újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Időzavar (folytatás)

Látogatók száma: 74

IV.

Reggel elkísértem Annát az egyetemre. Igazi filmbe illő, kéz a kézben dolog volt. Tudok én úriember lenni ha akarok, de az elég ritkás. Juditkával délre beszéltem meg a találkozót és addig még volt három és fél órám. Kibuszoztam a Duna partra, vettem egy kávét és ledőltem a rakpart lépcsőire. Imádok itt henyélni. Itt szoktam nagyokat gondolkozni. Maradt még nálam egy kis cucc. Ilyenkor mindig égeti a zsebem. Megtekertem és rágyújtottam. Közben Anna járt a fejemben. Fura csajszi. Mármint az én szemszögemből. Céltudatos, kitartó, racionális lány. Túl sokat agyal. Mikor megkérdezem, mikor fog élni, csak annyit mond, hogy rengeteg időnk van még. Honnan tudja?
Ezzel szemben ő állandóan azzal nyaggat, hogy mért nem kezdek végre valamit az életemmel. Neki az írás csak hobbi. Szórakozás. Lehet, hogy igaza van. Lusta ember vagyok. Kipróbáltam én már sok mindent, de nem igazán tetszettek. Föladtam. Férfiasan bevallom feladtam az első nehézségnél. Ez biztos hülyeség, de valahogy úgy érzem a jó Isten nem rendelt el nekem valami hosszú pályafutást ezen a világon, ezért próbálok élni. Élni, úgy igazán. Anna ezt nem érti. Ezt senki sem érti. Én sem. Csak csinálom.
Kezdek rohadtul magamba fordulni. Nem jó egyedül szívni. Minden olyan lehangoló. Ott ülök és nézem azt a rohadt vizet, ahogy elfolyik előttem és még csak rám se bagózik. Pedig én itt igen is nagy dolgokról beszélek. Semmi. Nem hatja meg. Teljesen kivagyok. Nem tudom meddig bírom még ezt így.
Emlékszel arra az Armanis köcsögre? Az se él igazán. Minden este puccos étterembe jár, puccos puncit dug, de ennyi. Semmi több. Kurva jól eljátssza, hogy él. Kicsit elvesztem a gondolataimban. Öregszem. Fenét, csak péntek reggel van és már be vagyok tépve. Nem jó ez így. Vagy hát a franc tudja.
Tudod mi az amitől egy pillanat alatt kijózanodom? Amikor megjön a yard. Mint most. Ketten vannak, még elég messze, de látom, hogy felém jönnek. Fogom a cuccaim és már húzok is a francba. Tudod kinek hiányzik a majréjuk. Nem foglalkoznak velem. Örülnek, hogy elhúzok. Gondolom nincs kedvük jelentést írni. Nekem se lenne. Mindegy.
Fél tizenegy van. Hogy repül az idő? Húzok Juditkához. Direkt kinyomtattam, amivel eddig elkészültem, hogy drámaian az asztalára dobhassam és játsszam a nagymenőt. Szeretek játszani. Jó egy kicsit kibújni a saját bőrünkből. Az emberek olyan hülyén néznek rám. Mármint most, nem úgy általában. Csak most vettem észre hogy napszemüvegben lófrálok a metrón. Ők nem tudják mért, lehet jobb is.
Pontosan tizenegy ötvenötre értem Juditka irodájához. A kortárs titkárnő azt mondta foglaljak helyet mert vannak benn. Hát jó. Tovább nézegettem a takonyrajzokat és már már rájöttem volna a művészi mivoltukra amikor nyílt az ajtó. Bocs kortárs festők, ez nekünk nem megy. Mikor megfordultam azt hittem szétbasz az ideg. Na ki járt Juditkánál? Na ki? Az a féreg Konrád. Mercy boque így, mercy boque úgy. Majdnem szétfolyt a csávó. Én nem tudok franciául. Apám a XIII. kerületből, anyám meg Újpestről jött. Képzelheted, hogy mennyi arisztokrata vér szorult belém. Kb annyi, mint ebbe a szerencsétlen Konrádba, csak én nem vagyok olyan jó színész.
Tudod mért rühellem annyira? Egy ötössel idősebb nálam, már kiadott vagy kemény két könyvet – ami apjának kemény három millájába fájt – engem meg szarba se vesz. Sosem beszéltünk, de egyszer meghallottam, ahogy Juditkának mondja „Jajj Dzsudith, hát most mond meg, mégis mit várthál egy ilyen amathőr fhirkászthól?”. Mi van?! Anyád! Már bocs. Na, a lényeg, hogy nem szeretjük egymást.
