Igaz barátság

Látogatók száma: 16

A férfi nyugodtan feküdt az ágyon. Kezeit a feje alá kulcsolta és a plafonon elterülő foltot bámulta, már órák óta. Bár az ötvenedik születésnapját már évekkel ezelőtt megünnepelte, az arcát mégsem csúnyította egyetlen ránc sem. Haja színe valahol a fekete és az összes között megragadt, de ez előnyére vált, még markánsabbá tette az arcát.

Amikor kintről zörgést hallott, unottan fordult a zaj irányába. Bár teljesen felesleges volt, mert úgy is tudta, a kulcs zörgése, a kerék nyikorgása azt jelentette, a vacsoráját hozták. Így ment ez reggel és délben is.

A fegyőr fütyörészve közeledett, miközben a kocsiról felvett hatalmas fém tálcát egyensúlyozta a kezében. Anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna, gyorsan kicserélte a cellában lévő érintetlen tálcával, és sietősen távozott.

Amint ismét csend lett, a férfi lassan a tálcára pillantott. Két zsemle, sajt, vaj és valamilyen felvágott hevert a tányéron. Hirtelen nagyon korgott a gyomra és a szájában is összefutott a nyál az étel láttán, de makacsul kitartott az elhatározása mellett: egyetlen falatot sem hajlandó addig enni, amíg innen ki nem engedik. Egyébként is kikéri magának ezt a moslékot! Ő ennél különb fogásokat szokott vacsorázni, a város legelőkelőbb éttermeiben, és persze kellemes társasággal!

Dacosan tovább bámulta a foltot, miközben próbált az Őt mardosó éhségről megfeledkezni.

Pár perc múlva akaratlanul is az ételt kezdte el bámulni, miközben szája szélét nyalogatta. Lassan két napja nem evett egyetlen falatot sem.

- Nem! Nem! - hajtogatta makacsul és kényszerítette magát, hogy valami másra gondoljon. Barátnőjét, - és egyben az asszisztensét, - a gyönyörű Christinát próbálta maga elé képzelni, de nem sikerült.

Dühösen szorította össze a száját. Már éppen azon töprengett, a fene egye meg, megeszi azt a moslékot, amikor ismét lépteket hallott. A halk kopogásból és a kabát suhogásából rögtön tudta, a főnöke és egyben legjobb barátja közeledik. Sietve ült fel és próbált nyugodt arcot vágni, holott majd szétvette az izgalom.

- Szia, Philip! - szólalt meg a vendég, amint a cellához ért.

- Jaj, drága barátom! Azt hittem, már megfeledkeztél rólam és sosem jössz el értem! Mindent úgy tettem, ahogy kérted! Elcsaltam a pénzt, majd átutaltam az általad megadott számlaszámra!

- Te miről beszélsz?

- Ne hülyéskedj, Mike! Megállapodtunk! A pénzt az előléptetésért cserében! Én megcsináltam, amit kellett, most rajtad a sor! Azonnal vigyél ki innen!

- Megdöbbenve hallottam, mi történt. Ezt nem gondoltam volna rólad! Barátomnak tekintettelek, és Te kihasználtad a helyzetet! Hogy voltál képes ennyi pénzt elsikkasztani, majd nyom nélkül eltüntetni? És még ezek után arcátlanul azt kérted, hogy segítsek?!

- De hát megegyeztünk! Te tervelted ki az egészet!

- Ne fogd rám! Vállald a felelősséget a tetteidért! Holnap reggel bejön a cég ügyvédje. Az első vizsgálatok során kiderült, hogy nem az első alkalommal vettél el pénzt a tudtunk nélkül. A soha többé viszont nem látásra!

Az idegen nevetve indult meg a kijárat felé. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, még hallotta régi barátja hangját.

- Rohadj meg Te szemétláda! Ezt nem úszod meg! Holnap már Te is itt leszel mellettem.

A férfi válaszolni szeretett volna a szívélyes meghívásra, de váratlanul megcsörrent a telefonja.

- Igen! Minden rendben! Nem, nem lesz vele gond! Sosem fognak rájönni, hogy nekünk is bármi közünk lett volna az ügyhöz. A pénz már külföldön, a részedet holnap utaljuk. - közölte gyorsan a hívóval, és anélkül, hogy visszanézett volna, gyorsan elhagyta a termet.