.
A találka egy bevásárló központ előtt volt.
Egy virágcsokor a kezemben, szótlanul átnyújtom, kellő figyelmet fordítva minden reagálására.
- Köszönöm! – suttogta- a kedvencem, megérezted.
Nem tudtam mit mondani, kényelmetlen volt a helyzet, de a hölgy tetszett.
Odaértünk a csárdához, a szél lágyan simogatott bennünket.
Én úgy láttam, mintha Ámor kiült volna a lapátokra,
és halkan suttogta a nevet: Kati!
Leültünk egy asztalhoz és azt vettük észre beszélgetünk.
Mellettünk két fiatal férfi ült, előttünk egy középkorú pár.
A pincér, szinte azonnal megjelent, felvette a rendelést.
Rövid időn belül visszajött, a terítéket elénk rakta.
Kati, udvariasan megköszönte, felém fordult és folytatta a története befejezését.
Hozzávoltam szokva, hogy ilyenkor jobbra – balra forog a velem lévő hölgy.
Feltűnő viselkedéssel felhívja a figyelmet magára,
és mint akivel nincs senki, produkálja magát, mert az szereti, ha felhívja magára a férfiak figyelmét.
Folyton néz, diszkréten mosolyog, zavarba hoz.
Elnézést kérek Tőle, kimegyek a mosdóba, és szemügyre veszem magamat.
Semmi rendkívülit nem látok magamon.
Előveszem a telefont, felhívom a nővérem, megnyugtat minden rendben, ne aggódjak.
Kati az étlapot nézte.
Megdöbbenve ráeszméltem Ő nem a feleségem.
Neki Én vagyok a fontos, mert Velem van.
- Nem próbáltak elcsábítani még oda voltam? – kérdeztem, közben leültem.
Rám nézett és Én tudomásul vettem, ezt a kérdést ne tegyem fel Neki többet!
A csárdában zárórán túl voltunk már, a pincér nem szólt, de érezni lehetett: jobb lenne, ha már mennénk.
Katit hazavittem a lakására, hetek óta először, gyönyör-szép álomban telt el az éjszakám
Délig aludtam, jó kedvvel ébredtem, olyan érzésem volt, mint aki közeli kapcsolatba került a Megváltóhoz.
Amikor ki akarok kapcsolódni, mindig az Aphrodite’s Child albumát rakom a lemezjátszóba.
Átadtam magam a zenének és elkezdtem a nagytakarítást.
Amikor magamra maradtam, iszonyatos düh kapott el.
Mindent letéptem, leszaggattam, a megmaradt virágokat széttéptem, élettelenné tettem a környezetem, mert magamra maradtam.
Néhány napig, egy-két hétig tartott ez az állapot, amikor eldöntöttem: élni akarok!
Végül is engem hagytak el, új életet kell kezdenem, és akarom is.
Kati felcsillantotta bennem a reményt, szinte mindenben azonos hullámhosszon pendülünk.
Demis Roussos a Mary and Joliett dalt énekelte.
Porfissal a kezemben táncra perdültem, oda képzeltem a Katit és egy andalító táncot jártunk.
Eldöntöttem hozzám hívom meg Őt.
Elővettem a telefont felhívtam a nővérem-megkértem arra, hogy segítsen.
Csütörtök van és Én már tűkön ülve, várom a szombatot.
Rendszerető ember voltam egész életemben, magam sem értettem miért jutottam el idáig.
Az őrület határáig juttattam magam, már-már közel voltam ahhoz, hogy nincs visszaút.
Jól döntöttem, az élet visszajött belém, sorra írtam a verseket, egész nap gitároztam.
A munkahelyemen a főnököm, korlátlan szabadságot biztosított számomra.
Sűrűn meglátogatott. Most is megjelent, telefon a fülén, beszélgetett valakivel.
Nem szólt, körbe járta a házat, mosolygott.
- Hétfőn megyek. - búcsúztam el Tőle.
Átölelt és elment.
Körbe néztem Én is, a megszokott rend vett körül.
A konyhai berendezésem eléggé hiányossá vált, elmentem egy bevásárló központba és edényeket, lábasokat egyéb konyhai tárgyakat vettem.
Megnéztem egy filmet, aztán elővettem Dallos-tól az Aranyecset című regényét és olvastam
Péntek estig, amikor elaludtam.
Kati ezen a hétvégén, szombaton is dolgozott, így este hétre beszéltük meg a találkát.
Busszal jött, addigra készen álltam egy gyertyafényes vacsorával, főhelyen egy szál virág: a kedvence.
Előkészítettem a kedvenc lemezeim: Aphrodite’s, Plink Floyd, Nazareth és izgatottan vártam, vajon a zenei ízlésünk egyezik-e?
Kati nem leplezte a meglepettségét. A vacsorát nagyon finomnak tartotta, a zenei aláfestést pedig elragadónak.
Felcsendült a kedvencem:Mary and Joliett.
Felkértem táncolni, a ritmust azonnal felvette, és mint egy összeszokott páros táncoltunk.
A teszt nem ért végett, beraktam a rock nagyjait, remekül táncolt.
Valamikor negyven éve voltam, ilyen jó táncossal.
Összebújtunk és átadtuk magunkat a csodálatosan szép éjszakának.
Teli hold volt, a kis szobát romantikus fénybe ringatta, a ragyogó csillagok fénye.
A hold időnként bepislantott az ablak felső élén, mintha mosolygott volna.
Elégedetten bújt az ablak előtt magasodó fenyőfához.
Hajnalodott.
A pacsirták lágyan zengő dallama szakította meg a szívünkben lapuló csend érzelmi hangulatában tündöklő varázslatos éjszakát.
- Pacsirtád van?
- Ez Engem is meglep! A mai napig nem volt énekes madár a fenyőfán.
- Úgy tűnik, ketten vannak!
- Fészket raknak? –kérdezem, magam is elcsodálkozva a furcsa pár megjelenéséről.
- Lemegyek zuhanyozni!
- Rendben, addig főzök kávét.
Mindketten elindultunk a lépcsőn lefelé, játékos mozdulatokkal.
A fürdőszobába előkészítettem egy köntöst, hálóinget és egy törölközőt.
A fehérneműit, találomra vettem, nem tudtam milyen magas.
Egyikünknek se volt fontos, hogy erről érdeklődjön.
Felraktam a kávét a tűzhelyre.
Ösztönösen papírt ceruzát vettem elő és megírtam az első versemet.
Kati hosszadalmasan fürdött, befejeztem a versírást, még mindig fürdött.
Átolvastam a verset:

Eljön a találka napja szorongó szívvel,
Margarétával kezemben csöngetek a szívedhez.
Remegő testem a reszkető szívem,
Szerelmes dalt ír néked.

Szemed-lesütőd,
Megsimogatod a virágot.
Halkan, de szeretettel mondod:
Köszönöm, kedvencem, megérezted.

Ülünk szemben egymással,
Meglepően nagy nyíltsággal.
Nyitottságunk ösztönösen jött,
Nem törte meg az elmúlt idő, a ráncok mögött.

Jön a pincér vár türelmesen,
Érzi itt valaminek történnie, kell.
Rendelünk, eszünk: mit, nem jegyezzük.
Csak a költők szavára emlékszünk.

A szélmalom a kedvünkért
A boldogság táncát járja.
Szárnyain a szél a fénnyel keringőzik,
Angyalok táncolnak Ámor körül.

A személyzet szeretettel figyel bennünket,
Már egy órája mennének.
Időt adnak az időnek,
Érzik, az est fontos kettőnknek.

Nézem őt és mesélek.
A szürkéskék szemű hölgynek,
Akit néhány órája ismerek,
Miközben fehér haját figyelem.

Szerényen figyelmeztet:
Homok szőkét takar a haj!
Olvas a gondolataimban?
Jólesően zavar.

Utat adunk térnek és időnek,
Most elvegyülünk a belváros szívében.
Nekünk ragyog a hold és az összes csillag,
Énekel a kolomp a falon, kondulnak a harangok.

Álomra hajtom fejem,
Hosszú idő után alszom csöndesen.
Most nem vagyok magányos,
Társam már nem a csend.