Ő ki, én be. „Dzsudithka” épp a bőrfotelban domináskodott vagy mit csinált.
- Szerbusz Dániel! Foglalj helyet. – na bakker. Elővette ezt a hülye stílusát. Meg jött neki. A hónapban vagy ötödjére.
- Hát ez mit akart? – kérdeztem az ajtó felé bökve, miközben leültem.
- Ne foglalkozz vele. Magaddal törődj. Hol az anyag? Elkészültél? – faggatott, mint valami vérszívó.
- El, el. Nyugalom, itt van, adom már- ilyenkor nem éri meg szívózni vele. Fogtam az írást és odadobtam az asztalára.
- Ennyi? – kérdezte rá se nézve.
- Ennyi. Nem tetszik? Bele is nézel mielőtt majrézol?
- Na ide figyelj te kis takonypóc! Te velem nem fogsz így beszélni megértetted? Viheted az írásod a picsába és origamizhatsz vele életed végéig! – ordítozott a fotelben puffogva. Olyan volt, mint valami kukta a tűzhelyen.
- Vágom. Figyelj csak Dzsudithka! Fogd az írásomat, dugd fel magadnak, aztán majd hívj ha lenyugodtál. Na csókolom!
Aztán felálltam, még az irodájában rágyújtottam és elhúztam. Kifelé menet még hallottam, ahogy díszcsomagolásban sorolja a felmenőim, de hát ez van. Az élet szar. Úgy, ahogy van.
Anna estefelé ért haza, én addig csak úgy léteztem. Nem egyedül jött. Hozott magával egy bio ébresztőórát. Egy „hát nézd milyen tündéri” kiskutyát. Mint később kiderült egy igazi „kakigyárat”. Csak hogy nőies legyek.
Este csináltam spagettit, mert főzni is tudok. Én egy ilyen rohadt sok minden az egyben vagyok. Vacsora közben kijelentette, hogy hétvégére hazautazik a szüleihez és hogy addig vigyázzak a kutyánkra. Ja, a kutyánkra. Hosszas, mindent átfogó beszélgetés után az a döntés született, hogy megtartjuk. Kár, hogy a barátnőjével beszélte meg és nem velem.
Kaja után le vittük sétálni, „hát még nem tudom, hogy hívják, de majd kitaláljuk”-ot és Anna elkezdte az oktatást. Mármint az enyémet.
- Ne engedd még szabadon és vigyázz, hogy ne egye meg a szemetet.
- Jó.
- A kakiját meg szedd fel mert megbüntetnek.
- Jó.
- Na, nézd már kakilt is. Kezdheted a gyakorlást – ő ezt halál komolyan gondolta.
- Jó... – és ez így ment egész este.
Kárpótlásul este szeretkeztünk. Mind a hárman. Ő, én meg a kutya. Ne gondolj semmi intimre. Én masszíroztam, ő meg játszott a kutyával. Az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Másnap reggel egyedül ébredtem. A hűtőn várt a levél Annától. „Bocs, hogy nem ébresztettelek fel, túl édesen aludtál. A kutyát majd vidd le ha felkeltél és ha lehet ne csinálj semmi – sok – baromságot. Este hívlak, puszi Annababa”. Az én kis Annababám. Imádom a csajt, mindig meg tud lepni. A kutyát szerencsére már nem kellett levinni, kiszolgálta magát. Most a szőnyeget vihettem le – a tisztítóba. Nem baj. Kell egy kis test mozgás. Vajon mit csináljak ma? Csörög a mobil. A Kertészem az.
- Szevasz mester! Mit tehetek érted?
- Ma? Nem még nincs tervem. Asszony elhúzott, szabad vagyok. A kéró is szabad.
- Süti? Ma? Jó gyere. Persze, hozd a luvnyád is. Szólj a Gajdosnak is.
- Igen, tudom hogy egy állat, de azért hívjad.
Úgy tűnik Kertész úr felcsapott cukrásznak is, nem baj legalább megvan a mai program is. Hogy csempésszek valami értelmet a napba, leültem dolgozni. Treff 5 a treff 6-ra. Alakul. Pasziánsz, a legnagyobb demotiváló. Egy-két parti után megnyitottam a múltkori dokumentumot és elkezdtem olvasni. Hát nem vágtam tőle hanyatt magam. Néha nem értem Juditkát. A seggem is kinyalja néha egy-egy írás után, én meg csak úgy pucsítok. Néha már elég kellemetlen, mert én nem érzem olyan nagy cuccnak. Nekem ez csak írás. Csak egy sztori. Egy üres keret. Semmi élet, semmi izgalom. Nekem. Biztos bennem van a hiba. Mindegy, amíg fizet, addig azt csinál, amit akar.
