újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Időzavar (folytatás .4)

Látogatók száma: 57

VIII.

A pokol kapujában. Ezzel a címmel reklámoztak valami új mozifilmet. Lehet meg kéne lesni, mielőtt találkozom Ahimmal. Mert találkozom. Azt mondta hétvégén nem „dolgoznak”, de ugorjak be az étterembe és bemutat a családnak. Családnak. Elég gagyi keresztapás koppintás. Arra számítok, hogy lesz egy jó nagy asztal, húsleves meg rántott hús és majd megy a sztorizgatás nagyapa katonaéveiről. Hát nem.
Hátulról mentem be az étterembe, egyből a dohányzó részbe érve. A fejesek sehol. Sőt! Senki sincs sehol. Üres az egész placc, pedig szombat dél van. A konyhások, felszolgálók mind unott pofával támasztják a falat és várnak. Ahim egyszer csak megjelenik. Vigyorog, mint mindig. Azt mondja, már várnak. Na bakker. Mintha a kivégzésemre jönnék. Folyik rólam a víz, de bólintok. Széthúzott egy bársony függönyt, ami egy lépcsőt takart. Láttam már korábban is, de azt hittem csupán az irodák, meg ilyenek vannak fenn. Hát végül is igazam volt.
Fenn volt egy nagy párnás ajtó. Hangszigetelt, golyóálló, tűzvédelmi meg minden. Baromi nagy volt na. Idegeneknek belépni tilos! felirat lógott rajta. Na itt az idő elhúzni, de nem. Benyitottunk. Hát ami ott volt. Beszartam. Nem vicc.
Képzelj el egy hatalmas termet. Minden vörös volt. A fal, a padlószőnyeg. Minden. Remélem nem ezzel akarták álcázni a vért. Nagyon paráztam. A hely tele bőrfotelekkel, kártya asztalokkal és füsttel. Vágni lehet a füstöt. A falak teli festményekkel, de nem a kortársak munkáival. Művészi összhatást nyújtanak. A hely se semmi, de az emberektől tényleg frászt kaptam. Szombat dél van! A hely meg teli volt öltönyös faszikkal, öregek, fiatalok egyaránt. Mindenki ordítozott a másikkal.
Elvezettek egy asztal mellett. Épp pókereztek. Az egyik tag odahívott magához egy lányt. Lányok álltak a falnál. Üveges tekintettel, érzéketlen bábuknak tűntek. Szóval a tag csettintett és a kis csaj már térdelt is elé. Ott helyben leszopta. A fószer közben játszott, majd adott a lánynak egy all in-t. Eddig azt hittem ilyen csak a filmekben van. Ahim egy, a terem végében álló sarokkanapéhoz vezetett. Ott ült valami aggastyán és a „kutyáival” játszott. Ostábláztak talán, nem ismerem a játékot. Amikor odaértünk mind egyszerre néztek fel. Elkezdtek törökül kiabálni. Istenem húzzunk már innen! A lábam nem engedelmeskedett, maradtam.
Ahim fordított. Azt mondták üljünk le. Hát én leültem. Mertem volna mást csinálni. A nagyfőnök rám nézett és elkezdett magyarázni. Bólogattam, helyeseltem. Lövésem sincs miről beszélt, de csettintett egy csajnak, odasúgott valamit és pár perc múlva megjelent Ezmera. Egy ezüst tálcát tett az asztalra, majd odaült a nagyfőnökhöz. A tálca tele volt porral. Már sejtem mire bólogattam olyan hevesen. Ahim ezt nem tartotta fontosnak megemlíteni. Nagyfőnök kapta a brifkóját és előhúzott egy kártyát. Elkezdte szétosztani az adagokat. Celal. Ennyit bírtam leolvasni a kártyáról. Mikor befejezte hátradőlt és üvöltött valamit. A kopói egyből ugrottak. Az egész bagázs egyesével hajolt a tálca fölé. Egy csík maradt. Mind engem néztek. Baszottul nem akartam szétcsúszni egy ilyen helyen. Mondtam Ahimnak, hogy fordítson:
- Józanul akarok tárgyalni – Celal hosszasan bámult majd bólintott. Megúsztam. Ezmera az asztal fölé hajolt és felszívta az utolsó csíkot, majd elment a tálcával.
Celal és Ahim percekig beszéltek. Valószínűleg rólam. Baromira idegesített, hogy nem értem őket, de mit csinálhattam volna? Vágjak közbe, hogy „hahó én is itt vagyok”? Nem. Inkább igyekeztem leszorítani a kezem. Remegett az egész testem.
Celal végül felém fordult. Elővett egy kést és az asztalra csapta. Gyilkos tekintettel kezdett magyarázni.
- Két dolog – fordította Ahim – Első. Ha a lányomhoz nyúlsz, levágom a pöcsödet! Második. Ha átbaszol, bújj el!
- Fasza – ennyit bírtam mondani. Az öreg mosolyogva dőlt hátra. Mondtam Ahimnak, hogy ha nincs más, akkor húzzunk a picsába, mert teljesen kész vagyok. Csak vigyorgott rajtam, de érezte, hogy nem viccelek, így egy-két búcsú ölelés meg „Üdv a családban” szarság után végre leléptünk.
Visszamentünk az étterembe ebédelni. Nekem egy falat se ment le a torkomon. Ahim mondta, hogy ne parázzak, szerinte bír az öreg. Mi lett volna, ha nem? Mindegy. Megbeszéltük, hogy este bemutat a kollégáknak, és elmegyünk mulatni, hogy átessek a tűzkeresztségen. Előre féltem, de hát mit csináljak? Kellett a pénz.
Hazamentem és miután rájöttem, hogy van még durván nyolc órám a találkáig, hát betéptem. Szétestem a kanapémon. Itt lehet. Itt nem ver agyon egy kopasz török se. Legalább is ebben reménykedtem.
Este a nyugatinál találkoztunk Ahimmal. Kérdeztem, hogy mi a terv. Annyit mondott, hogy türelem. Egyszer csak megállt a járdánál egy fekete BMW. Ahim már benn is ült. Bazdmeg. Ez már csak jobb lesz. Én is beültem. Öten voltunk. Állt a füst a kocsiban is. Téptek. Esküszöm, ha nincs bennem a gyomorideg még élveztem is volna. Mászkáltunk a belvárosba egy pár ciginyit, aztán megálltunk valami lepukkant helyen. A sofőr kiszállt hugyozni. Az anyósülésen ülő tag meg észrevett egy csövest. Kiszállt és agyonrugdosta. Közbe röhögött. Hát ez nagyon para. Mikor visszaértek, hősként ünnepelték a tagot. Én meg csak ültem.
Felmentünk az egyik tag kérójára. Úgy tűnt ő az elosztó, mert volt nála egy rakat kokós zsák. Az asztalán már kisebb csomagokra osztva pihent az „áru”. Hozzám vágtak párat, és mondták, hogy keddre hozzam a kest. Aztán egyet felbontottak. Brifkó, kártya, osztás. Öt csík, fejenként egy. Sose kokainoztam. Volt egy határ.
Volt.
Meséltek a helyekről és az emberekről. Mondták, hogy eleinte lesz velem valaki – Ahim - , aki majd segít beletanulni. Igazándiból egész jó arcnak tűntek. Leszámítva a tagot az anyósülésről. Ő végig engem stírölt. Nem tetszettem neki. Nem baj. Ez kölcsönös volt.
Eltelt húsz perc. Teljesen kiütött ez a szar. Csak ültem és néztem az embereket. Minden olyan más volt. Laza és szabad. Nem paráztam semmin. Rég éreztem ilyet. Vagy sose, nem tudom. A többiek is kidőltek, de gyakorlottabbak voltak nálam. Ők azért még képben voltak. Én teljesen magamba zuhantam. Egy idő után eltűnt a nagy harmónia és izzadni kezdtem mint a ló. Rám tört a józan ész és elakartam pucolni. Vissza az egész. Tekertek egy füves cigit. Nem mondhattam nemet. Nekik nem. Ez visszarántott. Újra ott voltam, ahol senki se bánt. Totál ki voltam. Kokaint fogok árulni. És akkor mi van? Dolgozzam szarrá magam, a nagy lófaszért, mint ahogy a szüleim tették? Kapjak két zsömlére való nyugdíjat? Hát nem. Mindenki bekaphatja. Felpörögtem. Mondtam a srácoknak, hogy csinálni kell valamit. Visszaültünk a kocsiba és elhúztunk. Az egyik tag szétosztott valami ruhafélét. Mondta, hogy vegyük fel. Símaszk. Ez durva lesz. Leszartam, nem volt megállás. Hajnali egy lehetett. Megálltunk egy ékszerésznél. Kiszálltunk és a fickó az anyósülésről kivett a csomagtartóból valami vasrudat. Én csak álltam és néztem. A csávó lendít és bekúrja az üveget. Kipucolják a kirakatot és már a kocsiból szólnak, hogy szálljak már be, amikor feltűnik egy zsebóra. Nekem ez kell. Elvettem és már szálltam is be a kocsiba. Már rég elpucoltunk, amikor meghallottuk a szirénákat. Rendőrség. Röhög a vakbelem. Visszamentünk a kéróra és szétosztottuk a cuccot. Nekem csak az óra kellett, a többit leszartam. Hozzám vágtak ötvenezret, a részem jeléül. Elfogadtam.
Nyílt egy újabb csomag. Brifkó, kártya, osztás. Ez kiütött. A mosdóban hányva végképp elszállt a kép.

Másnap hazavittek. Na ez az, amit nem kellett volna. Mikor kiszálltam, Amin mondta, hogy pihenjem ki magam. Hétfőn kezdünk. Bólogattam, helyeseltem. Nekem minden mindegy volt. Elég szarul voltam. Kb semmire se emlékeztem a kokó után.
Felmentem, lezuhanyoztam és bevágódtam az ágyba. Rettentő szarul aludtam. Álmomban az esőben fekve rohadtam a macskaköveken. A vérem az esővel mosódott össze és néptelen volt a világ. Senki se segített. Én meg csak üvöltöttem. Felriadtam. Egy női kéz simogatott. Anna hazajött, minden rendben lesz. Mikor felnéztem Ezmera macskaszemei néztek vissza. Mi a szent szar?! Meztelenül feküdtünk. Fogalmam sincs, hogy került oda. De ott volt és ez a lényeg. Tudtam, hogy végem van ha Celal megtudja.
- Jó reggelt álomszuszék. Kemény volt az este? – kérdezte Ezmera. Kibújtam az öleléséből.
- Mit keresel itt?
- Ne légy ilyen udvariatlan.
- Mit keresel itt?! – üvöltöttem – Egyáltalán, hogy a picsába jutottál be?! – tudtam, hogy ez már nem játék. Itt most nem Juditkáról van szó, vagy anyámról. Ez most halálosan komoly. Ezmera szemei összeszűkültek.
- Vagy úgy. Remélem tudod, hogy véged van. Apám kinyír ha megtudja...
- Mit?! Mégis mi a faszt tud meg az apád?! Hozzád se nyúltam! – teljesen kiborultam.
- Szerintem viszont igen. Mit gondolsz, kinek fog hinni? – rám kacagott és elkezdett öltözni.
- Na takarodj innen a jó büdös francba! – fogtam a csajt meg a holmijait és kidobtam a lakásból. Az ablakon kellett volna.
Nagyon ideges voltam. Teljesen felborult az életem. Ahogy visszamentem a nappaliba, fogtam és lesöpörtem mindent az asztalról. Földhöz vágtam a monitort és csak álltam. Mi lesz most velem? MI A FENÉT CSINÁLTAM?! Eldöntöttem, holnap véget vetek a dolognak.

IX.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki ráült a csengőmre. Felkaptam a köntösöm és kinyitottam. Ahim félrelökve rohant be a szobába.
- Mi a franc volt tegnap? Mindenki téged akar! – üvöltötte, fel-alá járkálva a nappalimban. Rágyújtottam egy cigire, megkínáltam őt is, de azt mondta nem dohányzik. Érzed az iróniát?
- Semmi. Arra ébredtem, hogy az a kis csitri ott fekszik mellettem. Aztán mikor mondtam, hogy húzzon a picsába, akkor besértődött és az apjával fenyegetőzött. De te honnan tudsz erről?
- Hogy honnan? Onnan apukám, hogy az egész étterem rólad beszél. Hogy megerőszakoltad Ezmerát!
- Mi a bánatról beszélsz? Hogy én megerőszakoltam? Hozzá se nyúltam bakker!
- Az egy dolog. Ő ezt mondta Celalnak és ez a lényeg. Ki fognak nyírni. Ezt el kell intéznünk.
- Jó és mégis hogyan?! Menjek be és majd tolmácsolod, hogy „nem kedves apuka, nem keféltem meg a lányod”? Vagy mégis hogy gondoltad?!
- Jó, igazad van. Nyugodjunk meg. Nincs egy cigid? – gyorsan változnak a dolgok. Rágyújtott és folytatta – Figyelj, majd én elintézem, te meg húzd meg magad. Megértettél? Ki se lépj ebből a kurva lakásból!
- Isten vagy – hálálkodtam – Viszont van még egy dolog. Ezt a kokós bizniszt, ezt hanyagoljuk. Itt a cuccod – mondtam, majd visszaadtam a kis csomagokat.
- Ebben egyetértünk. Jobb ha nem is nagyon jársz még az étterem környékére sem. De most komolyan. Azért jó volt a tegnap este mi? – mondta azzal a hülye vigyorral a képén. Ez nem százas.
Mondta, hogy majd ír, hogy hogy sikerült a védőbeszéd, aztán lelépett. Otthon voltam egyedül és eléggé féltem. Jó nagy kése volt ennek a Celalnak. Meg aztán mégiscsak a férfiasságomról volt szó. Úgy voltam vele, hogy úgy se élek már sokáig, szóval azt a kicsit még élvezzük ki. Leittam magam a sárga földig. Jámbor persze nem tétlenkedett, szorgalmasan összeszarta az egész lakást, de még nem jött el a pillanat, hogy én ezzel foglalkozzak.
A kanapén cigizgetek, mikor jön egy sms. „Nem jött be, Ahim”. Basszameg! Egyből kijózanultam. Kerestem a bőröndöket, belehajigáltam egy-két cuccot, felöltöztem és már indultam volna, mikor csöngettek az ajtón. Irénke volt az. Hozott valami levest, mert reggel látta, hogy nem vagyok a toppon. Kedves kis nyugdíjas, de most elzavartam a fenébe. Más dolgom volt. Összeszedtem még az irataim, a tegnapi pénzt, az órát, felkaptam a zakóm és... Megint csengetnek. Irénke néni hagyjon már a...
- Nyisd ki az ajtót te szarházi! Tudjuk, hogy odabent vagy!
Belenéztem a kukucskálóba és láttam, hogy Celal egyik kopója és a figura az anyósülésről jött látogatóba. Teljesen kiborultam. Már-már azon agyaltam, hogy kiugrom az ablakon, de végül elvetettem. Nem. Nem csináltam semmit, ártatlan vagyok. Megbeszéljük. Már nyitottam volna az ajtót, mikor valamelyik állat berúgta és pont fejbe talált vele. Elkenődtem a padlón, mint egy krumplis zsák. Bejöttek, felállítottak és belöktek a nappaliba. Talán, hogy több helyük legyen vagy nem tudom. Ott aztán kaptam egy orrost a kutyától. Elkezdett ömleni a vér az orromból. Mindjárt itt a vég, akkor legalább legyünk stílusosak!
- Ennyit tudsz – nyögtem és a kopó felé köptem. Kaptam a következőt – Ez minden, te kis szolga?! – erre gyomron vágott. Elvágódtam és nem kaptam levegőt. Felálltam, erre a tegnapi csóka, a tegnapi rúddal bordán vágott. Na az rohadtul fájt. Azt hittem ott döglöm meg, de komolyan. Kelj fel te puhapöcs! – mondtam magamnak. Keltem is. Rávigyorogtam a csókára a gyönyörű véres fogaimmal. Erre odavágott még egyet, aztán még egyet, aztán még e... Elájultam.
A padlón fekve tértem magamhoz és egyszerűen mindenem fájt. Fájt maga a létezés. Könyörögtem, hogy valaki lőjön fejbe, mert nem bírom tovább. Egyedül voltam. Senki se hallott és sötét volt. Annára gondoltam. Fáztam...

A cikket írta: blasius

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Bianka

Összekutyultad a részeket.

A végére jól belejöttél itt (ennél a résznél).
A köv. X-ben viszont nem kell megismételni, h. mi történt ebben a részben, mert, oké, h. ő kómás, de mi meg már olvastuk.:)

Nem. Pont ez a lényeg. Úgy terveztem, h a x. az v. után jön. és utána a többi. Így most ezt elég macerás elmagyarázni, de ha egybefüggően látnád az írást, akkor értenéd. Mondjuk persze így is értheted:D
Összekutyultad a részeket.

A végére jól belejöttél itt (ennél a résznél).
A köv. X-ben viszont nem kell megismételni, h. mi történt ebben a részben, mert, oké, h. ő kómás, de mi meg már olvastuk.:)
Szia Blas!!!
Ez nagyon izgi volt, már olvasnám a folytatást, de minél hamarabb!!
Üdv: Angel

megtekintés Válasz erre: blasius

Upsz. Most tűnt fel, hogy XI. lett a IX-ből. Elnézést, ez lehet kicsit bekavarhatott az olvasásnál:D

B.

értelemszerűen folytattam :)
Upsz. Most tűnt fel, hogy XI. lett a IX-ből. Elnézést, ez lehet kicsit bekavarhatott az olvasásnál:D

B.
Szia!

Remélem mihamarabb folytatod, mert tövig rágom a körmeim úgy izgulok a fickóért. Simán kinézném belőled, mint íróból, hogy itt most vége és kinyírod a főhősünket, de mivel azt írtad, terveid vannak a sztorival, feltételezem, hogy azért most még nem hal meg, és Anna is visszamegy hozzá.

Várom a folytatást.

Üdv, Zsizsik
Szia Blasius!

A vége, az olyan emberi volt. Ott azon a ponton, a földön fekve kezdtem sajnálni a fickót! Rossz lehetett neki...

Pussz,
Éva
 
Jó vagy Blasi!

Olyan szemléletesen írtad le, hogy már nekem is remegett a gyomrom és éreztem minden ütést....éreztem Jámbor elhagyott piramisainak ,,illatát"... :-)


pusz
Juli :))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: