Haggis
Látogatók száma: 44
Csináljunk haggist. Nagyon egyszerű, megy az a panelban is, a 7. emeleten. Először is öljünk le, és belezzünk ki egy birkát. A bőrét dobjuk el, mert sok vele a macera, mielőtt odateríthetnénk az ágy elé. A teljesítményt nem javítja, viszont elég büdös. Vegyük ki a birka gyomrát, az igényesebbek meg is moshatják kívül-belül. Vágjuk apró darabokra a májat, szívet ás tüdőt, csapjunk hozzá egy kis egészséges faggyút a vesetájékról, hagymát, borsot és zablisztet, ebből egy olyan katyvasz lesz, ami távolról a májas hurkára emlékeztet. Töltsük bele a gyomorba, kötözzük el a két végét, és főzzük meg.
Jó étel ez annak, aki szereti a birka belsejét. A skótok mindenesetre mértéktelenül büszkék rá, nem tudják elviselni, ha a hülye angolok felhívják a figyelmüket, hogy a legrégebbi haggis-recept Angliából származik, és 1615-ben körmölték vala pergamenre; sőt már a még hülyébb rómaiak is beletöltöttek mindenfélét a birka gyomrába meg a beleibe. Meg is ették, amikor éppen nem jutottak rinocérosz velőhöz vagy pávanyelvhez. Ezen nem is csodálkozunk, ha meggondoljuk, mi mindent összeittak már a menetrendszerű hétvégi orgiák előtt. Van az az alkoholmennyiség, amikor már mindegy, hogy haggis vagy darupecsenye garumszószban.
Előbb persze megkóstoltatták a lustább rabszolgákkal. Aztán, ha az urak is túlélték, a maradékot megkaphatták a kutyák.
Igazi skót nem hisz ezekben a legendákban. A haggis nemzeti étel, hogy ne mondjam, kaledónikum. Legalább ilyen büszkék Robert Burns-re, aki feltalálta a skót szavakkal kevert angol nyelvet, amit ma már a filológusok is csak nyomokban értenek. Burns-nek az volt a másik specialitása, hogy mindent megverselt, ami tetszett neki: egér, tetű, kerek sapka vagy haggis, teljesen mindegy volt neki. A haggis-himnusz annyira belopta magát a skót gyomrokba, hogy a nemzeti költőjük emléknapján, január 25-én nagy ünnepi vacsorákat rendeznek. Skót dudások szolgáltatják a zenét, folyik a skót viszki, haggist esznek répával és krumplival, és persze a himnusz sem maradhat el:
Pofád vidám, csinos, kerek,
A hurkanép vezére vagy.
Először is, foglalj helyet,
Pocak, pacal vagy agg belek,
Olyan hosszú legyen kegyed,
Miként a bal karom...
A költemény még sokáig folytatódik, és előbb-utóbb szükség lesz az ünneplők jobb karjára is.
Nem semmi bepuszilni egy egész haggist.
Az angolok, akik ugye, Skóciából nézve mind hülyék, sosem mulasztották el az idétlen vicceket, különös tekintettel a birkagyomor és a skótok közötti bizalmas kapcsolatra. Egyszer aztán, úgy a 19. század elején, a derék felföldiek megunták az élcelődést, és elárulták a szomszédjaiknak, hogy a haggis nem is az, ami. A zord északi tájon valódi, hamisítatlan haggis madarak élnek, és az életük fő célja az, hogy minél hamarabb átengedjék a testüket azoknak, akik január 25-én (is) lakomáznak. Többféle haggis madár van, ezek alkatrészeit kell a megfelelő arányban keverni, akkor lesz a kisgömböc igazán finom.
A hülye angolok természetesen elhitték, és mivel nagy sportemberek, rögtön azt kérdezték, hol lehetne puskavégre kapni ezeket a szárnyasokat? (Az angol nyelvben a sportsman eredetileg vadászt jelent; a hunter viszont nagyon alantas foglalkozás, úri ember (gentle manus) csak arra a célra használja őket, mint a sólymokat vagy a kopókat.) A skótok elmagyarázták, hogy ez nehéz ügy lesz, mert az egyik fajta, az alacsonyan repülő olyan gyors, hogy azt egy nem-skót meg sem pillanthatja. A másik fajta a balra tartós, ennek a bal lába sokkal rövidebb, mint a jobb. Ez arra jó, hogy a meredek lejtőn is kényelmesen meg tudjon állni. Féloldalassága miatt azonban erősen balra húz, ezért ha nem vigyáz, mindig csak körbe-körbe járkál, és végül mghal éhen. A vadászati idény nagyon rövid, pár nap január végén, amikor olyan hideg van a Feföldön, hogy normális ember ki se dugja az orrát a jól fűtött kocsmából.
A vadászat elképzelhetetlen a káprázatos skót dudák nélkül. A dudaszó a párzó madarak harci kiáltásait utánozza. A haggis odarepül a vadászatra kirendelt dudáshoz, és csapdába esik.
Végül mégsem lett sikeres a haggisvadászat, mert az angolokat sokkal jobban érdekelték az egyéb dudák, azt se bánták, ha azokat birkatüdő helyett szilikonnal töltötték fel.
Ma már minden turistacsalogató helyen lehet vásárolni haggis madarakat, vagyis nem kell flnünk attól, hogy a romantikus Felföldről szuvenír nélkül érkezünk haza.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér
Asszem, továbbra is jó nekem a hagyományos magyar konyha :D lehet, hogy unalmas vagyok, de Isten biza', ha fizetnének érte sem enném meg az ilyesmit.
Pussz,
Tündér
És a disznósajt?
a disznósajtba valót tudtommal nem szokás ledarálni, abban nagyobb darabok vannak. és persze a haggis birkából van. bár madár = madár.