Felnézek, Kati ott áll az ajtóban és Én a meglepetéstől, nem tudtam szóhoz jutni.
Karcsú alakjához lágyan simult a köntös.
Haját copfba kötötte, a csitri a homlokán ívesen esett a szemöldökök felé.
A szemöldök alatt két gyönyörű szemek ragyogtak.
- Szép vagy!
- Köszönöm. – volt az egyszerű válasz.
Úgy éreztem ebben az egy szóban minden benne van, ettől érzelmesebben még nem hallottam ezt az egy szót.
A kávét kortyolgatom, álmodozóm az álmom vágyaiért.
Éreztem, ez a Nő lesz az, akit eddig csak álomnak hittem.
- Kati, amíg fürdök, készíts szendvicseket, elutazunk.
A hatórási busszal elmegyünk
A kiskapuban álltunk, amikor megszólaltak a pacsirták, szorgalmasan hordták a fészeknek való anyagot. Egyikük kijelölhette a helyet, és a párját csalogatta. Az idillt nem néztük végig, bezárkóztunk és elindultunk a buszmegálló felé.
Kati belém karolt, furán nézhettem rá, mert feltette a kérdést.
- Nem szereted?
- Szeretem, csak ez idáig nem volt, aki belém karoljon.
A vonatállomás pénztára előtt álltunk, jegyet kértem az első induló vonatra.
A személyvonat öt perc múlva indul Budapestre.
- Katikám iparkodjunk, jön a vonat hamarosan.
- Hova megyünk? - kérdezte, de a választ a hangosbemondó megadta Neki.
Egy zárt fülkében találtunk egymás melletti szabad helyet.
A vonat elindult és Én elálmosodtam.
Kati hozzám bujt diszkréten.
Úgy tettem mintha aludtam volna és egyre közelebb hajtottam a fejem, lecsúsztam az ölébe.
Magához ölelt és simogatni kezdte a fejem.
Talán negyven éve annak, hogy ennyi szeretetet kaptam a vele töltött két nap alatt.
Már-már úgy éreztem, a sorsom játékosan megtéveszti az elmémet, hozzám küldött egy olyan nőt, akiről Én már azt hittem nem létezik.
Hasonló esetben, durva taszítást kaptam, pedig csak egy pici szeretetre vágytam.
Belém karol, figyelmes, szeretettel simogat, vajon mi jön még?
Az édes álom lágy ölében aludtam, a vágy állomásáig.
Már minden porcikám azt akarta, hogy Vele legyek egy napot.
A nyugati pályaudvartól a Margit-sziget felé vettük az irányt.
Jól ismerem Budapestet, itt voltam katona.
Ráérősen sétálva elindultunk, egy út menti bisztróba betértünk egy kávéra.
Kati kijelentette, hogy Ő fizet.
Mindenáron Én akartam fizetni, de egy határozott fellépéssel tudomásomra adta, hogy Ő egy dolgozó nő.
Elnézést kértem és mintha mi sem történt volna, megittuk a kávénkat.
Megígértem, hogy keveset beszélek a házasságomról, de már lassan tíz éve annak, hogy a rezsibe se ad pénzt a feleségem. Fél éve annak, hogy becsukja a konyhaajtót, amikor megfőzi az ebédet, és úgy ebédel, vagy elviszi otthonról, és csak késő este jön haza.
Fél éve teljesen elzárkózva élünk és semmilyen kapcsolatunk nincs.
Külsőleg egy vidám nő, de otthon megfagy a levegő körülötte.
Egy telefonhívás után úgy üvöltött Velem, mint a sakál, és olyanokat hozott felszínre, amire azt mondtam: elegem van Belőle.
Fél éve szóba se állok Vele. Ő sem akarja a kapcsolatunkat fenntartani ezért jobb is, hogy végleg különváltunk.
Megígértem többet nem beszélek róla, talán jobb lett volna, ha huszonötével ezelőtt, meg se ismertem volna, mert semmiben sem voltunk egy hullámhosszon. Csak a vita-veszekedés jellemezte az elmúlt évtizedeket, mert szerette a bonyolult kapcsolatait fenntartani és ez Nekem sosem tetszett.
Láttam ez jól esett Katinak.
/ Megjegyzem az elmúlt hét év úgy telt el, hogy ezekről nem beszéltünk, lezártnak tekintjük mindkettőnk múltját. Az életünk része volt és ezt tudomásul vesszük mindketten.
Annyit még közöltem Katival, nem vagyok féltékeny típus, csak nem szeretem a kétes kapcsolatokat. Hál’ istennek a hét év beigazolta, mindketten erre vágytunk./
Egy József Attila vers feloldotta a helyzetet, tetszett Katinak, ahogyan elmondtam.
Madarat lehetett volna Velem fogatni, annyira örültem ennek.
Kiderült olyan kedvenc költője van, akiről keveset tudok.
Olyan lelkesedéssel beszélt róla, hogy belereszkettem abba a gondolatba: Egyek vagyunk, együtt lélegzünk a világgal!
Elértünk a hídhoz.
Vágyaink, álmaink a látvány illusztrálásában most egyre erősebben fonódott össze.
A lelkünket már összekapcsolta Buda és Pest.
Életemben először éreztem azt, hogy olyan nővel vagyok, akiről eddig csak álmodoztam.
A Moszkva-téren álltunk és a hegyre néztünk.
- Felmegyünk gyalog?
- Ha felviszel?!- volt a kérdés felelet, Kati kérdésére.
- Felviszlek!- volt rá a határozott válasz.
Napok óta fájt a lábam, Kati ezt tudta, tisztában volt azzal, mire vállalkozik.
Félútig bírtam, aztán kezdtem egyre nehezebben járni.
Kati belém karolt, erős kéz fogott magához és vitt a hegyre föl egészen a Halász-bástyáig.
Időnként megálltunk és egy-egy szép vers elmondásával kedveskedtem.
Ott álltunk az Üvegpalota előtt. A téren árusok kínálták a portékájukat. M i a látványtól elmélázva álltunk, amikor a fülembe súgta valaki.
- Egy mezei csokor! Adja oda a feleségének, rendkívüli asszony lehet, láttam, ahogyan feljöttek.
Hátrafordultam az idős asszony már a virágai mögött állt és mosolyogva integetett.
Zsebemre mutattam, határozott nemet mutatott.
Katinak átnyújtottam a kis-csokrot, Ő,az ámulattól szólni sem tudott.
Fülébe súgtam egy pillanatra, elmegyek. Odamentem a kissé odébb muzsikáló zenészekhez és megkértem arra, hogy amikor arra járunk, húzzák el, a Van egy szőke asszony-nótát.
Megegyeztünk és Én visszamentem a Katihoz.
Eltereltem a figyelmét, gyönyörködtünk a látványban és sétálva elindultunk a zenészek felé.
Amikor odaértünk, felcsendült a nóta.
Megálltunk, és Én tiszta szívből, énekeltem a nótát, miközben fogtam a kezét, és csókjaimmal halmoztam el.
Láttam rajta a meghatottságot, megsimogatta az arcom, csak annyit mondott:- Köszönöm!
Akkor úgy éreztem, még ilyen helyzetben sosem voltam.
Megértettem huszonnégy óra leforgása alatt annyi minden másképpen történik.
Sokszor voltam szerelmes, számtalanszor adtam virágot egy-egy hölgynek, de most minden másképpen történik. Az érzelemre, érzelmes válaszok jönnek, spontán, nem látni benne a szerepjátszást.
Megfogtuk egymás kezét, némán szótlanul elindultunk a hegyről a Duna partra.
Időnként egymásra néztünk, és mindketten éreztük valami csodálatosan szép és jó kapcsolat indult útjára, életünk hátralévő részére.
Filmként pergett előttem, a vacsora, a szeretkezés, a vágyódó ölelkezés.
Tökéletesen összeillünk, gondoltam magamban, miközben leértünk a partra és egy villamosnak az útjába kerültünk.
Átmentünk a túlsó oldalra, onnan, a rakparton, a Margit-híd felé vettük az irányt.
A Duna vízszintje nagyon alacsonyan állt. Sosem láttam ebben az állapotban.
Lementünk addig, amíg a lábunkat nem lógathattuk a vízbe.
Kati, mint egy jó háziasszony, kicsomagolta a szendvicseket: amit hoztunk magunkkal és ettünk, megosztva a hattyúkkal az elemózsiát.
Sok mindenről beszéltünk, szinte mindenben azonos szinten voltunk.
Rácsodálkoztunk az órára, de elhatároztuk, a Margit szigetre még el kell mennünk.
Már nagyon fájtak a lábaim, Kati szorosan belém karolt és vitt segítőkészen, föl a hídra, onnan a szigetre. Kitartóan mentünk, célunk a szökőkút közelsége volt. A vízsugarak tánca a zene ritmusára emelkedtek. Fantasztikus élményben volt részünk. Meg akartam kérdezni szereti-e a komolyzenét, de elég volt ránézni, és megértettem, Ő is szereti.
Mindketten szeretjük azt, amit hallgatunk, a nagy nevek műveiben és életükben otthonosan mozgunk és szeretjük Őket.
Ma is kellemesen kikapcsolódunk egy-egy nagyopera nézésével-hallgatásával.
A vonat indulásához kötve voltunk, az idő elszaladt, úgy tűnt, röpke pillanat volt, de életünk meghatározó része lett.
A valóságban, a való világgal nem tudtuk elfogadtatni, hogy eddig abszolút nem ismertük egymást. Mi is beláttuk, ez egy meseszerű történet, amikor két ember érzelmileg tökéletesen megtalálja a párját.
Több mint egy évig voltunk úgy, hogy időt adtunk a családunknak.
Nem tudták elfogadni, ekkor már úgy éreztük, mi együtt akarunk élni a nap minden percében. Összeköltöztünk.
Ma is azt mondom: Életem legszebb ajándékaként kaptam meg azt a hölgyet, akit az álmaimban kerestem.
Kecskemét.2014.szeptember 24

A cikket írta: Francy Godhy

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Feri,

örülök, hogy egymásra találtatok!

Barátsággal. Yolla

megtekintés Válasz erre: Francy Godhy

Köszönjük szépen!
Kedvencünk, a Szécsi Pali!

:-) Örülök neki! És tudod, nem hiába tetted fel ezt a visszaemlékezést, mert bennem is felhozott sok régi, már-már elfelejtett emlékeket. Volt abban sok szép is, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. De ti Katival majd emlékeztettek rá, legalábbis remélem..

Pussz, és további szép "gyertyafényes" estét! :-)

Éva
Köszönjük szépen!
Kedvencünk, a Szécsi Pali!

megtekintés Válasz erre: Francy Godhy

Kedves Éva!

Nagyon szépen köszönöm!
Megtiszteltél azzal, hogy elolvastad az írásom.
Köszönöm a kedves szavaid.
Mindenképpen elakarom mondani: ma hét éve, hogy először találkoztam a feleségemmel, Katival.
Minden napunk ünnepnap, de a mai, különösen az.
Az ünnepi vacsorához készülődünk éppen, közben hallgatjuk a közösen írt dalunkat /a youtube-n megtalálható/, egy-egy írásunkat olvassuk fel egymásnak, az eltelt hét szépséges éveinkből.
A dal címe: Úgy sír a két szemem
Tisztelettel, szeretettel,
Francy Godhy
Gondi Ferenc
A nevet, egy professzor iránt érzett tiszteletből adódóan találtuk ki, Kathy-val,
feladva a születési nevemet, nevünket.

Kedves Feri és Kati!

Évfordulótok alkalmából küldöm ezt a dalt..

https://www.youtube.com/watch?v=ndOV4lbZqfM

Sok szeretettel:

Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ferenc!

Nagyon szép történetet osztottál meg velünk, melyet szívből köszönök.
Egymásra találásotok valóban mesés, és azt kívánom tartson össze benneteket egymásnak ez az élet szeretetben, egészségben.

Üdvözlettel,

Éva

Kedves Éva!

Nagyon szépen köszönöm!
Megtiszteltél azzal, hogy elolvastad az írásom.
Köszönöm a kedves szavaid.
Mindenképpen elakarom mondani: ma hét éve, hogy először találkoztam a feleségemmel, Katival.
Minden napunk ünnepnap, de a mai, különösen az.
Az ünnepi vacsorához készülődünk éppen, közben hallgatjuk a közösen írt dalunkat /a youtube-n megtalálható/, egy-egy írásunkat olvassuk fel egymásnak, az eltelt hét szépséges éveinkből.
A dal címe: Úgy sír a két szemem
Tisztelettel, szeretettel,
Francy Godhy
Gondi Ferenc
A nevet, egy professzor iránt érzett tiszteletből adódóan találtuk ki, Kathy-val,
feladva a születési nevemet, nevünket.
Kedves Ferenc!

Nagyon szép történetet osztottál meg velünk, melyet szívből köszönök.
Egymásra találásotok valóban mesés, és azt kívánom tartson össze benneteket egymásnak ez az élet szeretetben, egészségben.

Üdvözlettel,

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: