Hihetetlen mese.
Látogatók száma: 68
A mese, mert én annak tartom, az időben történt, úgy az 1900-as évek valamelyikében, amikor még az emberek megálltak beszélgetni, mert senki nem rohant sehova.
Nos, a történet szereplői az útközepén álldogáltak, éppen az aznapi ebédfőzést beszélték meg, kinek mit sikerül a szűkös pénztárca mellett az asztalra tenni. Így tettek mindennap, mert a szegénység is bölcsességgel töltötte el őket, tudták, hogy egymástól is lehet apró ötleteket eltanulni, meg, ha éppen valaki híllyával volt egy bögre lisztnek, cukornak, csak átmentek a szomszédba, mert tudták a másikra bizton lehet számítani.
Nagyban folyt a beszélgetés, amikor sietve közelített feléjük egy másik asszony, gondolták, ma bővül a társaság.
Nem így történt. Egy „aggyonisten” után már sietett is tovább.
- Hová-hová szomszédasszony ilyen nagy sebbel-lobbal – tudakolták az egybegyűltek.
- Sietek a lányomhoz, már reggel mondta, mit akar főzni, de nem biztos benne, hogy meg tudja csinálni, pedig nem nagy valami, megyek, megcsinálom helyette. Ezek a mai fiatalok semmire se jók.
Majd lekicsinylően legyintett egyet.
A beszélgetős társaság összenézett és nem túl kedvesen egyikőjük megjegyezte. – Az ő gyereke, ő nevelte, mégsem illendő így kibeszélni, még ha igaza is van.
Évtizedek múltak el, a régi generáció kihalt, de valami folytán a történet egyszer újból előkerült. A már megöregedett „lánynak”, a fülébe jutott, amit annak idején az anyja róla mondott. Haragja az égig szállt, felmentést keresve szülőjének, a hír tudóját pedig a földig átkozta.
Mindig értetlenség vette körül, kitöréseit senki nem értette, amikor felemlegette a számára kínos esetet, hiszen az annyira régen történt, esetleg igaz sem volt.
Az is lehet, hogy az anya kötődött görcsösen gyermekéhez és nem tudta elfogadni, hogy az már felnőtt, nem az, akiről még mindig neki kell gondoskodnia és ennek megfelelően is kezelte.
Halála mennyire viselte meg családját erről senki sem beszélt.
A „lány” kiegyensúlyozott, úgymond boldog családban él szerettei körében, bár egy unokájával igen furcsa a kapcsolata.
Akik a lélekvándorlásban hisznek, azok úgy vélik az asszony és unokája kötődése láttán; az asszony anyjának lelke újra leszületett a földre, de csak azért, hogy élete végéig a gyermeke mellett legyen.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez a mese némi tanulságul szolgál még gyakorló, egyedülálló, felnőtt gyermekével élő anya számára is... mégpedig, hogy soha ne mondj rosszat a gyerekedre, mégoly éretlen is bizonyos feladatokra... mert egyszer visszaüthet...
*
Nekem egyszer valaki felhívta a figyelmemet, azóta sem felejtettem el, de néha mégis beleesek a hibába... mégpedig az "ily módon"... Nem hiszed el, de nekem fel sem tűnt, amikor így írtam: íj módon történik valami... Még belegondolni is szörnyű volt a felismerés, hogy észre se vettem...
Javaslom: ha valaki éppen "híjával" volt egy bögre lisztnek,... az ne cicózzon! Kérjen a szomszédtól! :-)))
Puszi
Szerintem egy szülő a gyerekét mindig felmenti bármi történjen, és mások előtt biztos nem mond róla rosszat, legalábbis, mint a fentebb mesében, biztosan nem.
Nincs jobb dolog a világon egy jó szomszédnál ... :)
puszi