Folytatom a jól eladható, üresfejű idiótáknak írt „művemet”. Fogsz pár szerethető karaktert, írsz nekik egy olyan életet, amiről álmodik a nyomor, megfűszerezed egy-két csavarral, amitől a hülye majd a fejét fogja, hogy „basszus erre aztán rohadtul nem számítottam”, majd megpecsételed a hepi enddel. Ennyi. Ez az a nagy varázslat, amiért ölnek. Meg amiért fizetnek. Szar, de én se álomból és reményből élek. Közben persze írok mást is, de azt csak a fióknak. Ő a legjobb kritikusom. A fióklakó könyvem az más. Abban én vagyok. Azt írógéppel szülöm, mert nekem úgy tetszik. Majd egyszer kiadom, amikor már nem kell azzal foglalkoznom, hogy szeretnek-e vagy sem. Vagy, hogy fizetnek-e vagy sem. Biztos lenne egy-két ember, aki az arcomba köpne, a többi az nem pazarolná az idejét célzásra. Azok csak úgy leköpnének. Majd egyszer.
Az idő csak úgy szalad. Eltelt vagy tizenöt perc. A kutya azóta össze is hugyozta a szőnyeget. Puff neki. Közben rájöttem, hogy padlószőnyeg van. Ezzel nem számoltam. Mondjuk én a kutyával se számoltam, de mindegy. Írok.
Este nyolckor csöng a kaputelefon.
- Igen?
- Jöttem sövényt nyírni! – üvölti a marhája.
- Jól van, gyere – mondtam majd beengedtem a lépcsőházba.
A nyolcadion lakom egy tízemeletes panelban. Ezt csak azért mondom, mert mióta Kertész felcsöngetett eltelt negyed óra. Csöngetnek. Megjött.
- Na mi van? Sikerült felérni? – kérdezem. Láttam, hogy izzad, mint a ló.
- Jah. Futottam. Tudod, kell egy kis testmozgás, fő az egészség. – fura ilyeneket az ő szájából hallani.
- Luvnya, Gajdos? – kérdeztem, mert egyedül volt.
- Dóri azt mondta lifttel jön. Ne aggódj, majd idetalál – ez a Dóri lányka nem volt egy atomtudós. Én is tudtam és a Kertész is. – Gajdos meg majd jön vagy valami. Elég izgatott volt a hangja. Biztos múzeumban járt.
- Ja, az olyan.
Gondoltuk adunk ennek a két szerencsétlennek egy órát, addig elszórakozunk. Kertésznek nagyon bejött a kutya. Mondtam, hogy viheti, de miután beletérdelt a szarba – ami reggel óta érlelődött a szőnyegen -, kiábrándult belőle. Benyomtunk pár üveg sört, megvitattuk az élet nagy dolgait, de az a két marha még mindig nem volt sehol. Mondtuk ennyi, többet nem várunk, előkaptuk a sütit. Basszus, hogy annak milyen szaga volt! Kertész éppen kockázza, mikor csörög a mobilom. Gajdos az.
- Igyekezzél majom, mindjárt kezdődik az első felvonás.
- Nem lehet. Buli van, azonnal toljátok a seggetek a Hősökre, ott találkozunk húsz perc múlva. Muszáj!
- Dehogy megyek, hülyének nézel? Mégis mit akarsz te ott csin... – pip pip pip. Lerakta.
Kertész elég nyitott alkat volt, szóval húsz perc múlva már a Hősökön tébláboltunk. Gajdos Árpád előtt ülve integetett. Nagy barom volt, az már biztos.
Immár hármasban, elindultunk a csónakázó tó felé. Semmilyen buli se volt. Mikor a tó partjára értünk a Gajdos hirtelen eltűnt, mondván hozza a meglepit. Hát gondoltuk fizut kapott és hoz egy-két kurvát vagy ki tudja. Hát nem. Hozott bazdmeg három felfújható matracot. Egy zöld krokodilt, egy terepszínű csónakot és egy rózsaszín fánkot. Mondom ez hülye. Erre kertész felüvölt:
- Enyém a kroki! – bakker. Én vagyok az egyetlen normális?
- Enyém a csónak! – üvölt a Gajdos. Fasza. Marad a rózsaszín fánk.

V.

Azt álmodtam, hogy valami kalauz baszogat. Mondtam neki, hogy kopjon le. Aztán valaki kiborított a fánkomból. Ott ültem a Hősök közepén egy szál alsógatyában és egy pár zsaru társaságában. Kurva reggel volt még. Épp hogy két- max. háromszáz kínai turista mászkált körülöttünk.
A rendőrök jó fejek voltak, mondták, ha gondoljuk adnak egy fuvart. Mondtuk, hogy „á köszi, megoldjuk”. Azt mondták nem baj, azért elvisznek. Pf... Kertész nagyon ki volt. Kilyukadt a krokija. Hát van ilyen. A zsaruk a csónak felé mutogattak és kérdezték, annak hol a gazdája. Hát a franc tudja. Tényleg nem tudtuk. A csónak fejjel lefelé feküdt és pont mikor felakarta fordítani az egyik kopasz, kiugrott alóla valaki.
- Futás! – és már rohant is. Tippelj ki volt az. A Gajdos, az egy nagyon kitartó ember, de a szabályokat tiszteli. A zebránál lekapcsolták. Mókás látvány volt. Valahonnan szerezhetett festéket, mert terepszínű volt az egész csávó. Az egész. Mikor beültünk a kocsiba Gajdos megkérdezte, hogy hozhatja-e a csónakot. Mondták, hogy nem mert az bizonyíték. Nagyon elszomorodott.
Az őrsön mindenki nagyon kedves volt. A másikkal. Velünk annyira nem. Rengeteg fotót kellett készíteniük, főleg Gajdosról. Mentek az mms-ek is. A nyomozás érdekében. Gajdos visszakapta a csónakot, de mondták, hogy csak egy fotó erejéig. Ezt utálom. Amikor hitet ébresztenek az emberben, aztán pofán verik. Szegény Gajdos, tényleg bírta azt a csónakot. Végül hazavittek minket. Vagyis mindenkit hozzám. Mondták, hogy ők a rend őrei, nem pedig taxi társaság. Azért mikor kiszálltunk a kocsiból kaptunk egy számlát. Nem mondom meg mennyiről.
A lift bedöglött. Tudod, Murphy. Éreztem, hogy ez az én napom lesz. A hetediken láttam egy cédulát az ajtóra ragasztva: „Dani egész éjjel csöngettem, te meg le se szartál. Kapjátok be! Dóri”. Aztán hazamentünk, a nyolcadikra.
Csináltam pár szendvicset a srácoknak, meg vittem pár sört. Még a konyhában álltam, mikor a Kertész kiüvöltött:
- Te Dani. Ez a kutya nagyon jámbor, eléggé be van ülve!
- Mi van? – ez meg miről beszél?
Mikor bementem láttam, hogy Annababám kis kedvence elég mereven ül. Meglöktem egyszer. Semmi. Meglöktem még egyszer. Felborult. Tele volt morzsával az egész szőnyeg.
- A süti bazdmeg! – kaptam a fejemhez. Az bizony az asztalon maradt, nyitva, csalogatóan.
- Az, az! – röhögtek. – Mondom, hogy beült a vakarcs!
- Legalább nem szart össze mindent! – vigasztalt Gajdos. Ő egy igen optimista ember.
- Hát ja. De én összefogom, ha nem tér magához, mire Anna hazaér! – ordítottam. Pánikba estem, de tudtam, a barátaim mellettem állnak.
- Hát az szívás. Na én lépek. Nem jössz Gajdos? – már indultak is amikor rájuk üvöltöttem.
- Hülyék vagytok? Itt hagytok vele? Várjatok egy percet, felöltözöm és megyek én is.
Jámbor meg csak feküdt.
Beültünk egy kávézóba a WestEndbe. Bírtuk azt a helyet. Ott jól ellehet vegyülni. Tudod a sok rajongó. Frászt. Reggeliztünk és emlékeztünk. Vagyis próbáltunk. Annyi mindenesetre kiderült, hogy krokival Gajdos végzett. Mondta, hogy nagyon sajnálja, de sötét volt és azt hitte Kertész bajban van. Néha felmerül bennem a gyanú, hogy ennek az embernek a fejében is sötét van. De hát ezért szeretjük.
Épp egyperces néma csönddel emlékeztünk meg krokiról, mikor a szembelévő könyvesboltra esett a tekintetem. Azt a büdös... Konrád egy életnagyságú kartonfiguráról mosolygott vissza. Az új könyvét reklámozta. „Süket románc”. Ez volt a címe. Egy süket nő románcáról szól, még mielőtt valami nagyon magasztosra gondolsz. Piszok szar könyv. Én is tudtam, ő is tudta, csak ő nem vallotta be. Nem azért, magam is valami hasonló sületlenséget írok éppen, mert ezt viszik, mint a cukrot, de én legalább nem állítom be úgy, mintha megírtam volna a Biblia 2-t. Öt perccel és három ronggyal később Karton-Konrád már ott ült a baráti körünkben. A srácok tudták, hogy gyűlölöm, ezért szolidaritásból el-elnyomtak rajta pár cigit. Szegény eléggé begyulladt, szóval behívtuk egy pohár vízre is. Lövésem se volt, hogy mit kezdek vele, de azt tudtam, hogy kell. Tudod, a belső hang mondta. Végső esetben majd Jámbor kezd vele valamit.
Basszus Jámbor! Elköszöntem a srácoktól, és Konráddal a hónom alatt hazarohantam. Jámbor ugyan ott volt, ahol hagytam. Jó kutya. Megnéztem a pulzusát, meg hogy lélegzik-e. Fene se tudja. Valamit éreztem, talán a reményt, de azért nem adtam fel. Van még egy napom. Elkezdtem agyalni, vajon nekem mi esne jól hasonló esetben. Gondolkozz! Hát első sorban egy szunya. Egy jó hosszú szunya. Ő is ezt csinálja, akkor olyan nagy baj nem lehet. Remélem. Egy sör is jól jönne, jut eszembe. Hozok egyet, őt nem izgatja. Akkor megiszom én.
Anna meg fog ölni. Ebben biztos vagyok. Gondoltam, kitakarítom a lakást meg minden, hogy ezzel ellensúlyozzam a helyzetet. Felszedtem Jámbor termékét, sikáltam kicsit a szőnyeget, majd arrébb húztam a kanapét. Nem feltűnő. Gyerünk tovább.
Este hatra elegem lett. Csillogott a lakás, kivasaltam, mostam és mindent egybevéve elégedett voltam magammal. Jámbor még mindig a polcon ült. Felraktam mikor porszívóztam. Micsoda makacs jószág. Csak ül és kész. Semmi több. Lement alfába.
Rohadtul unatkoztam és fáradt voltam. Hívtak, hogy menjek ide, menjek oda, de eszembe se volt. Ledőltem a kanapéra és filmmaratont tartottam. Régi klasszikusokat. Megnéztem a Jákob Rabbi kalandjait Louis De Funes-vel. Imádom az ürgét. Szerintem jól kijöttem volna vele. Sosem tudjuk meg. Fel kéne kelni, hugyozni kell. Esélytelen, „instantsle...

Puff! Csattant a cipő. Anna hazajött. Jámbor még mindig a polcon volt. Lehet szemet szúrt neki, mint nekem a cipője.
- Te idióta, felelőtlen vadbarom! Mit kértem tőled te szerencsétlen?! – üvöltötte a drágaságom.
- Hát, hogy vigyem le a kutyát sétálni – válaszoltam. Puff. Jött a cipő párja.
- És mégis mit csináltál vele?! Biztos, megint idehoztad a rühes bandádat! Jó volt egy ilyen ártatlan lényen röhögni, mi?! – nagyon belemelegedett. Amúgy ő is szereti a barátaim, csak kisebb dózisokban. – Tudod mit? – folytatta – Elegem van. Elegem van belőled, ebből a lakásból és az egész viccparádédból, amit te életnek hívsz! Folytasd csak, „élj”, de nélkülem!
A cipőjét sértődötten visszakérte, fogta a cókmókját és elhúzott. Konrád persze az egészet végignézte. A falnak dőlve vigyorgott, mint a boltban. Látod, ezért se szeretem. Nem valami empatikus.
Volt még spagetti a hűtőben. Üres hassal nem tudok gondolkodni. Kimentem bevágtam a mikróba és vártam. Két perc múlva már az egész lakásnak spagetti szaga volt. Kopp! Mi a szar? Berohantam a szobába és Jámbor a földön fekve csóválta a farkát. Szóval kaja. Erre mért nem gondoltam?

A cikket írta: blasius

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.

megtekintés Válasz erre:

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
 
Szia Blasi!

Ez is elnyerte a tetszésemet. Bár a hugyozni szót néha helyettesíthetnéd egy másikkal.
pl. Kiengedett az átszűrt sört, csurrantsz egyet, meg könnyezteted az anakondát, vagy dobsz egy sárgát. (ingyen használhatod őket, jogdíj nélkül) :-)

pusz
Juli :))

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Kedves Felhasználók és Vendégek!

A vitát az író személyét illetően teljes egészében töröltem.
Kérlek Titeket, hogy ne folytassátok tovább!
Köszönöm!

Pussz, Tündér
Szia blasius!

Remélem még sokáig lesz folytatás....Nagyon tetszett ez is. Talán még jobban, mint az első, bár nehéz lenne eldöntenem :)
Drakulálok ;)

puszi, Zsizsik
Szia Blasius!

Ezt a hozzászólást törölte a terminátor.

:-) Csak poénkodok :-)
(sorry)

Nekem az első jobban tetszett.
Sok alkotást kívánok, ami tuti lesz mivel van rá igény is.


Üdv. Black Ice
Kedves Blasius!

Személyszerint én összességében nézem majd az írásodat, hiszen mint említetted, lesz még folytatása. Biztosra veszem, hogy az is legalább olyan jó lesz, mint amilyen a kezdés volt. Egy regényt sem részleteiben értékelünk, hanem a végén derül ki, hogy érdemes volt-e olvasni, vagy sem. Ha már a kezdéskor nem tetszik, akkor legfeljebb nem olvassuk végig.
Te berobbantál erre az oldalra és eddigi írásaiddal felhívtad magadra mindenki
figyelmét, és ez még csak a kezdet! Remélem ez az összpontosított figyelem nem veszi el a kedvedet a folytatástól!

Várom a következő részt!

Üdv.

heleenke

megtekintés Válasz erre: heleenke

Kedves Blasius!

Személyszerint én összességében nézem majd az írásodat, hiszen mint említetted, lesz még folytatása. Biztosra veszem, hogy az is legalább olyan jó lesz, mint amilyen a kezdés volt. Egy regényt sem részleteiben értékelünk, hanem a végén derül ki, hogy érdemes volt-e olvasni, vagy sem. Ha már a kezdéskor nem tetszik, akkor legfeljebb nem olvassuk végig.
Te berobbantál erre az oldalra és eddigi írásaiddal felhívtad magadra mindenki
figyelmét, és ez még csak a kezdet! Remélem ez az összpontosított figyelem nem veszi el a kedvedet a folytatástól!

Várom a következő részt!

Üdv.

heleenke

Kéz csókom!

Köszönöm, hogy olvasott és persze a szép szavak is jól esnek. Az "összpontosított figyelmet" is pozitívan élem meg, csak nem szeretnék rossz viszonyt ápolni a helyi "kollégákkal":)

A folytatás majd jön ahogy tud:)

Még egyszer köszönöm.
B.

megtekintés Válasz erre: blasius

Kéz csókom!

Köszönöm, hogy olvasott és persze a szép szavak is jól esnek. Az "összpontosított figyelmet" is pozitívan élem meg, csak nem szeretnék rossz viszonyt ápolni a helyi "kollégákkal":)

A folytatás majd jön ahogy tud:)

Még egyszer köszönöm.
B.

Kedves Blasius!

Nagyon tiszteletreméltó módon, uvariasan válaszoltál, de....
Köszönöm szépen a magázó stílust, mégis, ha lehetne inkább Te/gezzél/! Megértelek, hogy a sok kioktatás után már "túlzottan" ügyelsz az ettiketre, de én inkább maradnék a könnyedebb és egyszerűbb online-nyelvezetnél. A "helyi kollégák" pedig már felfigyeltek az írásaidra, amivel felhívtad magadra a figyelmet. A népszerűségnek pedig mindíg ára van!

Üdv.

heleenke
Én még mindig aszondom: a krokis rész "istenkirály" volt, mert még mindig emlékszem rá. Legalábbis, rémlik vmi. Az meg akkor jó:D:D:D.
Hol a folytatás???

megtekintés Válasz erre: Bianka

Hol a folytatás???

Angyalom türelem:) Dolgozóban vagyok. Sztem legkésőbb szombatra kész lesz.
Anna örök, tehát végtelen hosszú történet fűződhet hozzá. Keserédes írás. Még mindig tetszik. Én is várom a folytatást.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: